- Ablonczy Balázs kutatócsoportja készített egy felmérést, amelyben 3-4 kérdés vonatkozott arra, milyen faktuális tudással rendelkeznek az emberek Trianonról. A négy kérdésre nagyjából 7 százalék válaszolt helyesen, az aláírás dátumát 25-27 százalék találta el. Mindez nagy különbség ahhoz képest, hogy a megkérdezettek 94 százaléka mondta azt, hogy szerinte igazságtalan és túlzó a békeszerződés. „Ez egy érzelmi kérdéssé vált, annak minden előnyével és hátrányával együtt.”
Ismeretlen Trianon - Az összeomlás és a békeszerződés történetei 1918-1921
Jaffa, 2020, 272 oldal
- Veiszer Alinda szerint Ablonczy mer játszani olyan dolgokkal, amelyeket egyesek történelmietlennek tarthatnak, ennek legfőbb példája a kontrafaktuális történelem, a „mi lett volna, ha” kérdésének megválaszolása. Ablonczy Balázs szerint ennek angolszász területen óriási szakirodalma van, neves történészek is művelik (például Niall Ferguson vagy Andrew Roberts). „Azért gondolkoztam el ezen, mert a mi történeti és emlékezetpolitikai vitáink pontosan a »mi lett volna, ha« körül forognak.”
- Ablonczy szerint az Osztrák-Magyar Monarchia, pontosabban a rengeteg felekezet és nemzetiség összetartása hosszabb távon, az ébredő nacionalizmus korában csak autoriter államformával lett volna lehetséges: vagy katonai, vagy technokrata típusú diktatúrával. Egy esetleges föderatív vagy konföderatív struktúra működtetéséhez elengedhetetlen ugyanakkor a nemzetiségi elitek pártfogása és együttműködése. „Erre nem biztos, hogy minden nemzetiség egyformán lett volna hajlandó akár már a huszadik század elejétől.”
- Trianonnál a területi határok meghatározásánál rendkívül fontosak voltak a földrajzi határok. A Duna például kereskedelmi szempontból is lényeges volt, a csehszlovák békedelegáció abból például nem engedett, hogy kijussanak a Dunára, a Csallóközhöz is ezért ragaszkodtak. („Dunai állam szerettek volna lenni.”) Ablonczy itt érez egy „geopolitikai pánikot” Csehszlovákia részéről, amely mintha be lett volna zárva a kontinens közepére, emiatt pedig rögeszmésen ragaszkodtak a Dunához, amelyen kijuthattak a tengerre.
- Az egy 17. századi politikai eszme, hogy az államoknak természetes határokra van szükségük – erősen benne van a francia politikai gondolkodásban, és az utódállamok is átvették ezt az érvelést. „Ez a korszak a földrajz nagy időszaka.”
Ablonczy: Trianon története már elkezdett személyes múltból történelemmé válni - Könyves magazin
Száz éve írták alá a trianoni békeszerződést, és a korszakról bár sokat tudunk, mégis rengeteg kibeszéletlen története van. Ám volt-e olyan pont, amikor Trianon története egészen más irányt vehetett volna és akkoriban mi sokkolta leginkább az embereket? Ablonczy Balázs történésszel, az Ismeretlen Trianon szerzőjével beszélgettünk.
- A döntéshozatal folyamatáról Ablonczy elmondta, hogy a békekonferencia 1919 januárjában ült össze, ahol az utódállamok előadták a négy nagyhatalomnak a területi követeléseiket. Ezek a követelések lementek azután szakértői szintre. A magyar ügyekkel két bizottság foglalkozott, egy román-jugoszláv és egy csehszlovák bizottság. „Magyar bizottság nincs a békekonferencián.” A szakértői döntés visszakerült azután politikai szintre, a nagyhatalmak pedig nem szerették, ha valaki a beterjesztésen még akkor módosítani akart. Példaként a baranyai szénmedence ügyét hozta fel, amely a kezdeti délszláv követelésekben nem szerepelt. Később a szerbek maguknak követelték ezt a régiót, de 1919 nyarán közölték velük, hogy szó sem lehet róla. Ablonczy szerint nem kizárt, hogy a döntésben szerepe lehetett annak is, hogy a komlói szénbánya a Duna-Gőzhajózási Társaság tulajdona volt, amelyet a britek 1919-ben megvettek, ők pedig „nem akartak azzal vacakolni, hogy szénért egy harmadik országba kelljen átjárni”.
