Kim Stanley Robinson: Árral szemben

Wostry Ferenc | 2010. október 22. |

C

Kim Stanley Robinson: Árral szemben

Metropolis Media, 2010, 274 oldal, 2542 Ft

 

Az Árral szemben (rosszul emlékszem talán, ugye volt egy hasonló című Bruce Willis film?) Kim Stanley Robinson ún. "Tudomány a fővárosban"-trilógiájának az első kötete (hülyén hangzik, hülyén hangzik, ez van, a "Science in the Capital"-becenévnek ez a tükörfordítása. Bár mondjuk egy "tudományos kavarás Washingtonban"-nal enyhíthettem volna rajta.)

A globális felmelegedés immár tagadhatatlan tény, és az USA konzervatív törvényhozói sem vonogathatják vele kapcsolatban többé a vállukat, ugyanis akkora vihar készül lecsapni Washingtonra, hogy ihaj. Ha bárki más írta volna ezt a könyvet, a viharral kapcsolatos akciók adnák a könyv törzsét, de Robinsonnál elenyésző mennyiségű a sturm und drang. Mielőtt lecsap, minden szép, kegyetlen-alapos expozícionálásra kerül, a figurák lövészárok-szerűen el lesznek mélyítve. Katasztrófaregénytől ez teljesen szokatlan, és éppen ezért fekete birka Robinson könyve a világevő regények nyájában. Izgalomteremtés helyett a szerző a mindennapos politika machinációira koncentrál. Nem feltétlenül pozitívum.

A könyv három főszereplője mind benne fől a washingtoni szószban: Anna Quibler a Nemzeti Tudományos Alap munkatársa, egy frusztrált öko-politikus, akinek a törvényhozói gépezet szabotálja a megfelelő környezetvédelmi intézkedések meghozatalára tett lépéseit. Férje, aki politikailag szuperkorrekt házastársként otthon végzi a gyermeknevelési teendőket, ám egyébként egy szenátor jobbkeze, próbál neki távsegíteni, csakúgy, mint Anna kollégája, Frank, aki szintén igyekszik a költségvetésből cseppeket kisajtolni a fontos projectek számára.

Na most az Árral szembenben valószinűleg a címe a legizgalmasabb, bár egyértelmű, hogy Robinsonnak eleve nem az izgalomkeltés volt a célja, hanem a politikai intrika és a tudományos problémák olvasható elegyítése. A hétköznapos részletek leírásai furcsa mód magukkal tudják ragadni az embert, a figurák életébe való bele-voyeurködést mesteri módon műveli, gyakran olyan ügyesen, hogy a viharról szinte meg is feledkezik az ember. Pont mint az életben - persze amikor a közeledben csap be az első villám, nagyon gyorsan a saját bőröd épségére kezdesz koncentrálni. A végén itt is valami ilyesmi történik.