Csoóri távolról jött, de nem feltétlenül és kizárólag szociológiai értelemben; mögötte határtalan övezet húzódik, amelyet a magyar parasztság világaként lehet leírni, és amelyre a huszadik századi magyar irodalom egyik rendkívüli fontosságú vonulatának, az úgynevezett népi szárnynak a történelmi, a kulturális és az etikai önazonossága alapozódott. Az ország egy bizonyos rétegét, annak életvilágát értékmegőrző kultúraként egyben látó szemléletről beszélhetünk. Hagyományról. Olyan perspektíváról, amelynek figyelme több műfajban is honos a szociográfiától a líráig terjedően.
A II. világháború végével a népi mozgalom ambíciói ideig-óráig, érthető okokból, vagyis a Horthy-rezsim idején a kisemmizettség szélére sodort közösség tapasztalatait maguk mögött vélve, megerősödtek. A „fordulat éve”, a kommunista hatalomátvétel a parasztsorból jött, immáron első generációs értelmiségiek bizakodását egy darabig nem bizonytalanította el. Csoóriék lelkesedése abból a propaganda-marxista tételből táplálkozott, amely a mindenkori elnyomottak felemelését jelölte meg a történelem teloszaként, és amelyet a mindenkori kommunista pártok zászlójukra tűztek. A népieknek is idő kellett, amíg meglátták, hogy ebben az ideológiában, az uralkodó osztályok mellett, a parasztságnak sem jut hely.
A felismeréstől fogva Csoórit hajthatatlan kritikai szemlélet jellemzi; „osztálya”, a parasztság iránt érzett féltő és gondoskodó öntudat munkál könyveiben. Az 56-os forradalmat követő években, bár el nem ítélik, de ő is hallgat, majd a konszolidációs évek után talál végképp magára. A problémakör, amelyben összegződnek az őt és társait foglalkoztató kérdések, az a már jelzett hagyományvilág, ahol a parasztságnak, a kisebbségi magyarságnak, a doni hadsereg pusztulásának egyaránt és egyenjogú helye van. Csoóriék úgy látják, jogosan, hogy mindez martalékává válik annak a felvilágosult-abszolutista (kultúr)politikának, amelyet mindközönségesen Kádár János és Aczél György hatalmi játszmáiként szokás emlegetni. Ekkorra már egyértelművé vált, hogy a népiek politikai vezetője Illyés Gyula, ő lesz az a „diplomata”, aki a maga paraszti gyökerekből táplálkozó agyafúrtságával tárgyal, kiegyezik, és túljár a kommunista vezetők észén
- RÉSZLET A LITERA CSOÓRI-KÖSZÖNTŐJÉBŐL, AZ EGÉSZ ITT OLVASHATÓ
