Voltam a Bookline-ban gyárlátogatáson, ami elsőre sokaknak nem jelenthet semmit, de egy többmilliárd forintos forgalommal dolgozó könyvnagykert belülről megvizsgálni durva dolog. Mert ugye van a külső, ami a zöldes brandtől a könnyen azonosítható logón át a naponta használt webáruházig terjed, és ami elég menő, és nem tudni, mit rejt. Meg ott van a rengeteg emlék a Központi Antikváriumból, amikor még a Múzeum krt.-ra jártam be a megrendelt könyvekért. De a Bookline megnőtt, kiköltözött az Ecseri útra egy hatalmas raktárépületbe évekkel ezelőtt.
És akkor ott átláttam a rendszert (egy kedves ismerősöm a lefaszulva szót használná rá), pontosabban benne álltam a rendszerben, rengeteg doboz és könyv között hirtelen elfogott a Mátrix-érzés, hogy akkor valamit megértek a világból. Mert csak dühöng az ember, ha három helyett négy nap alatt jön meg a rendelés, de ott állni és látni ezt, az más.
Például az egyik polcra hordták a könyveket, éppen valakinek a rendelését állították össze, és itt nem lenne rossz a hangyaboly-metaforát használni. Egy másik polcon Pampers volt, egy regény és valami mosószer: a babaholmiktól kezdve a kutyakaján át a könyvekig mindent lehet venni náluk, ami miatt sokan támadják a Bookline-t, pedig utóbbi egészen kicsike százalékot jelent a bevételeik között. Az antikváriumból Magyarország legnagyobb online könyvkereskedőjévé váltak öt év alatt, bár a három naggyal igazán nem tudják még felvenni a versenyt, mivel a magyarok egészen furán gondolkoznak az online vásárlásról.
A budapestiek hetven százaléka az online megrendelt könyvért bemegy a boltba, mondták a bookline-osok. Pedig az egész modell arra épül, hogy ne kelljen iszonyú drágán boltokat eltartani, plusz embereket fizetni. Megrendelem és a raktárból kihozzák, ennyi. A magyarok nem bíznak senkiben, félnek, hogy lenyúlják a cuccokat.
