„Vannak lányok, akiknek még az ereiben is csillámpor folyik.”
Ezzel a tartalommal, és azzal a ténnyel, hogy ez egy Paris Hilton-idézet, műfajtól függetlenül bevállalós dolog egy regénynek ilyen mottót választani: a legtöbb krimifalónál könnyen kicsaphatja a biztosítékot, még akkor is, ha az olvasó nem idegenkedik a popkultúrától. Ha valaki emiatt rögtön odébbáll a könyvesboltban, nem hibáztathatjuk érte. De ezzel a felütéssel még a gyanakvóbbakban is felmerülhet az ironikus gesztus lehetősége, és kíváncsian továbblapozhat: a sejtése pedig beigazolódik, az idézet csak a jéghegy csúcsa. A kockázatos felütés és a nehezen beinduló történet ellenére a nemzetközi bestsellerré lett regény tartogat kellemes meglepetéseket.
Elizabeth Little: Amíg a lányod voltam
Fordította: Nagy Gergely, Libri Könyvkiadó, 2015, 444 oldal, 3490 HUF
A történet főhőse és narrátora, Janie Jenkins, a személyiségzavaros milliomoslány, akit elítéltek anyja meggyilkolásáért. Ám bizonyítékok manipulálására derül fény, így ügyét újratárgyalják. Frissen szabadulva Janie elhatározza, hogy kezébe veszi az ügyet, rekonstruálja az eseményeket és megkeresi az anyja valódi gyilkosát – miközben nagyon reméli, hogy valóban nem ő maga volt az: hiszen semmire sem emlékszik, és úgy érzi, hogy az anyja iránti gyűlöletébe vegyülő gyilkos vágy tettlegességig is fajulhatott. A nyomok egy isten háta mögötti kisvárosba, Ardelle-be vezetnek, ahol a köztiszteletben álló néhai asszony múltjából olyan titkok kerülnek napvilágra, melyeket még hősünk se feltételezett volna, noha talán ő volt az egyetlen, aki az álarc mögé látott. A nyomozás tartogat ugyan meglepetéseket, ami azonban magát a regényt igazán figyelemreméltóvá és élvezhetővé teszi, az a krimi kötelező elemein túl keresendő.
Az, hogy kinek mi az indítéka, milyen titkot rejt a múltja, kicsoda valójában, vagy hogy ki is akkor a gyilkos, másodlagos, a történetben sokkal izgalmasabb és hangsúlyosabb szerepet kap a közvélemény és Janie viszonya, a média és a narrátor igaza között vibráló feszültség. Janie monológját blogbejegyzések, sajtóhírek, tanúvallomások, chatbeszélgetések, sms-váltások törik meg, melyek önmagukban is megmutatják az igazságszolgáltatás elkötelezettjeinek szerepében tetszelgő emberek valódi arcát.
Ez esetben személyes, múltbeli sérelmekből eredő gyűlölet, szenzációhajhászás, manipuláció és az emberi butaság a motorja a posztmodern boszorkányüldözésnek. Janie szarkasztikus hangvétele, a nyilvános hírekre, emberi kapcsolatokra, viszonyokra vonatkozó gesztusai, reakciói pedig egyre erősítik az olvasóban a gyanút: attól függetlenül, hogy ez a lány gyilkos-e vagy sem, és annak ellenére, hogy bizony antiszociális és személyiségzavaros, ő az egyetlen, aki elég intelligens ahhoz, hogy a dolgok mögé lásson, hogy helyesen értelmezzen, ítéljen meg helyzeteket, embereket.
Olykor egészen mélyenszántó, és kifinomultan megfogalmazott gondolatai az elevenünkbe találhatnak. Ha keveset is beszél társaságban, a narrációban egy átlagosnál nagyobb szókinccsel rendelkező, és választékosan fogalmazó lány képe jelenik meg előttünk, bármennyire is igyekszik mindennek az ellenkezőjéről meggyőzni minket. Ezzel szemben ott vannak a szövegben elhelyezett párbeszédek, melyeknek elolvasása már-már fizikai fájdalmat okozhat. A személyes vagy az elektronikus módon történő interakciók egytől egyig a nyelvi romlást, az emberi kommunikáció sérülékenységét, a személyes kapcsolatok elsilányodását prezentálják.
A regény legnagyobb előnye egyben a gyengéje is. A szerző ugyanis, míg briliánsan játszik rá a modern technikai hordozók által rögzített, „beidézett” részekre, addig a párbeszédeknél többször is elvéti a mértéket, ami helyenként élvezhetetlenné, nehézkessé teszi a regényt. Miközben a média sikertől vezérelve antihőst kreál Janie-ből, amit a lány folyamatosan gúnyol, addig a szerző egészen arcátlan módon él a termékmegjelenítés lehetőségével, és a siker ígéretének fényében szinte észrevétlenül adagolja be nekünk, hogy milyen márkák közt érdemes élni, miként válhat az ember élete az egyes termékektől boldogabbá.
Szerző: Steinmacher Kornélia
