Itt az év vége, és ahogy ilyenkor lenni szokott, megmutatjuk, miket szerettünk idén olvasni. Listázni szórakoztató dolog, mert elkezdünk beszélni a könyvekről, és a végén mindenkinek igaza lesz. De ez a mi listánk, és egy csomó más könyvet is szerettünk, ide viszont szigorúan csak 50 könyv fér fel, ezért mindenkit arra ösztönzünk, hogy csinálja meg a sajátját! Fontos megjegyezni, hogy a listakészítés annak ellenére játék, hogy a felelősségünkkel tisztában vagyunk. Mi csak a saját kedvenceinkből válogatunk, vállaltan borzasztó elvárásaink tudnak lenni, a világirodalmat keverjük a magyarral, a költészetet a non-fictionnel. Így olvastunk mi 2018-ben!
50. Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK
Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK - Egy keletnémet család története
Fordította: Blaschtik Éva, Park Kiadó, 2018, 304 oldal, 3490 HUF
A kelet-berlini születésű Maxim Leo a családja történetén keresztül mutatja be annak az országnak a történetét, amelyben ő maga felnőtt, de amelyet ma már hiába keresnénk a térképen. Az izgalmas koncepciót tovább gazdagítja az a tény, hogy az egyébként újságíróként és forgatókönyvíróként is dolgozó Leo rendkívül heterogén hátterű családból származik, melyben a francia ellenállásban tevékeny anyai nagypapa mellett akadnak olyan felmenők is, akik készséggel belesimultak a rendszerbe - függetlenül attól, hogy az a rendszer éppen milyen színezetű volt. Nagypolitika és mikrotörténelem fonódik össze a kötetben, melyet egyszerre olvashatunk egy nagycsalád vagy éppen egy ország krónikájaként.
Korábban ezt írtuk a könyvről:
„Leo családjából egyszerűen nem lehet kivonni az NDK-t, mert bárhogy is döntöttek a család tagjai (volt, aki a behódolásban, más a lázadásban vélte megtalálni a maga útját), az a mindennapokba beszivárgó politika miatt nemcsak a saját, hanem a szűkebb környezetére is hatással volt.”
Az őszi Könyves Magazinba interjú is készült a szerzővel, aki elmondta, hogy íróként fontos motivációt jelentett a számára, hogy a nagyapja stroke-ot kapott, és nem volt képes többet beszélni: „Az a tény, hogy némaságra kárhoztatott, természetesen nagyon szomorú dolog volt, de a könyv keletkezését elősegítette”.
ITT bele tudtok olvasni a kötetbe!
49. Fehér Boldizsár: Vak majom
Fehér Boldizsár: Vak majom
Magvető Könyvkiadó, 2018, 196 oldal, 2999 HUF
Ritkán kerül a kezünkbe olyan jól összerakott és jó stílusban megírt debütáló kötet, mint Fehér Boldizsár első regénye. A Vak majom egy feje tetejére állított, szórakoztató gondolatkísérlet az élet értelméről és a boldogságkeresésről. Főszereplőjének legnagyobb problémája, hogy nem vágyik semmire, amire pedig vágyhatna, az egyik napról a másikra az ölébe hullik. Alig huszonnégy évesen már a Forbes magazin címlapján szerepel, mint a világ leggazdagabb multimillárdosa, de mindezért semmit se kell tennie. A Vak majom tulajdonképpen egy kifordított fejlődésregény, a főhőst ugyanis az viszi előre, hogy összeomlik az élete. Az alapvető életfilozófiája sokáig az, hogy ha nem csinál semmit, nem is ronthat el semmit. Csakhogy a világ nem így gondolja, saját felelősségére pedig csak az ébreszti rá, hogy menekülés közben belekeveredik egy nagyon bizarr pszichológiai kísérletbe, amelyet két Nobel-díjas boldogságkutató talált ki.
A könyvbe ITT lehet beleolvasni.
48. Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv
Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv - Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről
Fordította: Szöllősi Adrienne, Jelenkor Kiadó, 2018, 365 oldal, 2999 HUF
A norvég származású Morten A. Strøksnes regénye több szempontból is az év egyik legkülönlegesebb megjelenése volt. Egyrészt azért, mert a Tengerkönyv valódi óda a sós vízhez, a hullámokhoz és a benne lakó élőlényekhez, ráadásul magába sűríti a tengerek teljes irodalmát az Odüsszeiától kezdve a Moby Dick-en át egészen Az öreg halász és a tengerig. Másrészt azért, mert nagyon erős környezetvédelmi üzenete van: sok-sok tényt és érvet hoz fel amellett, hogy miért szolgálná az érdekünket, ha vigyáznánk a tengerre. Harmadrészt pedig azért, mert egészen más stílusú és tempójú könyv, mint amihez szokva vagyunk. Igazi meditatív erejű, lassú folyású, gondolkodásra késztető szöveg. A regény cselekménye mindeközben nagyon egyszerű: arról szól, hogy két norvég férfi – az elbeszélő és egy különc festő, bizonyos Hugo – együtt megpróbálja kifogni a tenger egyik legnagyobb és legveszélyesebb ragadozóját, a grönlandi cápát. Bár a kezdet egy igazi vad halászkalandot ígér, a könyv nagy részét nem az akció, hanem egyfajta szemlélődés teszi ki. A csaknem négyszáz oldalnyi történet leginkább olyan, mint egy hosszú alámerülés a tengerben.
A könyvről korábban ezt írtuk:
„Morten A. Strøksnes Tengerkönyvét a legjobb egyből a tengerparton olvasni, vagy akkor, amikor éppen utazni készülünk, mert ha egyszer belefog az ember, olyan enyhíthetetlen vágyat kezd érezni a sós víz és a hullámok iránt, amit muszáj valahogy csillapítani. Ha valaki már megtapasztalta életében ezt a hívást, a tenger semmihez sem fogható hangulatának vonzását, akkor nagyon érteni és szeretni fogja ezt a regényt. A Tengerkönyv sokrétegű történet a nagy hal kifogásáról, az óceánok múltjáról és jövőjéről, a bennük élő titokzatos és furcsa lényekről, valamint mitológiáról, történelemről és irodalomról.”
47. Paul Auster: 4321
Paul Auster: 4321
Fordította: Pék Zoltán, Európa Könyvkiadó, 2018, 779 oldal, 5999 HUF
A mi lett volna, ha...? kérdésköre valószínűleg egyidős az emberiség eszmélésével, Paul Auster viszont nemcsak eljátszott a gondolattal, hanem monstre-regényében végig is zongorázta, milyen lehet az, ha valakinek nem csupán egyetlen, hanem egyenesen négy élet jutott. Archie Ferguson nevű hősét végigkíséri a huszadik századi amerikai történelem legmeghatározóbb évein, közben pedig megmutatja, hogy bizonyos változók (ez lehet egy betegség, valakinek a halála, vagy éppenséggel a nagybetűs VÉLETLEN) mennyire más életutat eredményez. Olyan ez, mint egy képzeletbeli váltó, melyet Auster nem volt rest meghúzni akkor sem, ha tudta, hogy hőse nemhogy jól, de kimondottan rosszul fog járni vele.
Korábban ezt írtuk a könyvről:
„Auster figyelmet és kitartást követel olvasóitól. Aprólékos pontossággal végigírja a fergusoni életeket, ez a minuciózus leírás viszont többször az olvasmányélmény rovására megy, aminek eredménye egy technikailag bravúrosan összerakott, de sokszor széttartó cselekményű és a részletekben tobzódó, igaz, élvezetesen görgő giga-regény lett.”
