Egy szava sem lehet idén a finnyás ízlésű szülőknek és a meseszerető gyerekeknek: annyi remek olvasnivaló jutott nekik, hogy mi is alig tudtuk leválogatni belőlük a top tízbe valót. Karácsony előtti utolsó tanácsadásnak sem utolsó.
10. Nagy Diána: Babageometria – Vonalak, Két Egér könyvek, 16 oldal, 2013.
Kezdésnek máris itt van egy zavarbaejtő lapozgató, amiben a címen és a krediteken kívül nincs egy darab betű sem. De minek is, hiszen a könyv a legeslegkisebbeknek szól, azoknak, akik még inkább csak nézegetni- fogdosni- és harapdálnivaló játéknak tekintenek maguk körül minden tárgyat. És hogy miben különbözik ez a lapozó az itthon megszokott babakönyvektől? Nos, először is ez nem csipog, nem világít a sötétben és nem lehet beledobni a kádba sem fürdés közben – sőt, nem találhatók benne cuki, színes állatkák sem. Vannak viszont absztrakt, minimál képek, monotonul ismétlődő cikkcakkokkal, háromszögekkel vagy épp csigavonalakkal. A szakemberek szerint az ilyen minták nézegetése fejleszti a kicsik látásmódját, mivel feladatok elé állítja őket: arra ösztönzik őket a már-már hipnotikus hatású minták, hogy különböző alakzatokat, állatokat, sztorikat lássanak bele a képbe. A kicsik már itt ráérezhetnek a nyitott mű fogalmára: a 0-5 éves gyerekek kognitív képességeitől, fejlettségétől és képzeletvilágától függően más és más olvasatok születnek majd.
9. Sopotnik Zoltán: Fahéjas kert, Kolibri, 120 oldal, 2013.
Az egykori filosz punkzenész Sopotnik, aki önmagát csak „baszogató költőnek" nevezi, idén egy meglepően szép gyerekkönyvvel jelentkezett. A Fahéjas kert egy nosztalgikus, mégis nagyon mai és aktuális nonszensz meseregény, amiben két öregúr, Lassú báró és a Nagyapa körül forognak az események. Na jó, talán az események szó nem is igazán illik ide, elvégre nem egy akciódús könyvről beszélünk: inkább allegórikus kis portrékat kapunk. ERy varázslatos hely, a Fahéjas kert lakóit ismerhetjük meg közelebbről, akik leginkább Lewis Carroll és Dr Seuss karaktereire hasonlítanak. Egy kis ízelítő, csak hogy kedvet hozzunk: van köztük egy mosolygó csillaggá változott Ilonka néni és egy zord arcú Kant úr is.
8. Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém), Pagony, 72 oldal, 2013.
Dániel Andrást vagy imádják a gyerekek, vagy még nem ismerik. Harmadik, és eddigi legjobb gyerekkönyvének főhősei Kicsibácsi és Kicsinéni (meg a folyton zárójelbe kerülő szegény bádognyúl, Imikém, aki egy kalitkában él, mert madárnak nézik, de ő ezt nem bánja, mert "mindegy az embernek, nyúl vagy madár, ha szeretik"). Mindhárman olyan kicsik, hogy egy dióban élnek, amit a szél mindig új és új helyekre repít, de ez nem zavarja a békés családot. Kicsibácsiék igazi életművészek, akik az aranyhaltól is alig tudnak mit kívánni, hiszen mindenük megvan, és ha egy reggel arra ébrednek, hogy a sivatagba repítette dióházukat a szél, hát akkor nekiállnak homokvárat építeni. Minden második mondat olyan remek, hogy Instagram-posztért kiált, a szerző rajzai pedig egyenesen ikonokusak. Felnőtteknek, régi pároknak, Máté Angi-, Kiss Ottó- és Múmin-rajongóknak kötelező!
