Hogy higgyek neked? Szeretnék hinni, de hogyan hihetnék? Messze vagy, nem vagyok ott, nem látok mindent, csak a pénzt adom, adom a pénzt, és mindig újabb pénz kell. Csak most a nyáron már több mint egymillió.
Mire megy el az a pénz?
Mindig mondod, de hogyan higgyek neked? Talán ha nem adnék pénzt, jobban boldogulnál, talán ilyen paradoxon az egész, paradoxon, érted, azt jelenti, hogy minden az ellenkezőjére fordul, az ellenkezőjére fordult minden, azt érzem, segíteni akarok, de nem segítettem, csak kiöntöttük a pénzt az ablakon, kidobtuk a kukába, betömtünk vele egy lyukat, és lett mindjárt mellette egy másik lyuk, nem lett a pénzből semmi. Amikor fiatal voltam, azt mondták nekem, neked az isten pénze se elég, nem figyeltem a pénzre, és most se figyelek a pénzre, nem figyeltem eddig, adtam, de azt érzem, az isten pénze se elég, mindig szűkölködtök, mindig jönnek a katasztrófák, hogyan jöhet ennyi katasztrófa, most ez a baleset, miért nem figyeltek oda jobban, ezt érzem, ingerült leszek, ideges és ingerült, és szédülök, szédülök és nézek egy szakadékba, lefelé nézek, mindjárt lezuhanunk, együtt zuhanunk, de nem érzek részvétet, nem érzek félelmet, csak dühöt, hogy miért, miért kell lezuhannunk, miért húztok le magatokkal engem is. Értem, hogy Bali fáradt volt, mert ment hajnalban az áruért, de miért nincs biztosításotok, amikor ezerszer megmondtam, hogy biztosítást kötni kell, inkább ne legyen hús, inkább ne legyen cigaretta, de a biztosítást meg kell kötni a buszra, fizetni kell, mert mindig lesz egy ilyen helyzet, jön egy koccanás, mint most, és akkor nincs biztosítás, nincs semmi mögöttetek, ami megtartson, zuhantok le a szakadékba,
zuhanok én is veletek,
zuhanunk együtt, és csak kéred, kéred, hogy segítsek, most utoljára, mindig ezt mondod, néha hetente is, hogy csak most utoljára, most utoljára, mert börtönbe megy a Bali, és már azt gondolom, hát akkor menjen börtönbe, nézem a jogszabályokat, börtönbe, egy koccanásért? de azt gondolom már, menjen börtönbe, ha börtönbe kell mennie, mert valaminek meg kell tartania, valaminek belül tartania kéne, valami belső szerkezetnek, tartania kéne titeket, hogy ne forduljon ez elő folyton, valami belső figyelmeztető hangnak ott kellene lennie, megszólal a hang, és hallgatsz rá, hogy a biztosítást mégis meg kéne kötni, be kéne fizetni, erre a hangra kellene hallgatnod, de nincs ott ez a hang, nincs ilyen hang, csak a valóság sürgetése van, hogy most megvenni a cigarettát, hogy most megvenni a húst, hogy túl sok az a biztosítás, most nincs arra pénz, nincs ott belül, benned a szerkezet, a szerkezet, ami engem megóv a bajtól, még ha az isten pénze se elég nekem, akkor is megóv a bajtól, mert megkötöm a biztosítást, mert befizetem, mert nem a szakadék szélén élek, nem mindig a szakadék vonzásában, megtart valami, ami titeket nem tart, hanem jön a kis baj, és a kis bajból lesz nagy baj, a koccanásból börtön, bár ezt nehezen hiszem, de ezt mondod, mondod kétségbeesve, hát adjatok el valamit, ezt mondom, adjátok el a tévét, és csak mondod, hogy ki venné meg, mindenki szegény itt, de én tudom, hogy a mobiltelefont is eladtad, amikor eladtad, mérges is voltam, de eladtad, nem jöhetsz mindig hozzám, nincsenek mindig megoldások, ilyen megoldások, hogy felhívom, aztán lesz pénz, ilyen megoldás nincs az életben, nem volt pénzes szülőd, de a pénzes szülő is megelégeli egyszer, azt mondja, az isten pénze se elég neked, és nem ad, ezt érzem most, de nem is a pénz fáj, hanem a belső szerkezet hiánya, az a hang, és hiába próbálok én lenni a hang, nem működik, nem hallgatsz rám, nincs hang, nincs belső szerkezet, csak a szakadék van, csak a zuhanás van, egy folytatólagos zuhanás, a becsapódás mindig elhalasztva, egy rémálom, aminek nincs vége és nem lehet belőle felébredni, jót akarsz, tudom, hogy jót akarsz, de nincs ott a szerkezet, a belső hang, ami megóvna, ami eligazítana, hogy mitől nem lesz baj, mitől lesz ilyen hang az emberben, ezt kérdem magamtól, mitől lesz ilyen szerkezete az embernek, ami megóvja a bajtól, nem tudom, tízéves korod óta ismerlek, de nem tudom, hol kellett volna, mikor kellett volna,
hogyan kellett volna megépíteni azt a szerkezetet, ami nincs,
hol lehetett volna a hangot elültetni, ami nem szól, a hangot, ami én hiába vagyok, hiába vagyok, ezt érzem.
