Ez a hét a legjobbaké a Könyvesblogon: hétfőn hivatalosan is elstartolt az ötvenes lista (50-41-ig itt böngészhető), nyomában pedig már itt vannak a harmincasok, sok-sok friss magyar prózával, erős érzelmi töltetű verssel, irodalmi portréval, tökéletes pillanatokkal.
40. Bartis Attila: A vége
Bartis Attila: A vége
Magvető, 2015, 604 oldal, 4990 HUF
Bartis Attila régóta várt új regénye 2006 előtt egészen más könyv volt, ám a szerző édesapjának halála miatt komplett szakaszokat kellett újrakonstruálni benne. A végeredmény egy monumentális családregény lett, sőt családi tabló, melynek minden bekezdése újabb és újabb részletre nagyít rá, hogy aztán a fotográfus hátralépjen kettőt, és összefüggéseiben tárja fel az egész fotográfiát. Szabad András próbál boldogulni a képen apával és fiúval, szerelmekkel és árulással, a pillanat rögzíthetetlenségével, és azzal a nehezen emészthető ténnyel, hogy az ember minden fénytörésben másik arcát mutatja. Bár A vége első látásra akár aparegényként is értelmezhető lenne, az (ezúttal halott) anya figurájától nehéz elvonatkoztatni, minden az ő alakján keresztül szűrődik át.
Cikkünk a kötet bemutatójáról>>
39. Csider István Zoltán: Rendrakás
Csider István Zoltán: Rendrakás
Magvető Könyvkiadó, 2015, 80 oldal, 2490 Ft
Azt nem tudom, milyen igazából a kötet, mert olyan erős érzelmi hatással van rám, hogy nehéz kiszabadulni alóla (vl - szerk.). A téma az anya halála, az emlékek rendrakása, illetve az azzal járó újraélés és anya-teremtés. A téma sajnos ismerős, de ha valaki jól szólítja meg a fájdalmak folyamát, akkor könnyű vele menni, és Csider első verseskötetében nagyon is személyesen szólal meg, fájdalmas, lassú munkával hozza létre szóból épített anya alakját, valamint az anya körüli kialakult üres teret. Az olvasó a költő gyászmunkájának részese lesz, ami talán túlzott intimitást és közelséget jelent, de közben olvasóként nincs szerencsésebb dolog az ilyen bevonásnál. A Rendrakásban fekete oldalakon, a hagyományos fehértől leválasztva szerepelnek Csider túlpörgetett halál-versei, amelyek inverz gyászjelentésként működve (ld. A szív segédigéit és az anyát) mintha kifordítanák a kötet komolyan vett témáját. Eddig hagytuk az érzelmeket működni, most majd lehet a poétikára is koncentrálni.
Álljon itt végül a Szénszünet című vers, amiben megtalálható a kiüresedett város, a költői énről leváló társadalom és a fájdalom kimondása:
"a díleremhez mentem a Népligetbe,
éles, okos, ideges mozgású fiú.
papírvékony, kis híján kétdimenziós.
tényleg szükségem volt egy kis szénszünetre,
nem lepődött meg, amikor fölhívtam, hogy
szevasz, Cs. P. vagyok – és meghalt az anyám,
de ezt már biztosan említettem párszor.
csúnya történet, mármint rám nézve sértő.
különösen, hogy anyám meg néha szép volt,
de nincs tanú. soha nem hagyunk tanúkat.
ezt is megtanulhattam közben tőletek.
hálás vagyok, mint a béna az álmában,
éjjel futott Liget-körökért. és most a
lépcsők nevében: két percre jönnék, haver."
38. Gergely Ágnes: Oklahoma ezüstje
Gergely Ágnes: Oklahoma ezüstje
Európa Könyvkiadó, 2015, 136 oldal, 2790 HUF
Saját élettörténete után (Két szimpla a Kedvesben) híres pályatársak portréját villantja fel új kötetében Gergely Ágnes. Az író-költő-műfordító azt vallja, nem voltak mesterei, nem volt kinek a lábához ülnie, de az „elérhető klasszikusokból” neki is jutott néhány pillanat. Éppen látszólagos törékenysége miatt őrzi ezt az „egyszer-volt időt”. Közben pedig emlékezik, például a Helsinkiben bolondozó Karinthy Ferencre, a szigligeti alkotóházban fiataloknak verselő Zelk Zoltánra, a zavarba ejtő Vas Istvánra, Weöres Sándorra, aki saját lakásán mesélt neki arról, hogy kell-e például sztori a gyerekversbe, és Szabó Magdára, akivel kölcsönösen születésnapi testvérnek hívták egymást. Gergely Ágnes huszonnégy kortárs portréját rajzolja fel az Oklahoma ezüstjében, huszonötödik szereplőként azonban mindegyikben magáról is el-elárul valamit.