7. Gimesi Dóra, Jeli Viktória és Tasnádi István: Időfutár – A körző titka, Pagony, 400 oldal, Pagony
Az MR-1-en futó zseniális rádiójátékot három olyan szerző jegyzi, akikkel lehetetlenség mellélőni. Mindhárman annak az új gyerekszínházas generációnak a képviselői, amely a poros bábműfajt az elmúlt években olyan népszerűvé, élővé és mellesleg világszínvonalúvá tették – de hogy még ennél is elképersztőbb legyen a produkció, az Időfutárhoz még olyan arcok csatlakoztak színészként, mint Láng Annamária, Péterfy Bori, Fullajtár Andrea, Scherer Péter, zeneszerzőként pedig a popkult-ikon Tövisházi Ambrus és Hó Márton. Valószínűleg az ex-Krétakörösök magas aránya is segített abban, hogy az Időfutárból igazi közönségsiker legyen, ami szerencsére könyv változatban is nagyon élvezetes. Ha esetleg valaki egy másik univerzumból transzportált volna ide az elmúlt pár percben, akkor a sztori röviden: főszereplőnk a 13 éves Hanna, aki tolószékes barátnőjével és bús képű padtársával belecsöppennek egy történelmi összeesküvéselmélet-sztoriba: miközben az év végi dolgozatokra készülnek, és élik a gimisek mindennapi életét, titokzatos szabadkőműves ereklyék után nyomoznak, és egy Mária Terézia-korabeli időgépre is rábukkannak. Ez talán pont úgy hangzik, mint egy erőltetett, „szórakoztatva tanító" borzalom, de szerencsére a hangsúly egyáltalán nem a történelmi hűségen vagy a nemzeti példamutatáson van, hanem a kalandon és a humoron.
6. Szegedi Katalin: Palkó, Csimota Könyvkiadó, 32 oldal, 2013.
Négy évvel ezelőtt, egy velencei illusztrációs kurzuson született meg először ez a lírai és szellemes történet, ami talán Szegedi Katalin legszemélyesebb munkája. Végül két kis kötet is készült: az egyik a túlsúlyos és vörös hajú főszereplő kislány, Lenka szemszögéből mutatja be a történetet, a másikban pedig a szemüveges és sovány Palkó válik főhőssé. Ahogy az az előbbi jellemzésekből is sejthető, két igazi kis outsiderről van szó, akiket a külsejük miatt kiközösítettek az iskolában. Persze összebarátkoznak, és megfogalmazódik a tanulság is, miszerint ami más, az különleges, de a lényeg igazából nem ez; hanem a gondosan megtervezett, finoman összerakott kollázs képek, amelyek nem csak az elkészítésükbe fektetett rengeteg időről árulkodnak, de csak úgy árad belőlük a gazdag, magányos lélek szomorúsága. Happy end ide vagy oda, a Lenkára és testvérkönyére, a Palkóra mindig úgy emlékezünk majd, mint két ellenállhatatlanul melankólikus örök klasszikusra.
5. Kalapos Éva: D. A. C. - Egy új élet, Manó könyvek, 260 oldal, 2013.
Végre egy nagyon mai, szókimondó és szórakoztató ifjúsági regény magyar szerzőtől! Az amerikai tinifilmek és sorozatok kliséit magabiztosan és sziporkázó iróniával használó szerző hősnője a 16 éves Flóra, aki az önbizalomhiányát a humorával igyekszik palástolni, megszállottja a legjobb barátnőjének (és egyben frenemy-jének), és ha nem tévedek, ő az első magyar csaj ifjúsági regényben, aki szokott maszturbálni. Akinek nem elég valóságos a Gossip Girl, viszont imádta Tina Fey vígjátékát, a Bajos csajokat és szereti Hidasi Judit friss, eleven, vagány hangját, annak a D.A.C. lesz az új kedvenc sorozata.
