Novellaválogatás: mintha Asimov

kerekgyarto yvonne | 2009. május 25. |

Szívélyes Fahrenheit

Könyvmolképző kiadó, szerk: Isaac Asimov, 2009, 336 oldal, 3000 Ft

 

Aki nem ismeri az előző kiadásokat, ránézve a borítóra azt gondolhatná egy újabb, eddig talán ismeretlen Asimov művel van dolga. A borító és a gerinc alapján egy percig tényleg felragyoghat a rajongók arcán egy átszellemült diadalmosoly, hogy aztán rögtön tudatosuljon bennük, csak ügyes marketingfogásról van szó. Az eredeti amerikai kiadás címében (Isaac Asimov Presents The Great SF Stories), még elmaradhatatlan volt a helyzet tisztázása, de ez az itthoni fordításban már úgy tűnik feleslegessé vált. Kíváncsi vagyok az olvasók közül másban is okoz-e visszatetszést, ha egy borító nem azt ígéri, amit a könyv nyújt? És ha már a borító hátulján leesik a nagyon hülyére vett érdeklődő számára mi a helyzet, miért kell még a belső borítón is Asimovot feltüntetni íróként, mikor a könyvben nem olvashatunk tőle többet, szám szerint tizenhét bevezetőként megírt, féloldalas, de igen kedélyes anekdotánál? Beismerem nehéz az angol by szócskát ilyen kontextusban helyesen lefordítani, mégsem hiszem, hogy Asimov íróként való feltüntetése megállja a helyét, ha csak a novellák összeválogatása és kommentálása volt a feladatköre. Amiről itt szó van, az ugyanis egy tizenhét novellát tömörítő válogatás az 54-es esztendő terméséből.

Az ötlet a 70-es évek végén született. Az antológisták (furcsa, de külföldön létező megnevezés) királyaként emlegetett, Martin H. Greenberg és az addigra már befutott Asimov együtt az szerkesztették az emlékezetes esztendők, emlékezetes novelláit tartalmazó sorozatot, áttekintve 39-től egészen az ötvenes évekig a felhozatalt. A kötetekben a novellák előtt a két eltérő stílusú szerkesztő bevezetőit olvashatjuk. Greenberg az írókra vonatkozó életrajzi információkkal, Asimov pedig személyes véleményével, emlékeivel vezeti fel az épp soron következő történetet. Az kötet első két oldalának száraz információ áradata az 54es évekről hivatott tájékoztatni, elhelyezni a soron következő történeteket a huszadik században és annak felfedezéseinek, kulturális áramlatainak útvesztőiben. Ennek semmi köze Asimov tollához, talán Greenberg írhat így, bár számomra ez sem derült ki. A válogatást tekintve azonban nem csalódhatunk a szerkesztők ízlésében. Még jó.

Itt az ideje, hogy essen pár szó a beharangozott novellákról. Kétségtelen, hogy a szerkesztői munka alapos; tizenhét különböző stílusú, szándékú történetet olvasható, ismertebb és a galaktika magazinokban felejtett, hányattatott sorsú egyéb szerzők tollából. Van köztük kiemelkedő, kevésbé megkapó szösszenetek, de rosszak semmiképp. Nem ritkák a műfaji keveredések, formai kísérletek, ilyen például az egyetlen itt megjelent írónő, Mildred Klingerman levélnovellája mellett az Üldözés, egy hosszú akciódús menekülés megszakítás nélküli jelenete. Ezekről egyszerű lenne azt írni, hogy esetükben inkább a formai kísérlet, mint a történet az érdekes, de ez sem igaz. Valójában a novellákban nem lehet nagyon rosszat, oda nem illőt találni. Részemről rögtön az első olvasmányért hálás voltam. Matheson Vizsga című rövid, de erős történetét ugyanis, eddig csak filmváltozatból ismertem, fogalmam sem volt róla, egy ennyire pontosan, meghatóan megírt novellán alapszik. A Vizsga témájánál fogva Buzzati Hajtóvadászatára emlékeztet, de finomabb, és ha lehet még hatásosabb megközelítés. Meghatottságtól könnyezve még a borítóval kapcsolatos ellenszenvemről is megfeledkeztem. Az ismertek közül PKD most is hátborzongató történettel jelenik meg. Bárhol, bármekkora terjedelemben el tudom viselni, itt előnyére válik a tömörség, nem meglepő módon a tudatalatti egy újabb félelmét dolgozza fel. Még sorolhatnám, de a tartalomjegyzék magáért beszél. Végeredményben tehát nem jár rosszul az sem, aki véletlenül veszi meg ezt az Asimov antológiáját, még a bevezetők is szórakoztatóak és személyesek. A legutolsóban például maga I.A. vállalná fel a szóban forgó novellát…a többi maradjon meglepetés, tény, hogy a dicséret nem véletlen és a kötet sem csak porfogónak lesz jó. Így még inkább indokolatlan kiadó dizájn elgondolása, mindenesetre remélem beválik és többen veszik majd meg a könyvet, mivel a tartalom megérdemli az olvasottságot.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Tavaszi Margó Irodalmi Fesztivál
...

Németh Gábor: Van egy ösztönös együttműködés, ha kínozni kell

Zsidó vagy? nagy siker volt a magyar kortárs irodalomban két évtizeddel ezelőtt, és azóta sem vesztett szinte semmit a relevanciájából. Németh Gábor a Margón. 

...

Esterházy Péter megmutatja, hogyan ad interjút egy kiegyensúlyozott magyar úr

Esterházy Péter idén lenne 75 éves. A Magvető ez alkalomból különleges interjúkötettel jelentkezett, amit a Margón mutattak be.

...

Nádas Péter: A Párhuzamos történetek nem tud véget érni

Nádas Péter a Tavaszi Margón sok kételyt eloszlatott a regénnyel kapcsolatban: megtudtuk, milyen volt megírni Kristóf és Gyöngyvér maratoni szexjelenetét, milyen volt a szerkesztés, sőt azt is, miért gondolta az egykori gépírója, hogy az író megőrült.

...

Milyen ma magyarnak lenni külföldön? – Nádasdy Ádám a Margón

Anglia szemmagasságból és Magyarország a szigetországból nézve Nádasdy Ádám új kötetében, a Londoni levelekben.

...

Szaniszló Judit: Annyira jelentéktelenek vagyunk, mégis mindannyiunk története roppant izgalmas

A másik ember egy bérház lakóinak életét mutatja be a covid alatt, miközben árnyaltan beszél magányról, egyedüllétről és társadalmi kérdésekről. Kötetbemutató a Margón. 

...

Spiró György: A Fogság megírása maratonfutás volt, nem ajánlanám mindenkinek

Az idén 20 éves Fogságról Valuska László kérdezte Spiró Györgyöt a Tavaszi Margó Fesztiválon.