Cikkünk a kötet bemutatójáról>>
37. Darvasi László: Isten. Haza. Csal.
Darvasi László: Isten. Haza. Csal.
Magvető, 2015, 264 oldal, 3290 HUF
Darvasi László meseszerű, indaként kacskaringózó történetein, legyenek azok akár szomorúak, mindig átsejlik egyfajta kellemes, optimista derű. Szomorkásan optimista, vágnánk rá, ha valaki netán azt kérdezné tőlünk, milyen író is Darvasi László. Az Isten. Haza. Csal. című kötetében azonban hiába keressük ezt a jól ismert derűlátást - helyette szikár, baljós, mély történeteket kapunk, amelyek központjában a kilátástalan magyar vidék áll. A falusi kiskocsmák, az éttermi termékbemutatók, a fehér galléros uzsorások és az elhagyott öregek országába kalauzol legújabb novelláskötetében Darvasi László. Azokra a tájakra, ahol az apák korsó sörrel és felessel oldják fel a mindennapi gyászt, és ahol a nevetés néha a legváratlanabb helyzetekben bugyog fel.
Cikkünk a kötet bemutatójáról>>
36. Garaczi László: Wünsch híd
Garaczi László: Wünsch híd - (egy lemur vallomásai)
Magvető Könyvkiadó, 2015, 160 oldal, 2990 HUF
Az év végén csendben jelent meg Garaczi László negyedik lemur-könyve, ami a korábbi három könyvhöz nem sokban hasonlít. A Városligetben áll Magyarország első vasbeton hídja, a címet is adó Wünsch híd, ami "Céltalan kerülő az ég felé, emléke a nincsnek". Az elbeszélő először kisgyerek, majd iskolás, később katona, iszik a Hold kocsmában, közben vissza-visszatér életébe Liza, illetve az ő hiánya is. A jelen a könyv szerint nem más, mint a folyamatos múlt újraélése, és az emlékezetünk tesz valamilyenné minket. Garaczi melankolikus szövege úgy épül fel, mintha csak egy verseskötet lenne, ezért nem meglepő, hogy kritikánkban azt állítottuk, hogy Garaczi prózája az új költészet, mert a Wünsch híd elbeszéléséhez új nyelvet talál, az emlékeket díszítetlenül, szikáran írja le, az olvasóval együtt hozza létre az emlékezetfolyamot. 150 oldal csendes próza, karácsonyi hasonlattal élve ne bombasztikus petárdázást várjunk, hanem meghitt csillagszórózást.
35. Závada Péter: Mész
Závada Péter: MÉSZ
Jelenkor, 2015, 72 oldal, 1490 Ft
Rögtön második kötetével radikális fordulatot hajtott végre Závada Péter a Mész című kötetben, és ez talán jobban áll neki, mint az Ahol megszakad. Az emlékezet lesz a kötet fontos problémája, mire, hogyan és egyáltalán minek emlékezünk, illetve rámutat, hogy az emlék bizonyos szempontból fikcióvá válik az emlékezés által, ahogy újraéljük, újrameséljük. Ritmus és rím helyett a gondolatritmus lett a szövegek szervezője, és ez a látszólagos szabadság felszabadítólag hatott a versekre. A Mész ráadásul kötetként is nagyon izgalmas, többféle olvasási módot felkínáló mű, mert a megszokottól eltérően a lapok tetején található címkék mentén egy másik olvasatot is kaphatunk. A költő egyszerre távolságtartó és személyes, a kötet címadó versében a gyászmunkát és a kalcium-oxid anyagiságát írja össze egy Kőműves Kelemen-i vershelyzetben:
"Miután meghaltál, Apa beidőzített egy tisztasági festést.
A mészégetés alapanyaga a mészkő, kalciumkarbonát.
