Gyerekrablás, széthulló család és feldolgozhatatlan traumák: Jane Shemilt második regénye nagyon hasonló témát dolgoz fel, mint első könyve, amellyel befutott és világhírnévre tett szert. Úgy tűnik, az írónő nehezen lép ki a nagysikerű Lányom világából, hiszen a Légszomj csak egy újabb – noha nem rossz – variáció a korábban felvetett problémákra.
Jane Shemilt: Légszomj
Fordította: Szabó István, General Press Kiadó, 2016, 272 oldal, 2990 HUF
Minden szülő rémálma, hogy egyszer eltűnik a gyermeke, és hiába minden intézkedés, nem bukkannak a nyomára. A félelem ráadásul nem alaptalan, Magyarországon 2015-ben például csaknem húszezer gyerek eltűnésével kapcsolatban indított nyomozást a rendőrség, és ebből csak tizenötezren kerültek elő. A témával világszerte kevés író foglakozik, de az angol származású Jane Shemilt, aki maga is ötgyermekes édesanya, már a második regényét szánta ennek a problémának. Míg 2014-es Lányom című könyvében egy kamasz eltűnésének történetéről írt, addig legújabb, Légszomj című lélektani thrillerében egy alig pár hónapos babát rabolnak el. Mindkét sztori középpontjában az anya, illetve a szülő-gyerek kapcsolat instabilitása áll.
A Légszomj a háromgyerekes szülész-nőgyógyász, Emma szemszögéből mesél a családi élet mindennapjainak nehézségéről, a házassági gondokról, valamint a karrier és gyereknevelés összeegyeztetésének buktatóiról. A család helyzete már a történet elején is labilis: a szülők egymással versengenek munkájukban, míg a gyerekekre, Alice-re és Zoéra kevés idő és figyelem jut, így egyre több a feszültség és a probléma. A stresszes életvitel és az állandó időhiány megoldásaként kínálkozik a férj, Adam egyéves botswanai kutatói ösztöndíja, amely az egész család számára az újrakezdés lehetőségét jelenti. Az afrikai idillt azonban hamar megtöri a nem várt tragédia, amikor elrabolják a legkisebb gyereket, Samet. A könyv rendkívül érzékletesen írja le, ahogy a családtagok a trauma hatására egyre inkább eltávolodnak egymástól, belesüllyednek saját veszteségükbe, és elveszítik a kapcsolatukat egymással és a világgal.
A jól szerkesztett regény egyszerre több szálon és idősíkon fut, amelyeknek elsődleges szerepe a feszültség fokozása. A könyv egyes fejezetei egy ideig a család londoni és botswanai hétköznapjait jelenítik meg, majd egy síkon folytatódnak az afrikai események: a tehetetlenség, a gyász, és az eredménytelen nyomozás lassú, idegőrlő folyamatát ábrázolja a szerző. A cselekményt időről-időre az anya, Emma gyermekkorából származó rövid epizódok szakítják meg, amelyek az éppen elbeszélt történésekkel párhuzamba állítva árnyalják, illetve magyarázzák a főszereplő személyiségét és döntéseit.
A lélektani regény elsősorban az anyára fókuszál, bár az ő perspektíváján keresztül megjelenik a férj, illetve a gyerekek szempontja is. Jane Shemilt egy nagyon emberi családot ábrázolt, minden szereplő rendelkezik negatív, sőt, kifejezetten ellenszenves tulajdonságokkal is. Főleg a főhős, vagyis az anya az, aki esendő: férjével nem a szeretet, hanem a versengés köti össze, munkáját rendszerint előrébb helyezi, mint a családját, gyerekeire nem figyel eléggé, és gyakran indít játszmákat. Karakterét nehéz teljességgel megérteni, helyzete mégis együttérzést vált ki. A regény tulajdonképpen az ő jellemfejlődésének folyamatát jeleníti meg: a versengés helyett küzdeni kell megtanulnia, és át kell éreznie a saját gyermekei iránti felelősség súlyát is.
A történethez sokat hozzátesz az egzotikus helyszín, Botswana, amely valamelyest új kontextusba helyezi a gyerekrablás témáját a szerző első, Lányom című regényhez képest. Az írónő ugyanis ezáltal be tudott illeszteni olyan témákat is a könyvbe, mint az afrikai szegénység, az AIDS-es betegek sorsa, a gyerek- és szervkereskedelem gyakorisága, valamint a helyi politikai és társadalmi visszásságok.
Bár önmagában nem jelent problémát, ha egy író ugyanabban a műfajban és ugyanarról a témáról ír regényt többször is, nem árt, ha a történetek határozottan elválnak egymástól. Jane Shemilt első két könyve ehhez képest túl sok ponton fedi egymást, noha külön-külön mindkettő megállja a helyét. A Lányom című kötethez hasonlóan a Légszomj cselekménye is egy karrierista orvos házaspárról szól, akik munkájuk miatt nem figyelnek eléggé oda gyermekeikre, és nem látják meg gondjaikat. A két könyv hasonló sémák mentén ugyanazokat a problémákat ragadja meg, így a Légszomj kevés meglepetést tartogat azoknak, aki már olvasták Shemilt első kötetét.
Szerző: Forgách Kinga
