Már néhány link erejéig felbukkant a könyvközösségi szájt, a Könyvkolónia a Könyvesblog olvasói számára is. Maga az elképzelés, hogy legyen egy ezerkettedik közösségi szájt, már adta magát, de az, hogy az mindenféle könyvekkel foglalkozzon, még nem, így hát megcsináltuk (megjegyzés: már javában dolgoztunk a Könyvkolónián, amikor felkapcsolta Nagy Bence a Moly.hu-t).
Persze, van ilyen többféle nyelven, nem találtunk ki új dolgot, bár bevallom, az angol nyelvű könyvközösségi oldalakat nem szeretem teljesen, se a Shelfarit, se a LibraryThinget, se a Goodreadset. Alapvető bajom velük, hogy nincsenek magyar könyvek, alig vannak magyar felhasználók, pedig rendelhetünk az Amazonról akármennyit, akkor is a magyar könyvpiachoz vagyunk láncolva.
Ráadásul csak azért kell nekik a user, hogy katalogizáljanak, vagyis megcsináljanak egy tökéletes adatbázist, amiben lehetőleg minden benne van, illetve hogy a felhasználó elkészíthesse saját virtuális könyvespolcát. Ennyi. Pedig a felhasználokban az információ a legérdekesebb, hogy folyamatosan új könyvekkel találkozhatok.
A Könyvkolónia ennél többet ígér és akar, mert úgy találtuk ki, hogy mindenki mindenféle irodalommal és könyvekkel összefüggő dolgával foglalkozni tudjunk, mi kolóniatagok. A felhasználók nemcsak adatbázis-gyártó robotok ugyanis, hanem információforrások. Van, aki Hemingwayről vagy a Twilightról tud mindent, van, aki a scifikről, és van, aki a filmes könyvekről, ezért mindenkit arra használunk, amiben a legjobb.
A legfontosabbnak én is a szabadon építhető adatbázist tartom (könyv, szerző), a felhasználók írta kritikákkal, eseménnyel, az egy-egy téma, szerző, könyv köré létrehozott olvasókörrel. A Könyvkolónia blogját eleinte mi szerkesztjük, de később a felhasználók is gyárthatják rá a tartalmat, ahogy gyűjtjük az első mondatokat is, mert ezeknél nincs szórakoztatóbb dolog az irodalomban.
A Könyvesblog szinte demokratizálta az irodalomról való beszédet (ezért kapni fogok - vl), és most egy még nagyobb lépéssel kiterjeszti minden olvasóra ezt, hiszen a Könyvkolónia lényege, hogy minden könyvről mindenki elmondhatja a véleményét, senkinek nem kell megfelelni.
Amióta könyvekkel foglalkozom, egy dologban biztos vagyok: akármilyen kritikánál többet ér, ha egy ismerősöm azt mondja egy könyvről, hogy olvassam el. Legutóbb Az időutazó feleségét ajánlották így. Egyfelől ismerősömről mindent tudok: mit olvasott korábban, miket szeret, mi idegesíti, így azt is tudni fogom jó eséllyel, hogy az általa ajánlott könyvet érdemes-e kézbe vennem, vagy sem. Akkor miért ne használjuk az ismerőseinket így is?
Van barátom, akitől minden hónapban kérek 5 zenei albumot letöltésre, mert otthon van benne. Van barátom, akitől filmeket kérek ugyanígy. És végre vannak barátaim, akik könyveket ajánlhatnak nekem. Egy közösségi szájton rengeteg információ keletkezik a kommenttől a kritikán át odáig, hogy egy konkrét könyvhöz mi hasonlíthat (címke alapján), vagy milyen könyvei vannak még a szerzőnek vagy a kiadónak, és a legfontosabb: mit olvasnak azok, akik ezt olvasták. Vagyis szerzem az információkat, amiket jelentősen előkészítve kapok meg.
A Könyvkolónia jelenleg béta, mert hát barkácsoljuk sokat, de végre van widgetünk, amiket kitehetünk a blogokra (ezt láthatjátok a Könyvesblogon is), illetve hamarosan elkészül az iwiwew szánt alkalmazásunk, hogy ott is mutogatni tudjuk, milyen könyveket szeretünk, miket olvasunk.
Mert az vagy, amit olvasol.
Disclaimer: a Könyvesblog és Könyvkolónia mögött is én állok.
