Margináliák- Kritikák több hangra
Palatinus, 2009, 420 oldal
Marginália: a 2000 című folyóiratban rendszeresen megjelenő kritikai rovat, melynek lényege, hogy minden hónapban a szerkesztők kiválasztanak egy könyvet, amit a sok kritikus (olvasó!) közül valaki megír, majd azt az írást ún. marginális, széljegyzetekkel látják el.
A kritikák jobb esetekben az olvasóknak szólnak, hogy segítsenek a tájékozódásban, felkeltsék az érdeklődést valami iránt, vagy esetleg valami túlértékelt dolgot tesznek a helyére. Rosszabb esetben a kritika csak a szakmának, néhány embernek szól. Margócsy Istvánék egy sokkal szabadabban értett kritikai rovatot indítottak be 1993-ban, aminek lényege a nézőpontok sokszínűsége volt. Ez Balassa Péter kora volt, ne feledjük, azé az omnipotens kritikusé, aki meghatározta több évtizedre a magyar irodalom kánonját, sztárjait és másodvonalát. Ezzel szemben érkezett meg Szilágyi Ákos, Margócsy István, Török András, Bojtár Endre, Horváth Iván, Kámán C. György (és még néhányan).
Kialakítottak egy meghatározó, és általam nagyon kedvelt kritikai beszéd- és gondolkodásmódot, amiről nem vagyok meggyőződve, hogy elterjedt a hazai irodalmi életben, mert akárhova jártam irodalomtanulás címén, nem hangzott el ez a fontos sorozat. Pedig csak ennek kellene, és most nem mondom, hogy miknek nem, de hogy ez népszerűsíti az irodalmat, az biztos.
A 20. század személy- és névközpontú kritikaírási gyakorlatát megjelenésükkel felváltotta egy sokszínű, élénk, feleselő kritikai beszédmód a 2000 lapjain. Szinte másért nem is vettem az újságot. Súlyos állítás lenne, hogy a 2000-ben megvalósították a web2 lényegét, hogy nincs egy vélemény, hanem sok van, azok harcolnak egymás ellen. Mondjuk Szilágyi Ákos, Margócsy István, Kálmán C. György, Török András vagy Bojtár Endre minden kommentje értékes: tanulmánykötetekben hivatkoznak kommentekre, kell ennél több a minőségi kommentezésrt vívott harcban?
A 2000-ben általában a legnagyobb visszhangot kiváltó regényekről, könyvekről esett szó, és került kigyűjtésre most is, így Ottlik Géza Buda című, 1993-ban megjelent regényétől Krasznahorkai László Seiobo járt odalent című könyvéig kapunk 16 kritikát, Orbán Ottó, Esterházy Péter, Kukorelly Endre, Kornis Mihály, Tar Sándor, Térey János, Závada Pál, rakovszky Zsuzsa, Spiró György, Nádas Péter, Tandori Dezső, Márton László, Parti Nagy Lajos, Nádasdy Ádám és Eörsi István szövegeiről. És ez persze nem az összes, érdemes bújni a honlapjukat, sok érdekesség van ott.
Mégis egy kritikát fogok kiemelni, amit Margócsy István írt Nádas Péter Párhuzamos történetek című könyvéről. Gyorsan, alaposan, és annyira meghatározóat, hogy utána senki nem tudta kikerülni. A helyére tette a háromkötetes opuszt, majd jöttek a többiek, akik meg olvasataikat éles fegyverekként használva vertek vissza vagy erősítettek meg támadásokat. Vajon elképzelhető egy szuperizgalmas kritika? Mert az ilyen volt, még reagálnia is kellett Margócsynak a többiek kommentjeire.
Mondok egy merészet: a könyvesblognak (jó, ne legyek nagyképű: nekem) a kezdetek kezdetén, a 2000-ben olvasható Marginália volt az az irodalmi beszédforma, amit pontosnak, szerethetőnek és követhetőnek tartottam. Egyszerűen mindent kiveséztek, miközben minden egyes alkalommal rámutattak arra, hogy irodalmi szövegeknél sincsen egy olvasat. Sok van és ellentések. Az írás nem hatalom, a kritika egyfajta erős olvasás, provokatív és vitára ösztönző, és minden olvasatnak van jelentősége és értelme, mert az olvasatok sokszínű identitásokat mutatnak fel, nemcsak szövegek, hanem arcok, kultúrák, történetek bújnak meg mögöttük.
Ha egyszer komoly és elismert és méltán népszerű és hivatkozott kritikus leszek, amire jelenleg egészen elenyésző az esély, akkor sokkal komolyabban fog hangozni ez: a rendszerváltás utáni magyar irodalom legjobb ötlete és sorozata a 2000-é, amit talán az internetes kritikák, ha nem is minőségükben, de sokszínűségükben követni tudnak.
A kedves olvasóknak meg újra felhívom a figyelmét a minőségi kommentezésre, ezért bejelentem, mostantól minden évben át fogom a Könyvebslog Minőségi Komment-díját, tisztelegve a Margináliák előtt.
[Sokkal okosabban megírta ezt Bárány Tibor az ÉS-ben.]
