Yuval Noah Hararit világszerte a Sapiens és Homo Deus könyvek írójaként ismerik (hamarosan érkezik a harmadik könyve, a sokatmondó című 21 lecke a 21. századra), a Wired pedig most annak szentelt nagy cikket, mekkora sci-fi rajongó az izraeli professzor. Olyannyira, hogy egy beszélgetésen egyenesen azt állította:
„Napjaink legfontosabb művészi zsánere a sci-fi”.
A magyarázat elég egyszerű: a science fiction olyan dolgok megértésében segíti a szélesebb közvéleményt, mint a mesterséges intelligencia (AI) vagy a biotechnológia, melyek a következő évtizedekben nagymértékben megváltoztatják majd az életünket. Pont ezért Harari azt szeretné, ha a jövőben több olyan sci-fi íródna, melyek realista témákkal foglalkoznának, mert szerinte egy jó könyv vagy mozifilm nem egy, hanem száz tudományos cikkel felér. Ugyanakkor szerinte jelenleg túl sok olyan sci-fi készül, ami nagyon irreális alapokon nyugszik. Példaként említette, hogy a legtöbb AI-sztoriban például az történik, hogy egy komputer vagy robot öntudatra ébred és érzései lesznek. Ez viszont szerinte elvonja a figyelmet az igazán fontos és valóságos problémákról, és olyan dolgokra fókuszál helyette, melyek nagy valószínűséggel nem fognak bekövetkezni. Ezekre a témákra (úgymint AI és biotechnológia) ráadásul a politikusok sem haraptak még rá, és Harari szerint a sci-fi szerzőknek igenis meg kellene tenniük mindent, hogy ezt megváltoztassák.
Érdekes az is, amit a disztópiákról mondott: szerinte, amikor az ember elolvassa az 1984-et, az egyetlen kérdés, ami nyitva marad, az az, hogy hogyan kerülhetjük mindezt el. A Szép új világ esete viszont sokkal bonyolultabb, hiszen ott mindenki boldog és elégedett. Nincsenek lázadások, sem forradalmak, nincs titkosrendőrség sem, csak „szabad szex és rock and roll és drogok”. Az emberben mégis ott motoszkál az a kellemetlen érzés, hogy valami nincs rendben, ám egy olyan társadalomban, amely oly mértékben eltorzította lakóit, hogy azok örökös elégedettségben élnek, nagyon nehéz rámutatni arra, hogy mi is a probléma. Amikor megjelent, mindenki tudta, hogy ez egy rémisztő disztópia, viszont most egyre több ember úgy olvassa a Szép új világot, mint egy komoly utópiát. Szerinte nagyon érdekes ez az elmozdulás, és sokat elmond arról, hogy száz év alatt milyen változások mentek végbe a világképünkben.
Forrás: Wired
