Zombiróming

Wostry Ferenc | 2009. szeptember 17. |

Stephen King: A mobil

Európa kiadó, 2007, Ford.: Bihari György, 450 oldal

 

King állandó, a kritikusok támadásai ellen bevetett önvédelmi technikája meglehetően egyszerű: a Big Mac irodalmi megfelelőjeként jellemzi saját munkásságát. Persze a szitán mindenki átlát, egyértelműn. A túlzott szerénység megelőzőcsapásként való bevetésének esete forog fenn, hiszen még legmegveszekedettebb ellenségei is elismerik, hogy King könyvei között, (főleg a koraiak közt) van pár eszméletlenül jó is.

Mondom, a koraiak között. A Mobil kései King, pár éve írta, és mint az utolsó húsz évben megjelent munkáiról mind, erről is nehéz elhinni, hogy a Ragyogás, a Holtsáv vagy a Carrie szerzője jegyzi.

A regényt King George Romerónak, a modern zombifilmek atyjának ajánlja, hisz mit is tehetne mást, a párhuzam egyértelmű a MOBIL a zombi-alapvetés parafrázisa, csak éppen ehelyütt nem a halottak tömörülnek bandába, élők húsára éhesen, hanem Motoroláinkból, Szonierikszonjainkból és Nokijájainkból érkezik ismeretlen jel, amely megkeveri az ecceri polgár agyát, és ámokfutó őrültet csinál belőe. És amikor már az emberiség 99%-a efféle elmebeteg, akkor baj van.

A könyvvel egyrészt az a probléma, hogy korábban már ezerszer eljátszott motívumokra épül. Az egész szinte a Végítélet újrája (amit meglepő módon a King rajongók többsége mesterműként könyvel el, pedig csak az első fele nagyszerű, a vége el van baszva), a gyilkos szignál által érintetlen maradt józaneszűek csapata összeáll, hogy szembeszálljon az apokalipszist nyakunkra hozó erőkel. Csakhogy. A Mobil hősei messze nem olyan érdekesek, mint a Végítéletben bárki, s míg utóbbi regény, rendkívüli hosszúsága ellenére ropogós tempót mondhatott magáénak, figurái számára egyértelmű célt teremtett és tele volt váratlan fodulatokkal, addig a Mobil tempója katasztrofális, a legelejétől és néhány későbi csúcsponttól eltekintve dögunalmas.

A másik probléma abból származik, hogy King réges-rég kiírta magát. Mikor valami újjal szeretné megtoldani a mitológiát, valamilyen friss szörnyűséget szeretne bevetni, fájdalmasan-egyértelműn kitüremkedik a tény, hogy nem jár már úgy az agya, mint fiatal korában, a kokós időkben. A maximum, amit hozzá tud tenni a zombi-apokalipszishez, hogy a mobiljel áldozatait, zombipistává vált embertársainkat lebegtetni kezdi. Az út felett levitálva közlekednek. Ennyi telik. Ez meg már orbitális, fárasztó hülyeség. Sőt, összhatását tekintve sajnos az egész könyv az.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

KÖNYVHÉT
...

Test, hatalom és Kolozsvár – így épül fel a Tompa Andrea-univerzum

Valuska László Visy Beatrixszel beszélgetett frissen megjelent Tompa Andrea-monográfiájáról.

...

Függőség, traumák, eszképizmus: Tolvaj Zoltán harminc év szövegdzsungelét formálta regénnyé

Újabb elsőregényes a Flairben: hallgasd meg az epizódot!

...

Identitáskeresés Manhattan és a Lipótváros között – Garaczi László és Nagy Ildikó Noémi közös regényt írtak!

A szerzőpárossal könyvheti podcastünkben, a Flairben beszélgettünk.

...

Húsbányászat az űrben és kapitalizmuskritika: Markovics Botond mesél új sci-fi regényéről!

Jó hírünk van: a Flair még mindig nem ért véget!

...

Lehet-e örökölni a honvágyat? – Purosz Leonidasz mesél görög hátteréről / Flair #18

A Könyvhét utolsó, esős napján Purosz Leonidasz mesél legújabb, Honvágy című kötetéről. Hallgassátok a Flairt!

...

Babonák, titkok, kétfejű bárányok és Partium – Bemutatkozik Horváth Adél első regénye / Flair #17

Milyen furcsa lények és hiedelmek élnek egy kis faluban? A Vigadó tér 18-as standnál Bakó Sári vendége Horváth Adél.