Bartos Erika örökbefogadásról szóló könyve egy pszichológus szemével

Bartos Erika idén megjelent mesekönyve, az Örök ölelés olyan történeteket tartalmaz, amelyek az örökbefogadásról szólnak. Székely Zsuzsanna pszichológus megírta, szakmai szemmel milyennek látja a kötetet. 

Könyves Magazin | 2020. október 30. |

Az ismert mesekönyvíró, Bartos Erika sokféle témát tárgyaló közkedvelt mesekönyvei után jelent meg az Örök ölelés című úgynevezett segítő témájú könyve az örökbefogadásról.

Az utóbbi években más szerzőktől is több, különböző stílusú és más-más aspektusból közelítő gyerekkönyv is napvilágot látott itthon a témában, némelyekben az állatvilágba helyezve a szereplőket, másokat olvasva meg az örökbefogadó (ember)családok életébe pillanthatunk be.

Bartos Erika
Örök ölelés
Móra, 2020, 96 oldal
Bartos Erika: Örök ölelés

Ez a könyv négy különböző életkorú és élettörténetű gyermek örökbefogadását meséli el külön fejezetekben. A szerző vélhetően – és jó érzékkel – arra törekedett, hogy minél több örökbefogadottat megszólítson, és minél szélesebb körben ismerhessék fel saját történeteiket a gyermekek és örökbefogadó szüleik. Az első történet szereplőjét újszülöttként kórházból, a másodikat 2,5 évesen csecsemőotthonból, a harmadikat pedig 4 évesen nevelőszülőtől vitték haza az örökbefogadók. A negyedik történetben egy 10 éves kisfiú meséli el örökbefogadását a barátainak.

Pszichológusként arra nem vállalkozom, hogy grafikai, topográfiai, szerkesztési és egyéb általános könyvkritikusi szempontból elemezzem a könyvet, de 

az örökbefogadásban jártas szakemberként szeretnék néhány örökbefogadási szakmai - pszichológiai vonatkozású észrevételt tenni a könyvvel kapcsolatban.

Szakemberként az jól látható, hogy Bartos korrekten, talán szakirodalomból is, mondhatni naprakészen igyekezett tájékozódni arról, hogyan történik ma nálunk a gyermekek örökbefogadása. A gyermekek és örökbefogadó szüleik közt zajló bemutatott barátkozások folyamatában, és részleteiben is több helyen megjelennek a szakmai protokoll elemei. Amennyire ez - részemről legalábbis - dicsérendő törekvés, ugyanannyira sajnálatos, hogy mégis maradtak benne nem jelentéktelennek tűnő tévedések, melyeket szerintem legfeljebb csak kerülendő példaként szabadna említeni a leendő örökbefogadók számára.

Az új szülők és szándékuk bemutatása az örökbefogadandó gyermekek számára például mindegyik történetben elmarad az első találkozáskor, amit pedig szakemberként alapvetőnek tartunk a folyamatban.

Nem csoda, ha ez után az új családjában sokáig „bizonytalanul érzi” magát a gyermek. Soha nem tudhatja ugyanis, ha vendég jön, nem elvinni akarja-e őt, mert kommunikáció nélkül honnan tudná, kinek mi a szándéka, még akkor is, ha csak a szobában beszélgetnek a felnőttek, amíg ő játszik az udvaron, ahogy ez történt Dorottya történetében a nevelőszüleinél az örökbefogadók első felbukkanásakor.

A csecsemőotthonban meg, ahol Zoli az első perctől, mint egy igazi hospitalizált gyermek - amilyennel azért egy jól működő csecsemőotthonban már nem igen találkozunk -, teljes nyitottsággal, bizalommal fogadja el a két idegen közeledését, akikről pedig még a távozásakor sem mondják meg neki, hogy ők lesznek az új szülei, és most örökre hazaköltözik velük. Vajon mit gondolt, hova viszik új ismerősei és mikor hozzák vissza a csecsemőotthonba? Csoda, hogy „nehéz időszak következett” ennyi bizonytalanság mellett?

