A bűntudat démona nagy pusztításokra képes, még egy egészséges lelkű embert is képes felőrölni, hát még egy depresszióra hajlamos gyereket. Ezt az evidenciát használja fel az elsőkönyves Nathan A zuhanás sokkja mozgatórugójaként. Az érzés már a regény első lapjain leteperi a kilencéves Matthew Homest: egy nyaralás alkalmával tragikus véletlen folytán meghal a fiú Down-kóros bátyja, s bár sem a család, sem a hivatalos szervek nem vádolják Matthew-t, a tény mégis elvitathatatlan, ő volt a baleset okozója.
Ettől a ponttól kezdve gyökeresen megváltozik Homes-ék élete, a múlt tabuként nehezedik a családra, a csönd átjárja és meghatározza a mindennapokat. Különösen az anyán kerekedik felül a neurózis: kiveszi Matthew-t az iskolából, kimondatlanul ugyan, de azzal az önző szándékkal, hogy ő maga ne maradjon egyedül gondolataival.
Nathan Filer: A zuhanás sokkja
Fordította: Nádor Zsófia, Scolar, 2015, 304 oldal, 3250 HUF
Mikor pár év múlva a fiú visszakerül a közoktatásba, már némileg elveszti kapcsolatát a realitással, különccé válik. Tanulmányai végeztével elköltözik otthonról, először egy barátjával, végül egyedül vesz ki lakást, s ettől a ponttól kezdve nincs megállás, a múlt és a bűntudat örvénye feltartóztathatatlanul beszippantja, és eluralkodik rajta az eddig csupán búvópatakként futó skizofrénia. A bátyja halála miatt érzett bűntudat absztrakttá válik, már nem konkrétumokban fogalmazódik meg, hanem Matthew abba vetett hitében, hogy testvére mindenhol ott van, mindent befolyásol, és levegőmolekulákból sikerülhet újjáteremteni.
Jobb és rosszabb periódusok követik egymást, kontrollált otthoni gondozás, és az pszichiátria zárt, steril, sajátos szabályokkal és normákkal rendelkező világa, mely egyszerre nyújt biztonságot és tesz kiszolgáltatottá.
Nincs happy end, a saját démonjaival vívott harc, a javulás és visszaesés véget nem érő körforgása jellemzi Matthew sorsát. „Körbe-körbe jártunk, ez a kórság meg én.” Ám a meglehetősen kilátástalan cselekmény ellenére a regény hangvétele mégsem lehangoló. A könyvet átszövi valami finom, a tinédzserek nemtörődöm látásmódját tükröző humor. Matthew képes magát kívülről szemlélni, és még rosszabb napjain is észrevenni az őt körülvevő világ furcsaságait. S ez a kettősség, melyet a káprázat és a metsző éleslátás együttese jellemez, ráébreszti az olvasót, hogy a normalitás és az őrület közötti határvonal nem is olyan éles.
Az egyes szám első személyű elbeszélői hang is ezt az sejtetést erősíti. A történet közepe táján, mikor a fiú nagymamájától egy régi írógépet kap, hogy azon örökítse meg emlékeit, benyomásait, rájövünk, hogy tulajdonképp a szöveg, amit olvasunk, nem más, mint Matthew regénye. Bár az elbeszélés mozaikszerű, a jelen és a múlt egymással szoros kapcsolatban áll, a szöveg mégis koherens, logikus. Az idősíkok közötti váltás nem önkényes, hanem inkább ok-okozati, illetve ritkábban asszociatív. Így, hogy Matthew puszta mesélőből tudatos elbeszélővé lép elő, az olvasó úgy érzi, még jobban megismeri a fiút: meglátjuk, hogy mi miért fontos, és hogy egy mentális zavar hogyan teszi – a kívülálló számára – logikátlan összefüggéseket logikussá.
A kötet elvitathatatlan, és talán legnagyobb érdeme, hogy Nathan Filer teljes egészében képes elhitetni velünk, hogy valóban Matthew sorait olvassuk. Filer maga is dolgozott pszichiátriai klinikán, valószínűleg e tapasztalatból táplálkozva sikerült a dühvel és érzelmekkel teli tinédzser hangján hitelesen megszólalnia, s ezáltal a skizofréniát övező értetlenséget és félelmet kissé talán tompítani. Így nem is lepődünk meg azon, hogy a könyvet számos irodalmi díjjal jutalmazták, és több mint harminc nyelvre lefordították.
Szerző: Strickland-Pajtók Ágnes
Nathan Filerrel készült interjúnkat hamarosan olvashatjátok.