Mik azok a pavás szavak, hogyan befolyásolja egy sikerkönyv az utána következő utóéletét, és mit mond egy férfi, ha megcsalják? Na és egy nő? Tömött sorok, falnak tapadó emberek, meg egy régi-új könyv, benne egy asszonnyal, akinek alakját egy nem is oly rég meghalt költő inspirálta. Vámos Miklós Sánta kutya című, újrakiadott regényének bemutatóján jártunk az Alexandra Pódiumon.
„Nyugodtan üljenek a színpadra, minket nem zavar”, biztatja közönségét Vámos Miklós, végül azután mégis ketten maradnak a pódiumon, a beszélgetőtárs Veiszer Alinda és ő. Az ok, az apropó, az úgynevezett téma, amiért pukkadásig megtelt az Alexandra emeleti terme, Vámos Miklós életműsorozatának új darabja, a Sánta kutya. Mint hamar kiderül, ez már tulajdonképpen a harmadik bemutatója a kötetnek, amely eddig öt kiadást élt meg.
Az Európa Könyvkiadó évente két kötetet ad ki Vámostól (ha új könyvet ír, az természetesen belekerül az évi kettőbe, de erről majd később), és igen, dönthet arról, hogy éppen mi jelenjen meg. „Nem is kérdezem, hogy beleszólhatok-e – beleszólok”, közli. Hogy miért pont a Sánta kutya került most sorra, arra Vámos a következő magyarázatot adja: „Ki tudja, meddig élek, és azt akartam, hogy adjuk ki a nagyregényeket. Ezek közül kettő maradt kiadatlan az Európánál, ez és az Utazások Erotikába”. Vámos Miklós egyébként azt mondja, a Sánta kutya nem tartozik a legnépszerűbb regényei közé („Szempont volt ez is – legyen!”). Ennek magyarázatát azonban talán éppen az életműben kell keresni.
A Sánta kutya ugyanis az Apák könyve után jelent meg, amely nagyon sikeres lett, és ez a siker egészen egyszerűen agyonnyomta az előbbi kötetet. „Ha van egy csöpp eszem, visszatartom”, mondja ma már. Most viszont megint itt a regény, melynek szövegét Vámos némiképp átdolgozta: „Nem nagyon. De mindig van selejt ennyi sok mondat között”. A stiláris elvek idővel változnak is. Vámos elárulja, hogy fiatalon teleírta pontosvesszővel a szövegeit, 46 éves kora körül azonban úgy érezte, döntésre kell jutnia („Légy férfi: pont vagy vessző?”). Azóta nem írt pontosvesszőt.
Vámos Miklós: Sánta kutya – Egy élet
Európa Könyvkiadó, 2014, 340 oldal, 2792 HUF
A Sánta kutya esetében azonban ennél sokkal érdekesebb talán az, hogy mit nem javított. Az előző kiadásoknál az olvasók egy része azt kifogásolta, hogy nem tudják élvezni a német szavakkal teletűzdelt első részt. Vámos azonban végül arra jutott, hogy a sváb szavakat ebben a szövegkörnyezetben nem lehet ritkítani, ráadásul, tette hozzá, „minden szó megmagyaráztatik”.
A regénynek eredetileg az Egy asszony élete címet szánta, ám erről az akkori kiadója lebeszélte. Az elképzelése az volt, hogy egy nő életét nyolc szakaszban mutassa be: minden fejezet ugyanarról a nőről szólna (és szól is), még ha ez – a más-más névváltozatok és élethelyzetek miatt – a fejezetek kezdetén az olvasó számára nem is feltétlenül egyértelmű.
A Sánta kutya női főszereplőjének alakját egyébként Faludy György ihlette, akivel egy időben közeli barátságot ápolt Vámos. Faludy akkor Eric nevű barátjával élt együtt, a lakásukban pedig látott egy fotót, melyen az idős Faludy úgy nézett ki, mint egy nő. Amikor Faludy 92 éves lett, az motoszkált Vámos fejében, hogy egy 92 éves nő vajon miken mehetett keresztül hosszú élete során. Később az író egy bérmálásra volt hivatalos, ahol a bérmaanya („úgy nézett ki, mint Faludy”) állandóan a már rég megszűnt OTI-ról beszélt. Vámos akkor döntötte el, hogy a néniből regényhős lesz, Oti néni lesz a neve, és a könyv az ő életéről fog szólni. „Ez volt a kiindulópont, aztán persze a prózaírói simlikkel elrugaszkodtam ettől”, teszi még hozzá.
„Én azt szeretem az írásban, hogy meglep engem”, vallja Vámos, hiszen történetei gyakran úgy végződnek, hogy az eredeti elképzeléshez képest még ő is meglepődik. Mesél arról is, hogy írás közben „sok kis póza” van. Ezek egyike, hogy a szereplők legalább egyszer elmennek vécére. A másik, hogy nagy kedvencéhez, Márquezhez hasonlóan ő is kerüli bizonyos szavak használatát (Márquez ezeket pavás szavaknak hívta, melyek rosszat hoznak). Így Vámos is évekig nem használta például az „érdekében” vagy „dacára” szavakat. Mániákus a szóismétlésekben is, így a szövegeiben hiába is keresnénk olyan mondatot, hogy „Bement a beteg”, de még csak ugyanazt az igekötőt sem használja egyazon bekezdésben. „Tiszteljük barátaink agybaját”, fordul végül mosolyogva a közönség felé.
A beszélgetés ezen a ponton visszakanyarodik a női karakterekhez, mire Vámos azt mondja, nem író, aki nem tud bárki bőrébe belebújni. Bár abban, hogy férfiként nőkről ír, nagyobb a tévedés lehetősége, éppen ezért mindig elolvastatja nőkkel a szöveget. „Meggyőződésem, hogy vannak férfi és női mondatok”, közli, példaként pedig egy olyan helyzetet vázol, melyben egy férfi, illetve egy nő bevallja élete párjának, hogy megcsalta a másikat. A férfi kérdése egy ilyen esetben az lenne: „És lefeküdtél vele?”, a tipikus női válasz ezzel szemben így hangzik: „Szereted?”.
A nők beszédben szeretik a sok részletet, és gyakran nem fejezik be a mondatokat, a férfi ellenben, ha mesél, mindig tanítani akar. „A legnagyobb hiba, ha egy könyvben mindenki úgy beszél, mint a szerző”, véli Vámos.
„Az eszközöm a megfigyelés”, mondja az író, saját munkamódszerét pedig a padlómozaikok kirakásához hasonlítja. Jelenleg egy olyan regényen dolgozik, amelynek cselekménye egy titokzatos kézirat körül bonyolódik, a jelenből pedig visszafelé halad. A munkacíme 1001 nappal (de az is lehet, hogy Hattyúk dala lesz a címe), és Vámos jelenleg az 1700-as évek kezdetén tart – nagyjából ott, ahol az Apák könyve elkezdődött. „Ehhez muszáj rengeteget olvasni”, mondja. Vámos szerint egy-másfél év múlva lesz kész az első változata, és az olvasók körülbelül két év múlva vehetik a kezükbe a regényt.
