Kedd óta gyönyörű korszak köszöntött be, végre van idő olvasni. A BKV-sztrájk először felbosszantott, mert kétszer annyi időbe telt elérni bárhova, de az első félórás várakozás után már úgy örültem, mintha legalábbis én harcoltam volna ki a 37%-os fizetésemelést a közlekedési vállalatnál. Az öröm oka, hogy lehet olvasni. Kényelmesen, nem sietve.
Kétféle várakozást kezdek megkülönböztetni: egyszer a késés felől nézem, máskor a szabadidő felől. Ez utóbbival időket és tereket nyerek, amikkel eddig nem számoltam. Néhány könyvet ajánlunk, amik működnek megállóban téblábolásnál.
Jon Ronson Kecskebűvölőkje megfelelő olvasmány ehhez, mert az idióta, ezoterikus amerikai katonaságot bemutató regény, aminek filmváltozata George Clooney-val érkezik majd, mivel a BKV is haosnlóan fura és értelmetlen intézmény a maga mozdíthatatlanságával és reménytelenségével.
Az utazásról jópár fontos regényt írtak, mert szép metafora, és még szebb erről olvasni, amikor az utazás képtelenné válik, így mintegy anti-utazásként. Februárban érkezik a nagyszerű Cormac McCarthy regénye, Az út, ezért most próbálgatom az angolomat rajta. Apa és fiú délre menekülnek, hogy túléljék a civilizáció végét. Szép történet.
Ha már gyakorlatban nem élvezhetjük ezekben a napokban a BKV nyújtotta örömöket, akkor legalább elméletben foglalkozzunk a budapesti tömegközlekedéssel. Legát Tibor albumában megnézhetjük milyen tömegközlekedési eszközökön nem utaztak eleink régi korok sztrájkjai idején. A cím meg találóan ironikus: Közlekedik a főváros. Ugyanígy ajánlott a villamos-metró-busz mániájáról elhíresült szerző legújabb, hasonló tematikájú kötete, a Buszos könyv.
Akinek a lehangoló közállapotok jutnak eszébe a BKV-sztrájkról, kapja elő Spíró György Feleségversenyét. Na nem azért, mert "az ilyen regényt a hülye is megérti, és ez kurva nagy dolog", hogy az egyik regényhős szavait idézzem, a nagy dolog az, hogy ebből a könyvből bárki megtudhatja, milyen közállapotokra számíthatunk a nem túl távoli jövőben. Szeretett hazánkban.
Javaslom még, hogy a sztrájk ideje alatt indítsunk mozgalmat. Minden éjszakai utas kezébe Utas és holdvilágot! Szerb Antal klasszikus regénye kitűnő alkalmat ad az önreflexióra, s hol töprenghetnénk leghatákonyabban elvesztegetett ifjúságunk hiábavalóságán, hol találhatnánk magunkra inkább, mint egy funkció nélkül álló, holdfényes BKV villamosváróban dideregve mondjuk, szombat hajnalban.