- Ablonczy Balázs szerint a létrejött határok a kisállamok követelései és az nagyhatalmi szakértők vélekedései közötti kompromisszum eredményeként jöttek létre. „Amit trianoni határként ismerünk ma, az egy kompromisszum eredménye, csak nem egy Magyarországgal kötött kompromisszum eredménye.”
- A kötetben Ablonczy azt írta, hogy 1918-1920 között a magyar politikai elitre aszinkronitás volt jellemző, azaz mindenki mást csinált, mint amit az ideológiai háttere sugallt volna. Az egyébként internacionalista-kommunista Tanácsköztársaság területvédő háborút folytatott, Apponyi Albert népszavazást kezdeményezett, holott máskülönben demokratikus hóbortnak tartotta, Károlyi Mihály kormánya pedig abba a wilsonizmusba kapaszkodott, ami mögül már az amerikaiak is kifaroltak. Ablonczy Balázs szerint „irtózatos kapkodást” lehet megfigyelni, ellenpéldaként pedig Ausztriát hozta fel, ahol az osztrák politikai elit összezárt, és átmeneti eredményeket értek el azzal, hogy félretették az ellentéteiket. Elérték például, hogy Karintiában népszavazás legyen, és azt is, hogy megkapják Nyugat-Magyarországot (amit ma Burgenlandnak hívunk), holott az kezdetben nem is szerepelt az osztrák békejegyzékben.
- A reálpolitika az volt, hogy alá kellett írni a békeszerződést. 1919-1920 között ez volt az egyetlen olyan szituáció, amikor a magyar politikai elit kezében döntési hatalom volt. Ha nemet mondanak, akkor valószínűleg komoly gazdasági-politikai összeomlás jött volna, amit rezsimváltás is követhetett volna. Ráadásul benne volt a pakliban, hogy ez esetben még rosszabb feltételekkel kellett volna aláírni a békeszerződést, hiszen Romániának, a délszláv királyságnak és Csehszlovákiának is voltak olyan ambíciói, hogy még több területet szerezzenek.
- 1918 végén elszabadult az erőszak az országban (ez a háború utáni háború állapota), amikor embereket vertek és öltek, túszokat szedtek. Demonstratív verések történtek, a román hadsereg nyilvánosan botozott, holott Magyarországon ez a büntetési forma akkor még évek óta tiltott volt. Sokkoló élmény volt ez a szemtanúknak is, hiszen korábban elképzelhetetlen volt, hogy egy papot vagy gimnáziumigazgatót megverjenek köztéren.
Borítópornó: Ablonczy Balázs - Ismeretlen Trianon - Könyves magazin
Lila, vonatos borítót kapott Ablonczy Balázs új kötete, a Jaffa Kiadónál megjelent Ismeretlen Trianon, amely azt kutatja, hogy a különböző társadalmi csoportok miként élték meg a háborús összeomlás, az elharapózó erőszak, az egymást sebesen követő kormányok és a trianoni békeszerződés éveit (olvass bele ITT).
- Kardinális kérdés volt a hűségeskü letétele is. Ablonczy szerint sokféle átmenet létezett, hiszen például a majdnem színmagyar Szatmárnémetiben volt egy vékony román értelmiségi réteg, amely elkezdte menedzselni az átmenetet. Ők korábban a magyar elit részét képezték, majd egy adott ponton ezek az emberek identitást váltottak: részt vettek a város románosításában, de közben megtartották a magyar középosztályi hálójukat is. Székelyföldön élesebb az átmenet, mert nincs meg ez a réteg, Kolozsváron pedig azért más a helyzet, mert az meg szimbolikus központnak számít. Vannak olyanok is, akik leteszik a hűségesküt, majd pár év múlva Magyarországon találjuk őket, magas közigazgatási állásokban. „Óva intenék mindenkit attól, hogy ezeket a bonyolult élethelyzeteket egyértelműen elítélje.”
- Trianon gazdasági veszteségét Ablonczy szerint tévút „susogó fenyőerdőkben” meg bányákban mérni. Olyan gazdasági körzeteket vágott ketté a határ, amelyek többé-kevésbé szervesen összetartoztak. Az ország viszonylag fejlettebb régiói maradtak a trianoni Magyarországon, de azt látni, hogy a trianoni határok beszakítják például a Tiszántúlt is. Az Alföld a magyarországi modernizáció húzórégiója a 20. század elején, a 30-as évek elejére – valószínűleg Trianon miatt – ez a régió viszont bezuhan, ez a lejtmenet pedig többé-kevésbé a mai napig jellemzi a térséget.
