Számos olyan kötet jelent meg a német könyvpiacon 2010-ben, amelyre a magyar olvasó is okkal felkaphatja a fejét. Cikkünkben öt olyan könyvet és szerzőt mutatunk be, akiknek művei nagy sikereket értek el a német könyvpiacon, és amelyekkel minden bizonnyal a magyarul is nemsokára találkozhatunk. Ajánlunk krimit, ifjúsági regényt, migráns irodalmat és igazi csajos bestsellert is.
Nele Neuhaus: Schneewittchen muss sterben (Hófehérkének meg kell halnia)
Egy esős novemberi napon egy asszonyt lelöknek egy felüljáróról. A Nele Neuhaus korábbi köteteiből ismert nyomozópáros, Pia Kirchhoff és Oliver von Bodenstein az eset kapcsán egy sokkal régebbi bűncselekmény szálaiba gabalyodik. Jó pár évvel ezelőtt ugyanis Altenhainból eltűnt két tizenhét éves lány, valószínűleg meggyilkolták őket. A bíróság - bár közvetlen bizonyítékok nem álltak rendelkezésére - egy fiatal srácot, az éppen érettségi előtt álló Tobiast küldi a rácsok mögé (igaz, ő nem emlékszik semmire, köszönhetően a bűncselekmény éjszakáján elfogyasztott nagyobb mennyiségű alkoholnak, és az azt követő filmszakadásnak). A fiú tíz év után szabadul. Visszatér szülőfalujába, ahol hamarosan újabb lány válik köddé, a nyomok pedig ismét Tobiashoz vezetnek. A nyomozópáros pedig bármerre is fordul, a hallgatás falaiba ütközik.
A krimit a német recenzensek az egekig magasztalták, s idén az olvasók által legjobbnak találtatott könyvek közül a „Feszültség” (krimi, thriller) kategóriában a második helyet szerezte meg. A könyvben minden van: hataloméhség, beteges féltékenység, bosszúvágy, és persze sok-sok éves rejtély, kétely, emberi gyengeség. Ja, és persze az is kiderül, hogy miért is kell Hófehérkének meghalnia.
Wolfgang Herrndorf: Tschick
A 14 éves és tehetős családból származó Maik anyja elvonón van (hivatalosan persze szépségfarmon), apja pedig a titkárnővel kéthetes „üzleti útra” ment. Maik előtt ott tátongana a nyári szünet minden unalma, ha nem bukkanna fel orosz származású osztálytársa, Tschick, ujján egy lopott Lada slusszkulcsát pörgetve. Meg is kezdődik ezzel a road-regény, egy különleges barátság és egy nagy utazás története, valahol Kelet-Németországban.
Nincs cél, nincs kényszer, csak úgy, bele a vakvilágba.
„A világ gonosz, és az ember is gonosz. Ne bízz senkiben, ne menj el idegenekkel és így tovább. Ezt mondták nekem a szüleim, ezt mondták a tanáraim, és ezt mondta a tévé is. Ha az ember a híreket nézi: az ember gonosz. Ha a Spiegel TV-t nézi: az ember gonosz. És talán igaz is, hogy az ember 99 százalékban gonosz. De az volt a furcsa, hogy Tschick és én az utunkon szinte kizárólag azzal az egy százalékkal találkoztunk, aki nem gonosz” - vallja a regény végén Maik.
A német olvasók mindenesetre zabálták a könyvet, és a Zeit Online egyik kritikusa az év legjobb német nyelvű könyvének kiáltotta ki a Tschicket. A recenziók szinte kivétel nélkül megemlékeznek Wolfgang Herrndorf friss, szemtelen, esetenként a vulgaritást sem nélkülöző nyelvezetéről, mely azonban ezzel egyidejűleg (és akkor itt a Süddeutsche Zeitungtól nyúlunk) „álomszerűen költői, mágikus, sokszor hátborzongató”.
Georg Klein: Roman unserer Kindheit (Gyermekkorunk regénye)
Georg Klein úgy ír, ahogy David Lynch filmez: a hétköznapi helyzetekből váratlanul tör elő a szürrealitás - vélekedett egy kritikus a német irodalmi életbe viszonylag későn berobbant, augsburgi születésű íróról. (Klein negyvenhat éves volt, amikor 1998-ban megjelent Libidissi című első regénye, amelyért a következő évben Grimm-testvérek-díjban részesült.) A Roman unserer Kindheit a kora hatvanas évekbe röpít vissza; egy dél-német kisváros peremén újépítésű panelházak, amerikai kaszárnyák, kiskertek, és egy ősi gesztenyefák alatt meghúzódó elhagyatott fogadó szorításában egy csapat gyerekre a látszólag örök nyár vár. Lassan, szinte észrevétlenül azonban valami irtózatos kúszik be a képbe: bejelentenek egy gyilkosságot, majd hírnökök érkeznek, szó szerint egy másik világból. És úgy néz ki, hogy legalább egy gyereket magukkal vihetnek a nyár sötét oldalára.
