Alfie Kohn Szülők feltétel nélkül című könyvének témája a szülői szerep, a gyermeknevelés kihívásai kapcsán felmerülő problémák feltárása, lehetséges megoldása.
Mikor mondhatjuk, hogy kapcsolatunk kiegyensúlyozott gyerekünkkel? Ha minden kérésünket szó nélkül teljesíti? Ha nem dacol, és az iskolában sincs rá panasz?
A hátoldali felvezetőből is kiderül, a kötet a témakört a maga összetettségében közelíti meg, nem ígér egyszerű válaszokat, hiszen a kérdések sem olyan egyszerűek, ahogy elsőre gondolhatnánk. Arra ösztönöz, hogy mélyebben gondolkodjunk el, hosszú távú célokat tartsunk szem előtt, amikor arról döntünk, hogyan neveljük gyermekeinket, milyen válaszokat adjunk, amikor jól-rosszul teljesítenek, hisztiznek, feleselnek vagy elégedetlenkednek.
Alfie Kohn: Szülők feltétel nélkül
Jaffa, 2016, 350 oldal, 3150 HUF
Első mondat: „Megismerhetik ebben a könyvben Abigailt és Asát, akik nélkül a gyereknevelésről vallott nézeteim egyfelől üresebbek, másfelől kevésbé érdekesek lennének – az életemmel együtt.”
Az első hat fejezet hosszasan részletezi, hogy egyes bevett nevelési módszerek milyen hatást váltanak/válthatnak ki a gyermekekből rövid és hosszú távon. Mivel gyakorlati kérdésekről van szó, ezért igyekszik példákat is kapcsolni az egyébként elméleti összegfoglaláshoz, praktizáló szülők ugyanakkor saját életükből is ráismerhetnek az egyes módszerekre, elvekre, vagy akár a gyermekek reakcióira. Az elméleti megalapozottságot mutatja, hogy a hasonló életviteli tanácsadó könyvekhez képest jelen esetben igen széles a felhasznált irodalom, tizennyolc oldalon keresztül sorolja a hivatkozott könyveket, cikkeket. A felvezetés több, mint elegendő időt és muníciót adott az olvasónak ahhoz, hogy felmérje, mit és hogyan csinálhat rosszul, vagy legalábbis tehetne jobban gyermekei nevelésével kapcsolatban. Természetesen ez a felismerés csak az első lépés, amit követhet a megoldás. Ehhez adnak segítséget a 7-10. fejezetek.
A legfontosabb tanács: képzeljük bele magunkat a másik helyzetébe. Ezt kell megtanulni nekünk szülőknek is a gyermekkel kapcsolatban, ami nem is olyan könnyű, mint elsőre hangzik. És ezt kell megtanulnia a gyermeknek is ahhoz, hogy a világban könnyebben kiigazodó, megértő és kiegyensúlyozott felnőtt váljon belőlük.
A könyv fogalmazása, stílusa meggyőző és kellemes, amelyet a fordítás kifejezetten jól őrzött meg.
Alfie Kohn kutatóként, előadóként az emberi viselkedéssel, az oktatással és a szülői szereppel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. 1986 óta tizennégy könyv és számos szakcikk szerzője, oktatási konferenciák, egyetemek, szülői szervezetek összejöveteleinek előadója. Az oktatási rendszer versenyszemléletének, büntetési és jutalmazási rendszerének szigorú kritikusa. Könyveit húsz nyelvre fordították már le.
Gyakorló szülőként a könyvben foglaltakat nagyon jónak és hasznosnak ítélem meg. Azok, akik tizenhárom tippet várnak arra, hogyan kezeljük a hisztit, vagy hat legjobb módszert arra, hogyan tanítsuk meg a gyermeknek az illemszabályokat, esetleg pontos szövegkönyvet a gyermekkel folytatott vitákhoz, csalódni fognak. De azok, akik nyitottan gondolkodnak a gyermekükkel való kapcsolatukról, akik hajlandóak nem kevés időt és energiát fordítani arra, hogy megfontolják az olvasottakat, sok előremutató gondolatot meríthetnek a szerzőtől.
A könyv olvasása közben egy nyitott kérdés maradt bennem. Az, hogy nem foglalkozik az eltérő kulturális környezettel, hatásokkal, amelyek pedig jelentősen befolyásolják, hogyan neveljük a gyermekeket, és azt is, mi a hosszú távú célunk, milyen emberré szeretnénk nevelni őket. Aztán kiderült, hogy a Függeléknek pont ez a témája, elismerve, hogy a könyv a „fehér, amerikai, középosztálybeli” szemszögéből és részére szól elsősorban. Aki nem felel meg valamely kitételnek, annak a könyvben foglaltakat adaptálni kell a saját környezetére, kultúrájára. Ebben pedig az nyújt segítséget, hogy alapvetően inkább elgondolkodtatni kíván a könyv, nem kész válaszokat, használati utasítást adni.
Szerző: pala