46. André Aciman: Szólíts a neveden
André Aciman: Szólíts a neveden
Fordította: Szigethy-Mallász Rita, Athenaeum, 2018, 303 oldal, 3699 HUF
André Aciman regénye már több mint tízéves, mégis csak idén figyelt fel rá a világ. A hirtelen jött népszerűség oka, hogy jó pár évnyi várakozás után végre elkészült a filmváltozata, Luca Guadagnino rendezésében. A film akkora siker lett, hogy három Oscarra is jelölték, a Legjobb adaptált forgatókönyv-kategóriában pedig nyert is. Bár az adaptációt is érdemes megnézni (Armie Hammer és Timthée Chamelet játsszák a főszereplőket), az eredeti könyv mégis sokkal erősebb és összetettebb, mert elképesztő mélységben és pontossággal írja le az első szerelem megélésének tapasztalatát. A nyolcvanas években játszódó történet főszereplője a tizenhét éves Elio, aki a szüleivel együtt az olasz riviérán tölti szokásos nyári szünetét. Hozzájuk érkezik vendégségbe a jóképű huszonéves filozófus-hallgató, Oliver. Elióban már az első találkozásnál megmagyarázhatatlan vonzalom ébred a fiú iránt. Kapcsolatuk rövidesen komoly, intellektuális barátsággá mélyül, amelyet azonban újra és újra megtörnek az érzelmek leplezéséből fakadó suta, ám izgalmas játszmák. A két fiú viszonyának történetét Elio szemszögéből ismerjük meg, az egész regény tulajdonképpen az ő naplószerű, intim vallomása. Bár a történet két fiú szerelméről szól, középpontjában nem a homoszexualitás témája áll, hanem az érzelmek születésének, kibontakozásának és felvállalásának folyamata.
A könyvről korábban ezt írtuk:
„A Szólíts a neveden nemcsak egy különleges kapcsolat története, hanem a felnőtté válásé is, benne a kamaszkori identitáskeresés minden bizonytalanságával, türelmetlenségével és érzelmi hullámzásával. A fiúk, Elio és Oliver egymás megismerésén keresztül valójában önmagukról szereznek tudást, és egymás tekintetén át látnak rá saját értékeikre. Erre utal a történet egyik kulcsjelenete is, amely a címet is ihlette: a pillanat, amikor rádöbbenek, hogy bárhová is sodorja őket az élet, sorsuk végérvényesen összekapcsolódott, mert valódi énjüket egymáson keresztül tapasztalták meg.”
Az André Acimannal készített interjúnk elolvasható ITT.
45. Jennie Melamed: Lányok csöndje
Jennie Melamed : Lányok csöndje
Fordította: Diószegi Dorottya, Athenaeum, 2018, 308 oldal, 3699 HUF
Egy meg nem nevezett szigeten játszódik a Lányok csöndje, egy zárt patriarchális közösségben, melynek működését generációk óta tiszteletben tartott szabályok irányítják, pontosabban azok a férfiak, akik az írott szónak kérlelhetetlenül érvényt szereznek. A nőknek nem kell sokat gondolkozniuk a világban betöltött szerepükről, annyi csak a dolguk, hogy férjhez menjenek (ennek időpontját az első menstruáció szabja meg), egészséges gyereket szüljenek és titokban reménykedjenek, hogy fiuk szülessen, elkerülve ezzel a női léttel járó „tehetetlen bánatot”. Az Ősök szabálya ráadásul lehetővé teszi azt is, hogy a férjek egy idő után éjszakánként lecseréljék a feleségeiket – mégpedig a saját kiskorú lányaikra. Jennie Melamed könyvében négy lány meséli el az életét, pontosabban egy év történéseit, és beszélnek a felnövéssel járó testi és lelki változásokról, a kétségekről, a szabadságvágyról és a lánybarátságok természetéről.