A kritikusok persze nem fukarkodtak a jelzőkkel - a mágikus, a fantasztikus, a mitikus, a meseszerű azok a szavak, melyek talán a leggyakrabban bukkannak fel a német recenziókban. „Zseniális ez a regény, átláthatatlan, sűrű, őrült, csúnya és eszeveszetten szép” - áradozott róla a Die Zeit munkatársa. A szakma elismerését pedig mi sem jelzi jobban, minthogy idén tavasszal a regény szépirodalmi kategóriában elnyerte a Lipcsei Könyvvásár díját.
Ildikó von Kürthy: Endlich!
Ildikó von Kürthy hetedik regénye hetek óta szerepel a Spiegel.de bestsellerlistáján, ami persze önmagában még semmit nem jelent. Ez a könyv számunkra leginkább a szerző magyar származása miatt érdekes. Ildikó von Kürthy az egyik legsikeresebb német bestsellerszerző. 1968-ban született Németországban, apja magyar volt, a család a huszadik század második felében települt át. Az írónő jelenleg Hamburgban él, szabadúszó újságíróként keresi a kenyerét, könyvei pedig többmilliós példányszámban kelnek el, és számos nyelvre lefordítják őket. Ildikó von Kürthy afféle csajos szerző, könyveinek hősei általában önbizalom-hiányos, harmincas szinglik, akik a legnagyobb problémájuknak - ki gondolná? - a férfiakkal való kapcsolatukat tekintik. Az Endlich! cselekménye egy szürke februári délutánon kezdődik, a főszereplő, Vera Hagedorn egy alsó-szászországi kisvárosban él, szabadúszó szövegíróként éppúgy parlagon hever, minként a libidója is, amit nem tud kibontakoztatni szerelme, a kissé unalmas Marcus oldalán. Lássuk be, a kisvárosi élet igen álmosító tud lenni, Vera Hagedorn így tehát egyáltalán nem érzi jól magát, a bajt pedig csak tetézi, hogy alig tíz nap múlva tölti be a negyvenet. A sztori akár a Született feleségek: a szomszédasszony a lánya zongoratanárával kamatyol, Vera Hagedorn legjobb barátnője pedig azon sopánkodik, hogy sürgős mellműtétre van szüksége. Mi kell még a sikerhez?
Melinda Nadj Abonji: Tauben fliegen auf…(Galambok röppennek fel)
Melinda Nadj Abonji szintén 1968-ban született, szintén magyar származású, és szintén hatalmas sikereket ért el önéletrajzi ihletésű regényével. A 2010-ben megjelent Tauben fliegen auf… (Galambok röppennek fel…) először elnyerte a Német Könyvdíjat, aztán nem sokkal később a Svájci Könyvdíj kitüntetettje lett. Amit a regényről első körben érdemes tudni, hogy egy vajdasági magyar család történetét beszéli el, amely a délszláv válság idején kénytelen áttelepülni Svájcba. A cselekmény két párhuzamos síkon játszódik, a vajdasági vidéki miliő állítódik szembe a Svájcban megtapasztalható másfajta közeggel és létállapottal, amiből túl azon, hogy megrendítő képek, epikai helyzetek bontakoznak ki, a két sík szembe- vagy inkább párhuzamba állítás olykor kitűnő humor forrása is. A könyv igen sokféleképpen olvasható, és túlzás lenne azt mondani, hogy csupán a migráns irodalom egyre gazdagodó szcénáját bővíti egy újabb alkotással. A Frankfurter Allgemeine Zeitung kritikusa szerint a regény többek között attól jó, hogy a dolgokat a nevükön nevezi. Itt semmi sem marad bizonytalan, és semmi sem marad ártatlan. Ami jó a szövegben, hogy nem az időjárási viszonyoknak, az állatoknak és különböző tárgyaknak kell megtestesíteniük a konfliktusokat és a félelmeket: a háború itt háború, a munkatábor pedig munkatábor - írja a kritikus. A kötet hamarosan megjelenik magyarul is, a Magvető gondozásában.
Fleuriste - Kassai
