Maurice Druon: A Vaskirály (Elátkozott Királyok I.) ford.: Gyáros Erzsébet
Partvonal Kiadó, 2013, 325 oldal, 2990 HUF
A-
Közhelyesen hangzik ugyan, de igaz: egyszerre olvasmányos és pontos történelmi regényt írni lehetetlen dolog. Vagy a cselekmény kárára tudóskodunk, vagy pedig a pörgős történetvezetés oltárán áldozunk föl egy-két valóságos elemet. Nehéz tehát azt is megmondani, a maga idején miért lesz mégis rendkívül sikeres néhány sokkötetes opusz. Maurice Druon csaknem egy évszázad francia történelmét átívelő műve mégis pörgős, olvasmányos, és ezzel együtt történetileg szilárd stílusa miatt örök klasszikus, olyannyira, hogy George R. R. Martin elsősorban ezt nevezte meg a Tűz és Jég Dala sorozat előképének.
Regényíró akadémikus
Maurice Druon Az elátkozott királyok sorozata egészen 1972 óta szilárdan tartja magát a magyar könyvpiacon is. Ő a franciák második világháború utáni történetének egyik, ha nem legismertebb írója. Korai novellista és drámaírói karrierjét dobta oda 1942-ben, hogy a Vichy-Franciaországból elmenekülve csatlakozzon a francia ellenálláshoz. Először a BBC francia osztályának munkatársa, majd segédtiszt az ország nácik alóli felszabadítása idején, de la Vigerie tábornok mellett. Háborús szerepvállalása 1944 után az ország elitjébe emeli, noha a korban elsősorban mint irodalomtudóst ismerték. 1948-ban Goncourt-díjat kap, majd 1966-tól a Francia Akadémia tagja, 1985-től pedig örökös titkára.
Az elátkozott királyok sorozatban először a későbbi második rész, A megfojtott királyné készült el 1955-ben, ezt 1957-ben követte az első rész, A Vaskirály címen. 1959-ig a sorozat még hat részt ért meg, és 1977-ben, Az országvesztő címen nyert rég várt befejezést. Ekkorra már egy sikeres, 1972-es tévéjáték is elkészült, ennek 2005-ös remake-je Jeanne Moreau-val már a teljes történetet felölelte. Az alaptéma Franciaország középkori történetének legkaotikusabb korszaka, a 14. század. Ami nálunk az Árpád-ház kihalása, azt tőlünk nyugatra egy másik ősi uralkodóház, a Capetingek letűnése jelentette. Druon a hagyományos shakespeare-i királydrámák modorában, de szikár, célzatos leírásokkal teremti meg könyvei világát, amelyek ennél fogva igen hatásosan szippantják be a modern világban szocializálódott olvasót. A Vaskirály ezzel együtt nem tesz mást, mint csupán előkészíti a terepet az eljövendő történéseknek és fordulatoknak.
Tolsztoj, felpörgetve
A történet egy lezáruló és egy kialakuló konfliktus mezsgyéjén kezdődik, 1307-ben indítunk, Franciaország királya ekkor még az erőskezű, országegyesítő IV. (Szép) Fülöp. A keresztes háborúk korszaka és a népességrobbanás szépen lassan új problémákat hoz, elsősorban a királyi kincstár tátongó ürességét, és adósságok halmazát. Ezt a királyi hatalom a leghatalmasabb és leggazdagabb lovagrend, a templomosok eretnekség vádjával való felszámolásával igyekszik megoldani. Az e körül, és ennek nyomán a királyi ház körül kibontakozó családi viszályok pedig az angol-francia százéves háború csíráiként jelennek meg. Míg az Antigonéhoz és más klasszikus görög drámahelyzetekhez hasonlóan az „eredendő bűn” itt is az önhittség, amelynek útján a hős olyan terepre téved, ahol már nem ura a helyzetnek, a további cselekmény akár egy mai szappanopera családi viszonyait is megidézheti bonyolultságával. Két erős uralkodójellem áll az események gyújtópontjában: Szép Fülöp és lánya, a férfiakhoz vonzódó II. Edward angol király által elhanyagolt feleség, Izabella. Utóbbi némi áskálódó főúri segítséggel robbantja ki a király csalfa menyei körül a konfliktust, mely végül pusztító, és a francia királyi hatalmat alapjaiban megrengető háborúhoz vezet. Mindezek fölött pedig végig ott lebeg a misztikum, az utolsó templomos nagymester félelmetes átka.
Druon valódi írói újítása a Martin által is oly sikeresen adaptált „point of view” (POV) alapú mesélés: nincs a szereplők fölé rendelt narrátor, aki teljesen kívülről figyeli az eseményeket, folyamatosan valamely résztvevő szemszögéből látunk mindent, ez lehet akár Szép Fülöp, a bosszúszomjas kisemmizett gróf Robert D’Artois vagy az ambiciózus fiatal sienai pénzváltó, Guccio Baglioni. A főhősök egytől egyig kellően eltúlzott és kiszínezett valós történelmi figurák. Közös bennük, hogy becsvágyuk és ambícióik egyre komolyabb és veszélyesebb helyzetekbe sodorják őket, így pedig akarva vagy akaratlanul, de történelemformálókká válnak. Ez persze csak az olvasó számára nyilvánvaló.
A Vaskirály áttekinthető, önmagában is filmszerű élmény. Ez persze komoly lemondásokkal járt, így igazi plasztikus jellemábrázolások, és hosszas táj- vagy helyzetleírások sehol sem szerepelnek benne. Nagyon kevés az olyan elgondolkodtató és mesterien kidolgozott kép, mint a királyi szarvasvadászat, hiszen éppen az események folyása, az izgalom fenntartása nem engedik meg a hosszas időzést és moralizálást. Mindezek mellett remek olvasmány, és a sorozat erős nyitódarabja. Katartikus élményt nem fog okozni, de a Trónok harca elvonási tüneteinek hathatós kezelésére remek alkalmat kínálhat az újbóli kiadás.
Szerző: TCsT