4. Dóka Péter: A kék hajú lány, Móra, 88 oldal, 2013.
A magyar YA válasza a Csillagainkban a hibára és a sick-lit többi nagyon népszerű képviselőjére: egy 13 éves srác a kórházban próbálja összerakni az életét, egy baleset (vagy talán öngyilkossági kísérlet?) után. Először lesz szerelmes, barátokat is szerez, és mindennapjainak része lesz a halálfélelem – mi más kell még a felnőttéváláshoz? Dóka remek érzékkel egyensúlyoz a hideg, szikár és a humoros, játékos elbeszélői stílus között, és ami még jobb: sosem lesz hatásvadász, vagy nyálas – pedig a címszereplő kék parókás lány 88 oldalon keresztül arra készül, hogy elbúcsúzzon az életétől.
3. Tamás Zsuzsanna: Macskakirálylány, Naphegy Kiadó, 64 oldal, 2013.
Amikor egy gyerekirodalom-kritikus meseregényt ír, minden más gyerekirodalom-kritikus felhúzza szigorú szemöldökét: „na ebből vajon mi lesz?" Tamás Zsuzsa esetében azt kell mondani: óriási meglepetés! A Macskakirálylány egy fergeteges és fantáziadús tündérmese-parafrázis, plusz paródiája a kortárs pszichologizáló meseregényeknek, és mindezeket megfejelve még azzal is elvarázsolja az olvasót, hogy olyan érett, gazdag, míves nyelven szólal meg, amivel hónapokra fel lehet töltekezni költészetből.
2. Finy Petra: Szívmadár, Vivandra, 86 oldal, 2013.
Ez az a könyv, ami elsősorban az illusztráció miatt került be a legjobbak közé. Bevallom, eddig nem igazán fogott meg Rofusz Kinga stílusa, az első munkája, amit kicsit közelebb éreztem magamhoz, Az emlékfoltozók volt (Máté Angi szövegéhez készült, kiadta a Magvető 2012-ben), de a Finy Petra meséihez készített képei végre nálam is betaláltak. Egy csoda ez a könyv, olyan ritka gyönyörű képekkel, hogy minden egyes oldalt hosszú perceken át kell csodálni. A kötetben ráadásul található két kihajtható oldalpár is, amelyek kihajtva olyanok, mint egy-egy asztali oltár. És a hasonlat nem véletlen: Finy Petra meséi olyan, tündérmesékből táplálkozó kis magánmítoszok, amelyeket leginkább a fenséges esztétikai kategóriájába lehet sorolni. A mesék mind a szerelem témáját járják körül: van itt tragikus, platónikus és boldog, örök szerelem is, amelyeket 9 és 99 között mindenki egész biztosan élvezni fog.
1. Domonyi Rita: Tündérbodár, Csimota, 116 oldal, 2013.
Az év legjobb gyerekkönyve, ami számomra még mindig egy talány: honnan ez a rengeteg jópofa ötlet, ez a friss, szemtelen és kiforrott hang, honnan pattantak ki ezek a vagány és szerethető karakterek? A cukiskodó cím ellenére ez a meseregény egy olyan remekmű, amiben minden egyes szó és vessző a helyén van, a harmónia olyan gyönyörűen kicentizett, hogy ilyet Lázár Ervin fő művei óta nem kaptunk. Egy fesztiválról szól a mese, amit egy önjelölt polihisztor kislány és legjobb barátja, egy nagyszájú denevér szervez – már az is sokat elmond a sztoriról, hogy milyen programokkal készülnek: van műsíróverseny, napfelkeltenézés, naplementenézés, bevonulás, kivonulás, felvonulás, átvonulás, sütemény nem evés (ki bírja tovább), grimaszbemutató és tormaevés is. A több napos bulit azért szervezik, mert nyár van, szünidő, aminél unalmasabb időszak nincs a világon, de a filozófiai és művészetelméleti kérdéseket boncolgató kislány az abszurd ötleteivel és a lelkesedésével közelebb hozza egymáshoz az erdőszélén lakókat – és ezzel olyan magasra teszi a lécet, hogy 2014-ben nagyon nehéz lesz megszólalnia a gyerekkönyvszerzőknek.
Összeállította: Nagy Boldizsár
