A jó feleség megszervezi a saját temetését

.konyvesblog. | 2016. szeptember 19. |

olvasonk_szerint_2_4_2.JPG

Elfogyott. A fodros kel. A hűtő előtt állok, hagyom, hogy a hűvös levegő csupasz combjaim közt kimeneküljön. Már félretoltam a műanyag dobozokat, bennük vacsoramaradékok, melyeket sohasem fogunk megenni. Áttúrtam a zöldséges fiókot, még a hervadt szárzeller alá is benéztem (létezik olyan ember, aki képes egy egész zellert elhasználni, mielőtt az ehetetlen lesz?) A fiók alja valamitől nyálkás. Teendőim fejben vezetett listájához hozzáadom a fiók kitakarítását.

Így kezdődik az atlantai újságíró, Collen Oakley első regénye, amely egy fiatal nő élettől való búcsúját meséli el. Daisy szupertudatos lényként mindent megszervez, de sürgős teendői végeérhetetlen listájának tetejére olyan dolgok kerülnek, mint a ház teljes felújítása a halála előtt, a saját temetése megszervezése, és legfőképp, hogy megfelelő feleséget találjon a mindennapi életben kissé elveszett férje, Jack számára. Az út, ami előtte áll, bővelkedik érzelmi hullámvölgyekben, de a kiváló írói munkának hála nincs hiány a vicces pillanatokból sem. Oakley regénye nagy érzékenységgel és humorral kezeli a haldoklás témáját. Daisy történetét követve az olvasó átélheti a gyász teljes repertoárját a tagadástól és kétségbeeséstől az elfogadásig, és közben bepillantást nyerhet egy rendkívüli egyéniséggel és akaraterővel megáldott nő fejébe is.

Collen Oakley: Nem hagylak egyedül

Fordította: Szili Orsolya, Athenaeum 2016, 440 oldal, 3490 HUF

 

A szerző, aki a regényírás előtt főleg életmód és párkapcsolati tanácsadó cikkeket jegyzett, fő témája mellett remek elemzését adja korunknak, a virtuális látszategyéniségek és a végeláthatatlan munka, felszínes tevékenykedés világának is. Bár mélyelemzést e tekintetben nem lehet tőle várni, néhány odavetett csípős megjegyzésre számíthatunk Daisy szájából.

A könyv karakterei rendkívül sokrétűek és jól ábrázoltak. Egy Daisy-középpontú univerzumban keringve a szereplők folyamatosan más és más helyzeteket vesznek fel: ahogy alakul a Daisyhez való viszonyuk, úgy formálódik az olvasó képe is róluk. Daisy karaktere is fokozatosan nyílik meg, a regény eleji kontrollmániás, idegesítően maximalista lányból a könyv végére egy magát ismerő, a világ és környezete adottságait elfogadó nővé válik.

A regény egyik gyengéje talán, hogy a cselekmény alakítása egyre céltudatosabbá válik, így kevesebb hely jut a poénoknak és Daisy gondolatainak, de ennek ellenére a könyv egy percig sem válik unalmassá, az érzelmi töltet végig a maximumon marad, így olvasása közben garantálva van egy-két ébren töltött éjszaka. Másik gyengéje, hogy végig a felszínen táncol, nem igazán merítkezik meg a téma mélységében. A könyv végére a szerző mintha megijedne választott témája súlyától, és  közelgő halál feldolgozását felváltják Daisy párkapcsolati problémái, így a végkifejlet is egy kissé hamisra sikerül. Ám mindent összevéve a Nem hagylak egyedül egy jól megírt, érzelmes, emlékezetes olvasmány, amit bátran ajánlanék azoknak, akik egy kis kikapcsolódásra, és egy szép történetre vágynak.

 

Szerző: Tóth Dorottya