Apró kalcitkristályokból állsz, Anya. Ezer celsiusfok
körüli hevítés hatására szén-dioxidra és kalciumoxidra
esel szét. A szén-dioxid a lelked. A szén-dioxid légnemű,
távozik, és visszamarad a szilárd halmazállapotú
calciumoxid, az égetett mész. Az égetés során 1 kg kőből
körülbelül 0,5 kg mész lesz. "
Beszámolónk a kötetbemutatóról>>
34. Per Petterson: Megtagadom
Per Petterson: Megtagadom
Fordította: Földényi Júlia, Scolar Kiadó, 2015, 272 oldal, 3450 HUF
A Megtagadom hősei nem a boldogságra törekszenek, egyszerűen csak boldogulni akarnak, és ha ez valamilyen okból nem sikerül, eltűnnek, kikopnak a másik életéből. Per Petterson a kortárs norvég irodalom egyik legizgalmasabb képviselője, aki korábbi könyveihez képest most érzelmileg ezúttal sokkal több húron játszik, de ebből a regényéből is egyértelmű, hogy kedvenc témája még mindig az idő, illetve annak érzékelése: „Azon tépelődtem, ugyan mennyi minden férhet bele egy átlagos szeptemberi napba? Megtölthető az idő, akár egy zsák? És vajon lineárisan halad, vagy körbe-körbe, hogy az ember bárhonnan is indul, mindig ugyanoda jut vissza?” Hosszan elnyújtható napok és megbicsakló barátságok mellett a pillanat tökéletességéről és az ember tökéletlenségéről is sokat tud mesélni.
Kritikánk a könyvről>>
Interjúnk a szerzővel>>
33. Nathan Filer A zuhanás sokkja
Nathan Filer: A zuhanás sokkja
Fordította: Nádor Zsófia, Scolar, 2015, 304 oldal, 3250 HUF
Az elsőkönyves Nathan Filer A zuhanás sokkjával magasra tette a mércét: számos irodalmi díjjal jutalmazták, több mint 30 nyelvre lefordították. A regény a skizofréniával küzdő Matthew Homes világába vezet be minket. A fiú a nagymamájától kapott régi írógépen örökíti meg pillanatnyi benyomásait és emlékfoszlányait, melyek végül kerek történetté állnak össze: feltárul Matt bátyjának mindent felforgató tragikus halála, anyjának mentális problémái, a saját démonjaival vívott harc, a javulás és visszaesés véget nem érő körforgása. Filer maga is dolgozott pszichiátriai klinikán, valószínűleg saját tapasztalatokból táplálkozva sikerült a dühvel és érzelmekkel teli tinédzser hangján hitelesen megszólalnia, s ezáltal talán tompítani kissé a skizofréniát övező értetlenséget és félelmet.
Kritikánk a könyvről>>
32. Margaret Atwood: Az özönvíz éve
Margaret Atwood: Az özönvíz éve
Fordította: Varga Zsuzsanna, Horváth Viktor, Európa Könyvkiadó, 2015, 560 oldal, 3790 HUF
Szörnyű járványban pusztítja el a Földet VadÁdám-trilógiájának második részében Margaret Atwood. Az emberi testet elcseppfolyósító Száraz Özönvíz egy gyanúsan ismerős jelenből kifejlődő jövő lakóinak életét fenyegeti. A posztapokaliptikus disztópiát juhszlánok, műhajbirkák, szexmunkások, wellnesmenedzserek, állati ösztöneiket mások testén kiteljesítő fegyencek és az az Isten Kertészei nevű zöld szekta tagjai népesítik be, akiknek egyetlen célja maradt: a túlélés. Bár Atwood regénye első ránézésre sci-finek mutatja magát, ne higgyünk a szemünknek. Az özönvíz éve az önpusztító fogyasztói társadalom sötét és nagyon szórakoztató szatírája.
Kritikánk a könyvről>>
Olvass bele>>
31. Láng Orsolya: Tejszobor
Láng Orsolya: Tejszobor
Erdélyi Híradó Kiadó - Fiatal Írók Szövetsége, 2015, 154 oldal, 2000 HUF
A Margó-shortlistre került Tejszobor egy kapcsolat szívhangjainak története: a másik által kiváltott kezdeti heves dobogás előbb biztonsággá szelídül, majd bizonytalansággá erősödik, hogy néhány kétségbeesett dörömbölés után teljesen elhaljon. Láng Orsolya lírai helyszínelőként rekonstruálja a szerelmet, melynek utórezgései, mellékhatásai épp olyan fontosak (ha nem fontosabbak), mint a leglángolóbb, legegyértelműbb pillanatok. Láng „sorai érzékenyek, önreflexívek, és érettek, szövegeit olvasva nem tudok nem arra gondolni, hogy épp a magyar Anne Michaels szárnybontogatásának vagyok szemtanúja” – írtuk a kötetről, de az összehasonlításra talán nincs is szükség.
Interjúnk Láng Orsolyával>>