A vér szerinti gyermeket ezzel szemben a könyvben remekül felkészítik a szülei az örökbefogadott testvér érkezésére.

Ez is fontos, de legalább ugyanilyen érzékenységgel kell az örökbefogadandó gyermekeket is felkészíteni az új szülők megismerésére, és az örökbefogadásra.

Mindegyik gyermek számára megkönnyítené az elszakadást, ha biztosítanák róla, hogy kapcsolatban maradnak, majd visszalátogatnak a nevelőszülői családba, illetve a csecsemőotthonba is. A történetekben ez egyszer sem hangzik el, pedig a visszalátogatások gyakorlata szerencsére már egyre szélesebb körben kezd elterjedni nálunk is.

Azon viszont nem kellene töprengenie az örökbefogadóknak, hogy hogyan fogják ezután szólítani Zolit, ha hazaviszik, hiszen már van neve; ahogy eddig szólították a csecsemőotthonban, azzal együtt kellene őt elfogadni.

A név mindannyiunk életében a kezdetektől fontos tájékozódási pontja az éntudatnak.

Könnyen belátható, hogy ha valaki minden más addigi tájékozódási pontját elveszíti, mert elszakad megszokott környezetétől és a szeretett/szerető személyektől, mennyire megnő a névállandóság jelentősége az éntudat, énállandóság, biztonságérzet és lelki egészség szempontjából.

Azt hiszem, bármely könyvet először kézbe vevő olvasó (vevő) számára szinte mindig az első kérdés, kinek szól a könyv. Azonban erre az Örök ölelést elolvasva sem jöttem rá igazán. A gyerekek szájába adott nyelvezet szerintem időnként felnőttes, koravén, illetve nem mindig a gyermeki gondolatokat, érzéseket kifejező. Ez például különösen a 10 éves fiú történetében feltűnő, ahol társainak magyarázza, mi jut eszükbe, ha az anyukájukra gondolnak: „Nektek sem a születés jut eszetekbe”… hanem, hogy „megvigasztal, palacsintát süt, mellettünk van, ha  betegek vagyunk, elsírja magát anyák napján, segít a leckében, kitalálja a gondolatunkat, velünk örül és velünk búsul”. Az örökbefogadottakat pedig éppen hogy nagyon is foglalkoztatja a születésük története. Erről viszont ehhez képest aránytalanul kevés szó esik a történetekben. Így viszont valóban nem lesz könnyű a gyermeknek „az életének az első képkockáit szilárdan összerakni”. Bár a csecsemőotthonból hazavitt Zoli fotóalbumában látunk egy képet egy nőről egy csecsemővel, de nagy kár, hogy nem esik szó a szövegben arról, hogy ki is ő kisfiú életében.

Nekem úgy tűnik, hogy helyenként túl felnőttes, sőt néha szakmai (pszichológiai), tankönyvi megfogalmazásokat is használ a szerző, és főleg meglepő, hogy gyerekkönyvként miért artikulálja többet a felnőttek érzéseit, szempontjait a gyermekekéinél.

Ha csak az a cél, hogy az örökbefogadók megvegyék, és elolvasva ötleteket kapjanak a gyermekükkel való kommunikációhoz az örökbefogadásról, akkor ez érthető és elfogadható, csak talán  nem gyermekkönyv formátumú kiadásban. A könyv tapasztalatom szerint erősen hat ugyanis a felnőtt olvasók érzelmeire: empátiát ébreszt a gyermekekkel, nevelőszüleikkel, örökbefogadó szüleikkel kapcsolatban, és talán egy kicsit a vér szerinti szülőkkel kapcsolatban is. Ha így van, akkor viszont az ajánlásokat is inkább hozzájuk kellene írni a könyv elején és a hátoldalán is. És akkor esetleg a könyvnek fontos ismeretterjesztő hatása lehetne még az örökbefogadásban kevésbé érintettek számára is, korrigálva - egy esetleges újabb kiadásban - a felmerülő pszichológiai aggályokra okot adó megoldásokat, tévedéseket, melyek közül itt csak a legfontosabbakból emeltem ki egyet-egyet.