Korábban ezt írtuk a regényről:
„Mivel Margaret Atwood neve megkerülhetetlenné válik, amint a lányok, asszonyok jogainak megnyirbálásáról, és a velük szemben elkövetett jogtalanságokról esik szó egy fikciós alkotásban/tévéhíradóban, tegyük félre minden ellenérzésünket, és közelítsünk a Lányok csöndjéhez Gileád irányából. Azt fogjuk látni, hogy Melamed könyvét leginkább antiszolgálólány-regényként lehetne definiálni, ugyanis épp azt mutatja be, ami Atwood regényéből majdnem teljesen hiányzik. A sisterhoodot, a női szolidaritást. A Lányok csöndjéből valószínűleg sosem lesz kultregény, és a magasirodalmi polcra sem sikerül felférnie, ám hiba lenne annyival elintézni, hogy egy újabb könyv, ami Atwood sikerén próbál felkapaszkodni az eladási listák élére. Leginkább azért, mert megmutatja, hogy egy közösség szabályai hogyan írják felül a gyerekjogokat. Ilyesmi pedig nemcsak a világtól elzárt szigeteken történik.”
A könyvbe ITT lehet beleolvasni.
44. Dan Simmons: Terror
Dan Simmons: Terror
Fordította: Farkas Veronika, Agave, 2018, 720 oldal, 5980 HUF
Az északi-sarki Franklin-expedíció történetét meséli újra Dan Simmons Terrorja, a klasszikus történelmi regény elemeit ugyanakkor a gótikus horror eszközeivel vegyíti, miközben az egészet némi ősi, eszkimó mitológiával fűszerezi. A felfedezők 1845-ben a misztikus Északnyugati átjárót keresték, amivel jelentősen lerövidülhetett volna az Atlanti- és a Csendes-óceán közötti hajóút hossza. Két hajó indult útnak, a fedélzeten több mint százhúsz fős legénységgel, valamint több évre elegendő élelmiszerrel megrakodva. A hajók viszont egy idő után megrekedtek, a problémák pedig finoman szólva is sokasodtak - ráadásul a legnagyobb fenyegetést még csak nem is a betegségek vagy a dermesztő hideg jelentette a túlélőkre. A tragikus végű expedíció részleteiről viszonylag keveset tud az utókor, nem csoda, ha a történet hézagait Simmons képzelőereje töltötte ki, ennek köszönhetően viszont a Terror egy komplex, sokszor sokkoló, de helyenként meglepően lírai regény lett, melyből kiderül, hogy ember embernek nemcsak farkasa, hanem sokszor az utolsó mentsvára is lehet.
A regénybe ITT tudtok beleolvasni, kritikánkat ITT olvashatjátok, az adaptációról pedig ITT írtunk!
43. Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Fordította: Helikon Kiadó, 2018, 299 oldal, 3999 HUF
Martinovics Ignác, a „második leghíresebb albán származású magyar – Delhusa Gjon után”. Cserna-Szabó András új könyve az ő életének – a szó átvitt és szigorú értelmében is – fejetlen történetéből indul ki. Az abbé a fejével játszik lazán kapcsolódó, széttartó történetek láncolata, amely a Teremtéssel kezdődik és az Apokalipszissel ér véget. A kettő között kisemberekkel találkozunk, vagy épp olyan híres alakokba botlunk, mint Kosztolányi, Gogol, Copperfield Dávid vagy Poirot. A könyv többek között azért is izgalmas, mert fő szervezőelve a rendetlenség (és a fejetlenség). Leszámol a nagyregények logikájával és helyette mikrotörténetek segítségével mutatja be a nagy „egészet”. A asszociációs játék lényege az, hogy mindig az előző történet egyik motívumából bomlik ki a következő. Így száguldunk át korokon és helyszíneken, közben pedig felfedezhetünk ismétlődő eseményeket és szereplőket, valamint meglepő összefüggéseket is.
A Cserna-Szabó Andrással készített interjúnkat a Könyves Magazin legújabb számában olvashatjátok majd:
„Martinovics szimbolikus alak. Ő maga a fejetlenség. Sokszor megpróbálták heroizálni, kommunista előfutárt vagy liberális ősatyát fabrikálni belőle, de nem sikerült, mert nem sikerülhetett. Kibújt minden ideológiai ölelésből. Ez egy igazi rendetlen történet, egy rendes káosz, és Martinovics nem mellesleg arra is nagyon alkalmas, hogy bemutassuk, mennyi különböző, sőt akár ellentétes jellem elfér egyetlen emberben. Mert teljesen természetes, hogy valaki egyszerre hős és gyáva, forradalmár és besúgó.”
