Ferdinand Bordewijk: Karakter
fordította: Varga OrsolyaGondolat Kiadó, 2950,- Ft, 439 oldal,
Ferdinand Bordewijk Amsterdamban látta meg a napot 1884-ben, jogot tanult Leidenben, majd 1913-ban ügyvéddé avatták. Néhány kevéssé sikeres költői próbálkozása után három elbeszéléskötettel jelentkezett, igazi hangját azonban az ezt követő kisregényeiben találta meg. Bordewijket főként utóbbi művei alapján a holland „új tárgyiasság” (Neue Sachlichkeit) legjelentősebb képviselőjeként szokás emlegetni. A huszadik század első felének jellemző irányzata egyfajta válaszként fogható fel a megelőző korszak lírikus és szimbolikus prózájára. A szerző saját hazájában komoly tekintélynek örvend, olyannyira, hogy róla nevezték el a prózáért kapható, máig talán egyik legrangosabb holland irodalmi díjat. A Karakter című 1938-as regényből - mely jelen könyvismertetőm tárgyát képezi - 1997-ben film is készült, ez a következő évben elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat. ( Budapesten sajnos szinte lehetetlen megszerezni a filmet, ha valakinek mégis sikerül, kérem, jelezze, ígérem, nem leszek hálátlan. Filmelőzetes spanyol felirattal itt.)
A Karakter cselekményszövése és narrációs stratégiája már-már zavarba ejtően mértékletes. Olvasás közben az első benyomásom az volt, mintha egy jogi esetleírást tanulmányoznék. A mondatokat, bekezdéseket szigorú szerkesztésmód jellemzi, a próza egészét tömörség, mely minden sallangos képiességet nélkülöz. Olykor nem tudom eldönteni, hogy zavar-e ez a kérlelhetetlen egyszerűség, vagy éppen ez az, ami olyan erőt kölcsönöz a szövegnek, amely önmagában megteremti a semmihez nem hasonlítható atmoszférát. Mintha éppen a prózai nyelv soványsága vezetne el a regény mélyszerkezetének feltárásához.
Maga a cselekmény első ránézésre szintén rendkívül egyszerű. Három-négy egymáshoz szorosan kapcsolódó szereplő történetét, egymással folytatott harcait beszéli el. Jacob Willem Katadreuffe egy önerőből felkapaszkodott, gazdag, ám annál magányosabb állami végrehajtó, A. B. Derverhaven és cselédje, Joba Katadreuffe törvénytelen gyermekeként születik meg a huszadik század eleji Rotterdamban. Az anya elutasítja csábítójának házassági ajánlatát, és a pénzküldeményeit sem fogadja el, nem akarja törvényessé tenni azt, ami saját erkölcsi törvényével nem összeegyeztethető. Nem kér abból a törvényességből, amely a kiszolgáltatottsággal és kegyetlenséggel kart karba öltve jár. Dreverhaven ugyanis a vadkapitalista törvényesség archetipikus figurája: kérlelhetetlenül lakoltat ki többgyermekes nyomorgó családokat a jogra és az államtól kapott hatalmára hivatkozva, fiának boldogulását minden lépésével akadályozza. Katadreuffe ebben a viszonyrendszerben saját létének törvénytelen voltán igyekszik urrá lenni: hosszadalmas küzdelmek árán ügyvéddé neveli magát. Éppen az anyjától örökölt morális beállítottsága révén, ennek segítségével válik a törvény képviselőjévé. A boldogságot azonban nem találhatja meg, képtelen közelébe férkőzni saját szexusának, s talán éppen ezzel fizet meg ellentmondásos útkereséséért. A történet negyedik szereplője a korabeli holland kommunista mozgalom képviselőjét jeleníti meg. A maga módján ő is a kapitalista törvényesség ellen küzd, ám tevékenysége kívül marad a cselekvés mezőjén, ellenszegülése jobbára szovjet filmek megtekintésében és üres szónoklatok ismételgetésében nyilvánul meg.
S, hogy mi a karakter a Karakterben? Talán túlzás lenne azt mondani, hogy a regény az emberi jellemről, karakterről általános érvényű igazságokat képes mondani. Elképzelhető, hogy az emberi természetről, minden ember közös természetéről, a moralitás képességéről beszél nekünk. De az is lehet, hogy a karakter kifejtése kitüntetett módon egyetlen karakter, Katadreuffe jellemrajzának megrajzolását jelenti, s ebből vonhatjuk le mi is a magunk számára szükséges és elégséges következtetéseket.