Szerző: Székely Zsuzsanna

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...
Gyerekirodalom

Bartos Erika 12 könyvet ajánl szeretetről, barátságról, elfogadásról

Mit csinálnak a karanténban, mennyire forgatta fel az új helyzet a mindennapjaikat és mi az a három könyv, amelyeket a gyerekeknek ajánlanak? Ezúttal Bartos Erika válaszait olvashatjátok, aki nem állt meg három könyvnél, hanem egyenesen tizenkettőt ajánlott.

...
Hírek

Bartos Erika, a Bogyó és Babóca szerzője kapta a Janikovszky-díjat

...
Nagy

Tízéves a Bogyó és Babóca

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Hírek

Elveszett bibliai fát támasztottak fel egy 1000 éves magból

A Bibliában szereplő fa magját a Júdeai-sivatag egy barlangjában találták. Olyan növényről van szó, ami lokálisan kihalt, a Bibliában viszont többször is említik a gyógyító hatása miatt.

...
Zöld

A barátságaid is lehetnek mélyebbek és bensőségesebbek – olvasd el, hogyan

Cziglán Karolina pszichológus Elfogadó kapcsolódás című könyvével abban igyekszik segíteni, hogy a kapcsolatainkban merjünk sebezhetőbbek lenni, legyen szó barátságról, szülő-gyerek viszonyról vagy párkapcsolatról. Mutatunk egy részletet a kötetből.

...
Zöld

A zöld tea szuperegészséges, de nem csodaszer – 5 könyv a teázásról

A zöld teának nemcsak az illata elbűvölő, de számos nagyszerű hatással is számoltatnak azok, akik rendszeresen fogyasztják. Bemutatjuk a frissítő itallal kapcsolatos tényeket és mítoszokat, aztán ajánlunk öt könyvet a teázás szerelmeseinek.

Hírek
...
Beleolvasó

Amikor már kihaltnak hitték az őslakos sárkányokat, egy lány különös tojást talált – Olvass bele!

...
Hírek

Az algériai polgárháborúról szóló regény nyerte a Goncourt-díjat

...
Szórakozás

A Piszkos Fred, a kapitány előzetesében nincs hiány verekedésből

...
Hírek

Még idén megjelenik a Nobel-díjas Han Kang harmadik regénye

...
Beleolvasó

Adameșteanu főhőse egyfolytában telefonál, hogy ne legyen magányos

...
Promóció

4 könyv, ami segít a sport melletti ideális étrend összeállításában

Polc

Kurva nagy kert Magyarország, nem győzi a személyzet – magyarságtrip Cserna-Szabó Andrással

...

Irene Solà, a nők, az ördög, meg a történetekben rejlő erő

...

Tudod, mi a nőgyűlölet lényege? Claire Keegan novellákban mesél róla

...

A háborúnál is nagyobb teher, ha egy társadalom kettészakad

...
Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Az Egy ropi naplója szerzője szerint az új rész az eddigi legjobb és legviccesebb

Az Egy ropi naplója 19. részében egy féltve őrzött családi titokra derül fény. 

...
Gyerekirodalom

Illusztrált gyerekkönyvben adják ki Bródy János dalszövegeit

Így a legfiatalabb generációk is megismerhetik Bródy János kisebbeknek szóló dalait.

...
Gyerekirodalom

Az 1956-os forradalom eleinte csak heccnek tűnik a Vagányoknak – Olvass bele az ifjúsági regénybe!

Riki és barátai, a Vagányok szabadidejükben a budai várban bandáznak, amikor 1956 őszén kitör a forradalom. A kis csapat egy része úgy dönt, csatlakozik a harcokhoz. Részlet Monica Porter kamaszokat célzó könyvéből.