42. Naomi Alderman: A hatalom
Naomi Alderman: A hatalom
Fordította: Borbély Judit Bernadett, 21. Század, 2018, 383 oldal, 3990 HUF
A hatalom eredeti megjelenését tekintve nem annyira friss könyv, két év csúszással jutott el hozzánk, a mondanivalója viszont valószínűleg még jó darabig aktuális marad. Alderman regényének már a címe sem szemérmeskedik, hadd tudja csak mindenki már jó előre, mi az, ami a világot hajtja (cinikusoknak: a pénz csak a második helyes válasz). Regényének cselekménye a vesztesek helyett a hatalom nyertesei körül bonyolódik, Alderman pedig annyit fordított a toposzon, hogy a fényes oldalon ezúttal nem a férfiak állnak. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a hatalom, manifesztálódjon bármilyen formában is, természetesen azonnal átírja a társadalmi erőviszonyokat, a férfiak pedig ezúttal egy olyan szerepbe kényszerülnek, melyben eddig főként csak nőket láttunk. A szomorú hír viszont az, üzeni olvasóinak Alderman, hogy a hatalom biológiai vagy a társadalmi nemtől függetlenül bárki kezében veszélyes lehet.
Korábban ezt írtuk a könyvről:
A társadalom, ahol mindenki egyenrangú (még a hím- és nőnemű írók is), és ahol mindenki kezében ugyanannyi hatalom van, a legdurvább utópia. De nem felejt el emlékeztetni arra sem, hogy kizárólag a hatalmasok döntik el, mit kezdenek a szuperképességükel. Hiszen „mikor létezik a hatalom? Csakis abban a pillanatban, amikor gyakorolják”.
41. Garaczi László: Hasítás
Garaczi László: Hasítás
Magvető Könyvkiadó, 2018, 155 oldal, 2990 HUF
Egy lemur folytatta vallomásait, a Hasítás az ötödik a sorban. Garaczi a Mintha élnélben a születést és gyerekkort, a Pompásan buszozunkban az iskolás éveket, az Arc és hátraarcban a katonatörténeteket hozza játékba, az ezekhez már lazábban kapcsolódó Wünsch híd prózája szinte költészetté vált. A Hasításban ezekből mind megjelenik valami, elképesztő stiláris játékok, jó sztorik, a legendás Dixi, az önéletírás kérdései és nehézségei, az emlékezés működése. Annak idején itt vezettük be az olvasókat a Lemurológiába.
Háztáji mákveteményeket tarolunk le a Dunántúlon, megyünk északnak, ahogy száradnak le sávokban. A Trabant hátsó ülései konyhai hokedlik, a műszerfalon nem működnek a kijelzők. Két napja esik, és alig maradt benzinünk. Kiszállunk egy lankás részen, Hajnal Bandi messzelátóval pásztázza a látóhatárt. Gallérján csipesz, azzal fogja meg a körömnyi dekket, amit Miki nyújt felé. Egy terhes csaj is van még velünk, Pesten bejelentkezett az elvonóba, de inkább eljött szüretelni. Miki talál egy csigát, a kocsiablakra teszi, nézi közelről, ahogy a csápjával tapogat. Lefotózza polaroiddal, a képet ott hagyja az árokparton.Két egyenruhás integet az út szélén. Hajnal Bandi a parázsra köp, zsebre vágja a spanglit, zacskók az ülés alá, pipák, fecsik, pirulák a kesztyűtartóba. Lehúzza az ablakot, a füstöt benntartva, torokhangon válaszol a kérdésekre. A bajszos katona a hokedliket nézi. Felnyittatja a csomagtartót, tele van vad kenderrel.Ez mi?Gyógytea, mondja Bandi, a nagynénémnek Répcelakra.Répcelak arra van.Eltévedtünk, alezredes elvtárs.Nem vagyok alezredes.Kérnek egy korty pálinkát?Szolgálatban?Milyen?Szilva.
