Fotó: Sylvain Neuvel/Twitter
Sylvain Neuvel első magyarul megjelent regényének hőse, Rose, egy hatalmas fémkezet talál egy gödör alján, ahová biciklizés közben bezuhan. A kislányt évekkel később Dr. Rose Franklinként látjuk viszont: egész életét annak szenteli, hogy rájöjjön, mi a rendeltetése a kéznek, és vajon véletlen volt-e, hogy épp ő talált rá. Az Alvó óriások kanadai szerzője egy japán animéből inspirálódott a könyvhöz, és azt azt is bevallotta, hogy a történet először filmként pörgött le a fejében. Neuvel beszélt a földönkívüliekhez való viszonyáról, a kisfia legógyűjteményéről, és kiderült, hogy mi köze az egészhez Peter Parkernek.
Sokszor említette, hogy nagy hatással volt önre és az Alvó óriásokra a Veszedelmes viszonyok. Mi inspirálta még a regény formáját?
A levélregények iránti általános rajongásomon túl is volt a forma mögött egyfajta logika. A regény ötlete akkor kezdett körvonalazódni bennem, amikor egy világűrből származó, óriási robotról szóló japán animét néztem. Elgondolkodtam rajta, vajon milyen lenne, ha hatalmas, földönkívüli eszközöket találnánk a Földön, és az jutott legelőször eszembe, hogy valószínűleg semmit nem hallanánk róla, csupán egy maroknyi, a projektre kiválasztott ember tudna a dologról. Valójában csak akkor derülhetne ki bármi is erről, ha a résztvevők által hátrahagyott írásos bizonyítékok valahogyan napvilágra jutnának.
Gondolt rá, hogyan nézne ez ki filmen?
Ami a filmes ábrázolást illeti, az Alvó óriások gyakorlatilag a regényesített változata a fejemben megszületett filmnek. A látvány alapján írok. Kitalálok egy jelenetet, kameraállásokkal, mindennel együtt, majd kiválasztom a legjobb nézőpontot és papírra vetem, azt remélve, hogy az olvasó is többé-kevésbé azt fogja látni, amit én. Értem, hogy Hoollywoodot miért érdekli a könyv, hiszen nagyon vizuális, de egy percig sem gondoltam rá, hogy felkapják majd, amikor elkezdtem dolgozni a rajta.
Sylvain Neuvel: Alvó óriások
Fordította: Török Krisztina, Agave, 2016, 288 oldal, 3280 HUF
Mit szól a fia ahhoz, hogy a “robotjából” könyv, és hamarosan film is lesz?
Nem hiszem, hogy teljes mértékben érti, hogy mi történt, amíg nem látja majd a moziban. Nem tud még végigolvasni egy regényt, nem olvas angolul (a francia fordítás még nem jelent meg), úgyhogy a történetből ő csak a gyerekverziót ismeri, amit lefekvéskor meséltem neki. De nagyon szereti. Imádja a robotját. Van egy kis Lego-készlete Rose laboratóriumáról, Rose, Kara és Vincent figurákkal, és egy nagy kézzel. Amikor elkészítettem neki a labort, tartottam tőle, hogy csak a céllövészetet gyakorolja majd rajta a Star Wars figuráival, vagy még rosszabb, szétszedi az egészet, és a darabokra majd a barkácsdobozban találok rá. De semmi ilyesmi nem történt. Azóta is megvannak, és nagyon menők! Rose még Palpatine szenátort is legyőzte a kémiai készletével.
Amikor elkezdett dolgozni az Alvó óriásokon, már akkor több részesre tervezte a könyvet?
Már elég korán tudtam, hogy kell, hogy legyen folytatása. Ez egy nagyon izgalmas világ, sokat lehet benne játszani, és nagyon szeretem a szereplőit. Az Alvó óriások kvázi csak az eredettörténetük, egy amolyan “Peter Parkert megcsípi a pók”-pillanat, de annyi minden van még, amit ezután csinálhatnak.
