Saját testedbe zárva

.konyvesblog. | 2014. február 11. |

Martin Pistorius: Néma üvöltés, ford.: Mente Éva

Athenaeum Kiadó, 2013, 288 oldal

Martin Pistorius egy teljesen hétköznapi fiú volt, akit 12 évesen egy ritka betegség támadott meg. Először elvesztette a hangját, később éber kómába került és kerekesszékben kötött ki. A kiskamaszból hirtelen csecsemő lett. Az orvosok tanácstalanok voltak, a szülők tehetetlenül szemlélték az eseményeket, végül egy súlyosan beteg gyerekekkel foglalkozó intézménybe utalták a fiút. Beszélni nem tudott, sem mozogni, mégis teljesen ép volt az elméje. Érző, gondolkodó lény volt, aki tehetetlenül szemlélte a körülötte zajló eseményeket.

Szülőként teljesen átéreztem, min mentek keresztül Martin szülei. A kötetben megható jelenetek sokasága követi egymást: annyi szeretet, törődés van benne, ezzel egyidejűleg pedig tehetetlen düh és harag dolgozik a szülőkben, amely az anyát időnként meglepő lépésekre készteti. A szülők mégsem adták fel a reményt, és mindent megtettek, hogy Martin újra minőségi életet élhessen. 

Egyszerűen elképesztő, hogy egyes emberek hogyan tudnak ennyi keservet átélni, kibírni, agyilag feldolgozni. Martin embert próbáló részletekkel szolgál a benne zajló érzésekről, az átélt élményeiről. Nagyon őszintén írja le, miken ment keresztül, mind pozitív, mind negatív élményeit megosztja, időnként még viccelődik is.

Fontos a saját akarat, a türelem, kitartás, de mindenkinek az életében kellene olyan ember, aki hisz benne, támogatja és nem adja fel a reményt. Ilyen típusú könyveket kellene kötelező olvasmányként megjelölni, hogy már gyerekkorban tudatosuljon, hogy vannak fogyatékkal élők, valamint az is, hogyan is kell(ene) velük bánni. Megtanítani őket az élet értékelésére, a szeretetre, a problémák megoldására.

Szerző: Tóth Judit