Nagy 2010 csoóri

Csoóri 80

Könyves Magazin | 2010. február 03. |

Csoóri távolról jött, de nem feltétlenül és kizárólag szociológiai értelemben; mögötte határtalan övezet húzódik, amelyet a magyar parasztság világaként lehet leírni, és amelyre a huszadik századi magyar irodalom egyik rendkívüli fontosságú vonulatának, az úgynevezett népi szárnynak a történelmi, a kulturális és az etikai önazonossága alapozódott. Az ország egy bizonyos rétegét, annak életvilágát értékmegőrző kultúraként egyben látó szemléletről beszélhetünk. Hagyományról. Olyan perspektíváról, amelynek figyelme több műfajban is honos a szociográfiától a líráig terjedően.

A II. világháború végével a népi mozgalom ambíciói ideig-óráig, érthető okokból, vagyis a Horthy-rezsim idején a kisemmizettség szélére sodort közösség tapasztalatait maguk mögött vélve, megerősödtek. A „fordulat éve”, a kommunista hatalomátvétel a parasztsorból jött, immáron első generációs értelmiségiek bizakodását egy darabig nem bizonytalanította el. Csoóriék lelkesedése abból a propaganda-marxista tételből táplálkozott, amely a mindenkori elnyomottak felemelését jelölte meg a történelem teloszaként, és amelyet a mindenkori kommunista pártok zászlójukra tűztek. A népieknek is idő kellett, amíg meglátták, hogy ebben az ideológiában, az uralkodó osztályok mellett, a parasztságnak sem jut hely.

A felismeréstől fogva Csoórit hajthatatlan kritikai szemlélet jellemzi; „osztálya”, a parasztság iránt érzett féltő és gondoskodó öntudat munkál könyveiben. Az 56-os forradalmat követő években, bár el nem ítélik, de ő is hallgat, majd a konszolidációs évek után talál végképp magára. A problémakör, amelyben összegződnek az őt és társait foglalkoztató kérdések, az a már jelzett hagyományvilág, ahol a parasztságnak, a kisebbségi magyarságnak, a doni hadsereg pusztulásának egyaránt és egyenjogú helye van. Csoóriék úgy látják, jogosan, hogy mindez martalékává válik annak a felvilágosult-abszolutista (kultúr)politikának, amelyet mindközönségesen Kádár János és Aczél György hatalmi játszmáiként szokás emlegetni. Ekkorra már egyértelművé vált, hogy a népiek politikai vezetője Illyés Gyula, ő lesz az a „diplomata”, aki a maga paraszti gyökerekből táplálkozó agyafúrtságával tárgyal, kiegyezik, és túljár a kommunista vezetők észén

- RÉSZLET A LITERA CSOÓRI-KÖSZÖNTŐJÉBŐL, AZ EGÉSZ ITT OLVASHATÓ

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

MARGÓ
...

Babarczy Eszter: Volt egy apám, aki nem volt, és volt egy apám, aki félelmetes volt

Babarczy Eszter mesélt betegségről, gyászról és őszinte szeretetről. Interjú.

...

Moa Herngren svéd író: Nem mi választjuk az anyósunkat

Mozaikcsaládok, hétköznapi drámák, párhuzamos igazságok és szembenézés a legnagyobb félelmekkel. Interjú a világhírű szerzővel.

...

Londoni zenész unokája írta meg a budapesti zongorista filmbe illő történetét

Egy mágikus erejű zongora és egy hihetetlen, de igaz történet: Roxanne de Bastion az Őszi Margón.

...

Pajor Tamás: Pályatársaim erős virtuális pofonokkal józanítottak ki

Milyen egy későn jött dackorszak? Miért nincs a művészetnek feladata? Pajor Tamás Veiszer Alindával beszélgetett a Margón.

...

Czakó Zsófia új regényében anyák és lányaik próbálják megérteni egymást

Hogyan lesznek a legközelebbi családtagokból távoli rokonok? Czakó Zsófia legújabb regényéből kiderül.

...

Mécs Anna: Azokat a részeket akartam megmutatni, amik a nő testén és lelkén kevésbé észrevehetőek 

Mécs Anna Rutin című új kötetét Réz Anna és a szerző mutatta be az Őszi Margó Irodalmi Fesztiválon.