Kaphatunk egy kis ízelítőt, hogy mire számítsunk a második résszel kapcsolatban?
Az Ébredő istenek (Waking Gods) kilenc évvel az Alvó óriások után játszódik. A szereplők valamelyest megváltoztak, néhányan jobban alkalmazkodtak, mások kevésbé. Ez a könyv pörgősebb, sötétebb, és sokkal több forog benne kockán. A második részben választ kapunk olyan kérdésekre, melyek tudom, hogy sokakat foglalkoztatnak, és remélhetőleg pár új izgalmas kérdés is felvetődik. Több akció és még több robot lesz benne.
Milyen érzés, amikor A marsihoz és a Z világháborúhoz hasonlítják a regényét?
Csak semmi nyomás, igaz? Az összehasonlítás nyilvánvalóan a műfajnak, és nem a tartalomnak köszönhető, habár A marsiban és az Alvó óriásokban is van egy adag tudomány. Kaptam amúgy néhány elmarasztaló kritikát olyan emberektől, akik ezek után valamilyen marsi zombitámadásra számítottak, de általánosságban azt hiszem, hogy az összehasonlítás jó. Aki ezt a két könyvet szerette, annak elég jó eséllyel az enyém is tetszeni fog.
Nyelvészként mennyire tud azonosulni Vincent figurájával?
Ironikus a helyzet, mert nem nagyon. Apró részleteket hozzáadtam az alakjához az életemből, leginkább azért, mert minden történetben kell, hogy legyen egy nyelvész, de ő az egyik olyan karakter, akivel a legkevésbé tudok azonosulni. Jobban szeretem Rose-t, olyan szeretnék lenni, mint ő. Kara nagyon természetesen született meg, akárcsak a riporter, bármit is árul el ez rólam, de Vincenttel nagyon sok munkám volt. Azt hiszem, ugyanazok az érzéseim vele kapcsolatban, mint a könyvben az őt körülvevő embereknek. Nagyszerű fickó, de nem könnyű vele.
Ha lehetősége nyílna rá, szívesen részt venne egy ilyen kutatásban? Milyen szerepet vállalna?
Még szép! Nagyon szeretnék a riporter lenni, habár nyilvánvalóan a képzettségem szerint inkább a csapat Vincentje lehetnék. Komolyan, a vizespalackcserélő is szívesen lennék egy ilyen projektben. Olvastam, hogy néhány nyelvészt felkértek tanácsadónak az Érkezés című filmhez, amit Ted Chiang novellájából forgattak (Chiang novelláskötete szintén az Agavénál érkezik - a szerk.), és rettentő féltékeny voltam. Nem tudja elképzelni, hogy mennyire hajlandó lennék könyörögni, csak hogy részt vehessek egy ilyen dologban.
Szeretné, ha a könyvében leírtak valósággá válnának? Vagyis: hisz a földönkívüliekben?
Szeretném-e, hogy mindez megtörténjen? Természetesen. Ne is foglalkozzunk az idegenekkel, mert hát ott vannak az ÓRIÁS ROBOTOK! Hogy szerintem ez lehetséges-e? Valószínűleg nem. Könnyű elképzelni, hogy máshol is van élet az univerzumban. Nem lenne értelme, ha nem így volna. Egy értelmes faj, ami többé-kevésbé úgy néz ki, mint mi, vagy akár csak mint egy gerinces, ez már sokkal kevésbé valószínű. Elég közel legyenek ahhoz, hogy meglátogathassanak minket? Az esélyek tovább csökkennek. Szerintem az igazi probléma az idő. Az emberiség nagyjából öt perce van jelen az univerzumban, és újabb öt múlva már el is tűnik. Mekkora az esélye, hogy egy másik faj, akikkel tudunk kommunikálni, az evolúció megfelelő szakaszában, éppen a közelünkben vannak ez alatt a rövid idő alatt? De nagyon szeretném, ha megtörténne.
Az interjút köszönjük az Agave Kiadónak!
