Így született a Walking Dead pszichopatája

Rusznyák Csaba | 2013. március 23. |

B

Jay R. Bonansinga, Robert Kirkman: The Walking Dead - A Kormányzó színre lép

Delta Vision Kft., 352 oldal, 2013, 2542 HUF

Robert Kirkman már nálunk is sokat méltatott képregénysorozatának máig legemlékezetesebb gonosza, a pszichopata, szadista Kormányzó gyorsan az előző évtized popkultúrájának egyik fő mumusává nőtte ki magát. A tévésorozatban David Morissey alakítja a figura erősen enyhített, mondhatni, felvizezett verzióját, de Kirkman úgy gondolta, az olvasók megérdemlik, hogy az annak idején „készen”, háttértörténet nélkül kapott őrült elméjében elmerülhessenek. Így született meg a Jay Bonansingával közösen írt A kormányzó színre lép című regény, ami a két folytatásával együtt (az első elvileg még idén megjelenik itthon, a második ősszel jön ki Amerikában) a karakter életének azt a rövid, de annál eseménydúsabb szakaszát meséli el, ami a zombiapokalipszis kezdetétől Woodbury és a Rickék által megszállt börtön közti háborúig tartott. Vagyis: így születik egy pszichopata.

A könyv remek kiegészítése a képregénynek, de egy teljesen különálló, önmagában élvezhető történet is egyben, a műfaj kedvelőinek így a forrásműtől függetlenül is érdemes ismerkedniük vele. Egyébként a drámának és a horrornak ugyanazt a kombinációját nyújtja, csak más karakterekkel – ami gusztustalanságról a vizualitás hiányában az íróknak le kell mondaniuk, azt erős szavakkal pótolják. Folyton emlékeztetnek rá, milyen egy beszakadó koponya hangja, egy szétmálló fej látványa, egy hullákkal teli helyiség szaga, vagyis a világ roppant érzékletesen rothad a lapokon, ami többnyire hatásosan teremti meg azt a súlyos, vigasztalan, brutális atmoszférát, amire itt szükség van. De néha az írók beleesnek a nagyon akarás, a túlírás csapdájába. Azt pl. inkább nem firtatnám, hogy honnan tudják, milyen szaga van „a szalonnazsírban sült emberi széklet rézzel kevert egyvelegének”.  Olykor az is zavaró, ahogy Kirkmanék prózája ugrál a szenvtelen tárgyilagosság és a szereplők legmélyebb érzelmeinek túlcsorduló ábrázolása közt. Így a könyv nem éri el a képregények szintjét, megmarad „pusztán” az átlagnál élvezetesebb – bár messze nem szívderítő – könnyen, gyorsan olvasható ponyvának. 

A sztori három nappal a zombijárvány kitörése után kezdődik. A Blake testvérek, Philip és Brian, előbbi lánya, Penny, és barátaik, Bobby és Nick az állítólag biztonságos Atlanta felé tartanak, kopár, az élők által elhagyott, és a holtak által benépesített vidékeken vágva át magukat. A képregény olvasói (és a sorozat nézői) persze tudják, hogy Atlanta minden, csak nem biztonságos – a csapat ennek ellenére átmenetileg menedékre lel egy beteg öregember és a két lánya által elfoglalt épületben. De mindez valójában másodlagos, mert ez a sztori a fejekben, a lelkekben játszódik le, nem az utakon és a házakban. Kirkmanék célja az, hogy bemutassák, hogy az elképzelhetetlen horrorba fordult hétköznapokon átvergődve, átvegetálva, hogyan válik egy alapvetően tisztességes ember őrjöngő, szadista, perverz vadállattá. Sikerrel járnak, és bár a regény nem hibátlan, a remekül előkészített és kivitelezett befejezés letaglózó ereje sokat képes megbocsáttatni az olvasóval. 

Magának a képregénynek mindig is az volt a fő erénye, ahogy a körülmények hatására erodálódó emberséget ábrázolta, és az írók itt kevesebb, mint 400 oldalon is szépen levezetik a szériában évek alatt elért karakter-degradációt (persze a könyv cselekménye sokkal nagyobb időszakot ölel fel, mint a comic bármelyik sztorija). A kis csapat pokoljárása, középpontban a rémült szemű, lassan katatóniába süllyedő kislánnyal, akinek csendes szenvedése a többiekre (és az olvasóra) is nyomasztóan rátelepszik, egyre intenzívebb érzelmi káoszba vezet, és a kezdetben csak felskiccelt karakterekre új rétegek rakódnak, illetve régiek mállanak le róluk. Az írók különösen jól érzékeltetik a civilizáció pusztulásával leomlott morális gátakat, amiknek hiányát a szereplők csak azután veszik észre szörnyülködve, hogy valami olyat cselekedtek, amire korábban sosem lettek volna képesek. Ennek nyomában szégyen jár, és halál, és transzformáció. És aztán semmi. Csak a Kormányzó.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.