C

Sinéad Moriarty: A földre szállt nagynéni

Európa Könyvkiadó, 2010, 364 oldal, 2720 Ft

 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tökéletes bébiszitter, aki megkacagtatta a gyerekeket, csillogó-villogó rendet rakott munkaadói lakásában és mosolygásra késztetett mindenkit a környezetében. Ő volt a híres Mary Poppins. Szedd le a sminkjét és a mosolyát, rakd huszonegyedik századi díszletekbe, dobj rá egy marék pesszimizmust és önsajnálatot, hintsd meg egy csipet vággyal és egy raklapnyi könnyel, és meg is kapod Kate O'Brien-t.

A harmincéves, karrierjét szem előtt tartó nő él, mint hal a vízben: saját műsora van, azt csinálhat, amit csak akar és végre távol él nyomasztó családjától. De egy nap beüt a tipp-topp életébe a krach: kiderül, hogy a nővérének, Fionának rosszindulatú mellrákja van így Kate, munkáját hátrahagyva, kénytelen hazarepülni a gyűlölt Írországba, hogy gondját viselje testvére ikerfiainak. Nem elég, hogy a Fiona férje, Mark semmiben sem segít, a gyerekek hiperaktívak és nagyobb fejetlenséget tudnak okozni ötven elszabadult és kiéhezett jegesmedvénél. Kate csak magára számíthat.

Ha Moriarty valamelyik szálat az előtérbe helyezte volna, sokkal jobb lenne a könyv. Szólhatna a rákkal küszködő és kemoterápiás kezeléseket kapó nővérről, és akkor lényegesen szomorúbb lenne a kötet hangvétele. De meg lehetett volna írni a betegséggel megbarátkozni nem tudó, kívülállónak számító férj, vagy az anyjukat egyre betegebbnek és távolibbnak látó gyerekek szemszögéből is. Ehelyett erőltetett hangvételű, kiszámítható befejezésű történetet kapunk, melyben sok jó ötlet kidolgozatlanul marad.

Például ott van Kate legjobb barátnője, Tara, aki a nő ellentéte: hozzáment a szomszéd fiúhoz, helyben telepedett le, mégis boldogan éli világát. Ehhez képest ha összefutnak, állandóan Kate picsogása megy (Elvesztettem a munkám - Elegem van mindenből - Tényleg bejövök neki? - ez a hármas vonul végig a kötetben). Aztán ott van Gonzo, a főhősnő után kajtató hobbi-rapper, aki már több, mint tíz éve reménykedik abban, hogy hátha összejön egy kis l'amour Kate-tel. Az írónő ezt a humorosabb szálat is kidolgozhatta volna, de hagyta elveszni a könyvre is jellemző általános zűrzavarban.

Egy kis poén, egy kis boldogság, egy kis szerelem és rengeteg sírás és rinya. De sajnos nem az elviselhetőbb fajtából.