Jennifer Connelly és Ewan McGregor az Amerikai pasztorálban
Feltehetjük a kérdést, hogy több kudarc, félresikerült próbálkozás, szerényen fogadott produkció után miért próbálkozik Hollywood továbbra is Philip Roth regényeinek a megfilmesítésével, de felesleges. Mégiscsak a ma élő egyik legismertebb és legelismertebb amerikai íróról beszélünk, a Nobel-díj állandó várományosáról, természetes, hogy időről-időre nekifutnak a regények filmes adaptálásának.
Philip Roth: Amerikai pasztorál
Fordította: Fordította: Sóvágó Katalin, Európa Könyvkiadó, 2016, 467 oldal
A folyamat nem most kezdődött, már filmet csináltak Roth első elbeszéléskötetének címadó kisregényéből, az Isten hozott, Columbusból (1969) és az első igazán nagy sikeréből, a Portnoy-korból is (1972). Egyik sem váltott ki olyan hatást, mint eredeti változatuk, és aztán a filmkészítők évtizedekig nem is nyúltak Roth regényeihez.
A kétezres évektől kezdve viszont újra megjelentek a feldolgozások, film készült a Szégyenfoltból (2003), A haldokló állatból (2008) és a Kiégésből (2014), tavaly pedig két Roth-adaptáció is moziba került, a Düh és a nemrég Magyarországon is bemutatott Amerikai pasztorál. Ez utóbbinak Ewan McGregor a főszereplője (partnerei Jennifer Connelly és Dakota Fanning), de ez a film a skót színész első rendezése is. A nagy nevek eddig sem kerülték a Roth-adaptációkat, a Kiégésben például Al Pacino játszik Greta Gerwiggel, a Szégyenfoltban Anthony Hopkins és Nicole Kidman szerepel, A haldokló állatban Ben Kingsley; Jack Nicholson pedig már többször elmondta, hogy mennyire örülne neki, ha Mickey Sabbath lenne az egyik utolsó nagy alakítása, már ha egyszer filmet csinálnak a Sabbath színházából.
Hiába azonban a sztárok, valami mégsem stimmel ezekkel a feldolgozásokkal. Van, amikor pont ők nem stimmelnek, mint a Szégyenfoltban, amelyben Anthony Hopkins játssza a zsidónak is beillő fekete karaktert, Coleman Silket, Gary Sinise pedig maga Philip Roth, vagyis az író gyakran használt alteregója, Nathan Zuckermann. De az általános gond inkább az, hogy a regények társadalmi-kulturális-történelmi háttere, illetve a zsidó lét boncolgatásának mértéke és milyensége valami olyan dolgot jelent, amit igazából nem lehet filmre vinni. (Amerika leghíresebb filmkritikusa, a 2013-ban elhunyt Roger Ebert például a Portnoy-kór filmváltozatáról azt írta, hogy konkrétan a zsidóság hiányzik belőle.)
Az Amerikai pasztorál filmváltozata sem feltétlen ott bukik el, hogy Ewan McGregort nem a legegyszerűbb megvenni, mint meggyötört newarki zsidót, és még csak nem is ott, hogy a film több jelenetet is kihagy, vagy éppen meg is változtat (spoiler: a történet végét is!). Persze azért ezek is elég érzékeny pontok, mégiscsak Roth egyik legfontosabb, Pulitzer-díjas regényéről, az Amerika-trilógia (Amerikai pasztorál, Kommunistához mentem feleségül, A szégyenfolt) egyik tagjáról beszélünk.
Na de ha már a filmváltozatban is felhasználják a regény történetét szervező érettségi találkozó jelenetét, abba már nyugodtan bele lehet kötni. Hiszen, amíg a filmben ez gyakorlatilag haszontalan, addig a könyvben ezeken az oldalakon sokat megtudunk az amerikai zsidóság II. világháború előtti és utáni életéről, és eleve sokkal tágabb, árnyaltabb képet kapunk a főszereplőről, a Svédről, azaz Seymour Levovról, az amerikanizálódott szőke, kék szemű zsidóról, aki a gimnáziumban három sportágban is sztár volt, és akit nézve el lehetett felejteni a háborút.
Szóval, az Amerikai pasztorál filmváltozatát ne úgy nézzük, mint egy Roth-regény akkurátus adaptációját, hanem úgy, mint egy történetet a hatvanas évek Amerikájából, egy látszólag tökéletes, de nyilván diszfunkcionális családról, egy egykori kiváló gimnáziumi sportoló és cégörökös apáról és egy egykori szépségkirálynő anyáról, és a dadogó kislányukról, aki mire betölti a tizenhatot, terrorista lesz. Ennyi mondjuk bőven elég lehet egy ütős filmhez és egy regényhez is, de Roth könyvében a történetnek is nagyobb az íve, és sokkal részletesebben, a folyamatok lélektani hatásait is vizsgálva ábrázolja a filmben is megjelenő történelmi hátteret: a világháború következményeit, a faji zavargásokat, a polgárjogi mozgalmakat, a vietnami háborút, a globalizációt, és hát ugye a zsidóságot.
Szerző: Benedek Márton