Már úgy voltunk vele, hogy kiszámoltuk, ahogy mondtad, mindent kiszámoltunk, még a cigarettát is beleszámoltuk, ahogy mondtad, beleszámoltuk még a túrórudit is a kislánynak, mindent kiszámoltunk, ahogy mondtad, füzetben, és kijött belőle, hogy 4 ezer Ft, hogy ennyi marad az árulás után, hogy ennyi a nyereség, ahogy mondtad, és akkor eldöntöttük, hogy ez így nem lesz jó, ennél Bali többet keres máshol, ezt gondoltuk, hogy mehetne vissza építkezésre, mert jobban keresne, mint így az árulással, én meg mehetnék vissza a gyárba, ha kell, bemegyek én a gyárba, busszal is, ha visznek busszal, csak jussunk előbbre, és már eldöntöttük, hogy így felszámoljuk a vállalkozást, és akkor a busszal megcsúszott a Bali, megcsúszott és belement az Audiba, és az Audiból kiszállt egy ember, és kiabált, hogy mit képzelünk, mit képzelünk, hogy nem nézünk a szemünk elé, nem voltam ott, csak Bali mondta, de mintha ott lettem volna, és akkor az audis mondta, hogy büntetőfeljelentés, és hogy ebből ügy lesz, ezt mondta, és másnapra legyünk ott ötszázezer forinttal, de másnapra, egy nappal sem később, és akkor nem tesz feljelentést, és Bali hívott, de azt se tudtam, hová tegyem magam, hívott,
de honnan vegyünk ennyi pénzt,
ilyen sok pénzt hirtelen, hát nagyon szégyellem már magam, mert tudom, hogy sokat adtál, el is ismerem neked, írok papírt, ha akarod, leírom, hogy mennyit adtál, hogy mennyivel tartozom, megírom azt a papírt, aláírjuk mind a ketten, mert honnan kérjek, hát börtönbe ne vigyék, mi lesz akkor velünk, gondold csak meg, börtönbe, azt nem lehet. Igen, szégyellem magam nagyon, tudom, hogy sokat segítettél, de nincs senkim, kim van nekem, hát anyám is elmar, apám is elmar, a Bali miatt, nem nézik jó szemmel, sose is nézték jó szemmel, mert ő telepi, tiltottak tőle, nincs már senkim a világon, csak te, kitől kérhetnék, csak most adj, utoljára, utoljára kérek, a kislány életére mondom, visszafizetünk mindent, eladjuk a buszt, úgyse csináljuk már tovább az árulást, azt megbeszéltük, hogy nem csináljuk tovább, mert nincs benne pénz, nem jutottunk előre, akárhogy akartuk, eladjuk a buszt és visszakapod, csak most adj pénzt, hogy ennek a mérges embernek odaadhassam, nehogy feljelentést tegyen, mert egy napot adott, egyetlen napot, hogy ott legyünk a pénzzel, és akkor nem jelent fel, akkor békén hagy, és hogyan adhatnánk el a buszt egyetlen nap alatt, hogyan adhatnánk el, hát azt nem lehet, de visszaadom én a pénzt, mihelyt eladtuk, mert úgyis azt beszéltük, hogy nincs ebben pénz, az árulásban, hát ilyen nagy bajba kerültünk, tudom, mindig baj van, mindig a bajjal jövök neked, de most utoljára, most az egyszer segíts még, mert nagyon gyorsan kell ez a pénz, nincs már mit eladni, eladnám én a tévét, de ki veszi itt meg, és ha megveszi, mennyit kapok érte, nem sokat, nem kaphatok érte ötszázezret, hát azt még egy új tévéért se adnának! Nincs rajtad kívül más segítségünk, megértem, hogy eleged van, szégyellem is magam, szégyellem,
mert nem jó kérni,
de te nem hallottad ezt az embert, aki az Audiból kiszállt, hogy hogy kiabált, nem voltam ott, de Bali mesélte, az az ember úgy kiabált, hogy biztos feljelentést tesz, már holnapután, ha holnapra nincs ott a pénz, ez az ötszázezer, annyit mondott, hát hiába mondod, hogy alkudjam le, hogyan alkudjam én le, ha azt mondja, hogy ennyit kér, hogyan tudom én lealkudni, meg hogy részletekben, nem lehetett azzal az emberrel beszélni, én letérdelnék elébe, hogy adjon haladékot, meg részletet, de nem, nem ad, ott legyen a pénz másnap, hát kihez forduljak, ha a saját családom kimart, nem tudok hová menni, most utoljára segíts még meg, tudom, hogy sokat adtál, sokat adtál, elismerem, papírt is aláírok róla, ha kell, aláírja Bali is, csak most ments ki minket még ebből, mert félünk, a feljelentéstől nagyon félünk, nagyon félünk a rendőrségtől, de legjobban attól az embertől félünk, mert kiabált, hogy kicsinál, rendőrt hív most rögtön, és akkor mondta Balinak, hogy el lehet azért intézni, el lehet intézni ötszázezerrel, ennyit mondott, de rögtön ott legyen az a pénz, másnap, különben megy a rendőrségre, felírta a buszt,
félünk, félünk, félünk.
