B-
Telegdi Ágnes: Barnabás meséi - Csokoládéország
Ring-Color Kft., 2009, 30 oldal, 1690 Ft.
Újabb könyvsorozat jelent meg a piacon a hetvenes-nyolcvanas években felnőtt magyar szülők legnagyobb örömére: ha van még hely a Kisvakond-tapétás gyerekszoba polcán az Annapetigergő-, az Annipanniboribon- és a Pankacsiribí-könyvek mellett, akkor feltétlenül szerezzük be Barnabás meséit is. Tévé Maci-rajongó Tisza-cipős apukáknak és retroóvónéni stílusú, Böbebaba-fan anyukáknak különösen ajánlott, de jól mutat majd nagyi kredencén is a rózsamintás kerámiák és Moncsicsik mellett. Talán ezeknek a bűbáj maciknak hatására leszokik végre a büdös gyerek a Jetixről meg az Animaxról és segíteni fog a mosogatásban.
Barnabás meséiben az a jó, hogy nehéz felfogású gyerekek (és felnőttek) számára is érthetőek, a szereplők mind egysíkúak, kedvesek, a tanulságok pedig szépen vannak megfogalmazva. Olvasás közben átélhetjük, milyen a (felső)középosztálybeli nukleáris családok hétköznapi élete, milyen az, mikor esznek, isznak, fürdenek, lemennek a játszótérre, mikor anyuka kompótot tesz el és apuka fáradtan beül a fotelba. És hogy a normacsalád ne elhízott, önelégülten pöffeszkedő emberekből álljon, mint a valóságban, kapunk egy szimpatikus (vagy inkább tenyérbemászó) macicsaládot. Mackómama, Mackópapa és négy kis bocsuk egy koloniál stílusú nagypolgári házban élnek, amit Doll's House Emporium-szerű, ócskapiacról és kreatív hobbiboltból származó bababútorokkal, művirágokkal és miniatűr műtárgyakkal rendeztek be (egyébként Bartos Erikáéknak is van egy macibabaháza, csak érdekességképpen mondom). Itt élnek nagy jómódban és biedermeier kényelemben, itt játszódnak az olyan kedves kis történetek, mint A karácsonyi varázsgömb, az Utazás a világ körül, a Mackószületésnap vagy a Csokoládéország. Ne féljünk, témában, megközelítésben, stílusban semmi újítást nem hoznak ezek a könyvek. Az egyetlen különlegesség az illusztrációs technikában rejlik: a fényképek felhasználása legalábbis mostanában nem gyakori, Tévé-maci és Böbe babáék idejében számított divatnak.
Ki tudja, talán tudatos marketingstratégia van a retrózás mögött: minden magyar kiadó számára világos, hogy biztos sikert hasonló könyvekkel lehet elérni. Telegdi Ágnes író és gyógypedagógus, mellékesen az Országos Gyermekvédő Liga tagja a kereskedelmi tévézés és rádiózás után döntött úgy, hogy fotózni fog és gyerekkönyveket ír. Honlapjáról rendelhető Barnabás naptár is, de beszerezhetőek a Barnabás-noteszek és hűtőmágnesek is.
A legutóbbi kötet, a Csokoládéország klasszikus, viktoriánus stílusú fabula a fogmosás és a házimunka fontosságáról. Ez így még szerethető is lehetne, ha száz évvel ezelőtt jelent volna meg, nem idén. A sztori: Barnabás testvérkéivel éppen almát majszol nevetgélve és kisebb fejmosásban részesül Mamától amiatt, hogy húzódozik a mosogatás elől, mikor hazatér Mackópapa egy nagy doboz bonbonnal. Papa zuttyan a fotelbe (mert „bizony, nagyon fáradt”), Mama ugrik a teáért-sütiért, csemeték pedig udvariasan majszolnak („Az azonban nagyon fontos, hogy utána rendesen fogat kell mosni. Kérlek benneteket, ezt tartsátok be, fogmosás után pedig már nem eszünk csokit. Jó?” - neveli őket közben Mama.). Lefekvés után jön végre a csínytett: Barnabás elcsórja a bonbonos dobozkát, de mivel még most sem szabad rossz példát mutatnia, nem eszik belőle, csak vele alszik. Az engedelmes kihmatykó jutalmul eljut álmában Csokoládéországba, ahol még többet tanulhat: például azt, hogyan készül a csokoládé, hogy a jutalomért meg kell dolgozni és hogy Mamának segíteni kell otthon a házimunkában. A mese tetőpontja, mikor megjelenik a csodálatos Varázsfogkefe aki ismét figyelmeztet arra, hogy csokoládéevés után fogat kell mosni, majd hazarepíti Barnabást a szobájába, a pihe-puha ágyikóba.
Az élmény persze úgy teljes, ha dédelget a szöveg is: és melyik rendes szülő ne lágyulna el olyan szavaktól, mint az oldalanként hatvanötször felbukkanó kobakocska, orrocska és polcocska. A gyerekeket azért sajnálom: a Csokoládéország könnyen csömört okozhat.
