A-
Ronson, Jon: KecskebűvölőkEurópa Könyvkiadó, 2009, 272 oldal, 2550 Ft.
Az Európa Kiadó gondozásában megjelent Kecskebűvölők című regény nem a héten mozikba került film könyvváltozata. "Inspirálta" - így írják a film előzetesében is: csak míg Grant Heslov filmje lényegében egy szórakoztató baromság, ahol azon nevetünk, hogy felnőtt emberek, önszántukból nekirohannak a falnak, mert szentül hiszik, hogy keresztül tudnak rajta menni, addig Jon Ronson könyvében ez kőkemény valóság, az Egyesült Államok hadviselésének legmélyebb és legsötétebb bugyraiba pillantott az újságíró.
Szóval hogy ez a Kecskebűvölők című könyv ez nem egy háborús regény, hanem egy riportkönyv, ami arról szól, hogy ez a Jon Ronson nevű újságíró, rádiós műsorvezető, dokumentumfilmes értesül arról, hogy egy titkos központban katonák kecskéket néznek, vagyis pontosabban szemmel vernek, hogy meghaljanak. Ez hülyeségnek hangzik, valószínűleg a szerző érdeklődését is a képtelenség keltette fel, de az egyszerű nyomozás a férfi után, akinek a tekintetétől a kecskék döglenek, nem várt mélységekbe vezet.
A Kecskebűvölők is vicces olvasmány, eleinte, könnyű belefeledkezni és nevetgélni azon, a kecskéket mekegéstelenítették, meg hogy a titkos program olyan titkos, hogy a kávéellátmányból sem részesülnek, így a frusztrált katonáknak maguknak kell gondoskodni a kávéról, vagy hogy katonai felsővezetők kanálhajlító partikat rendeznek Uri Gellerrel. Mindez persze Jon Ronson szarkasztikus, ám mégis tényszerű stílusának is köszönhető (nomeg Szabó László Zsolt fordításának), hogy a könyv eteti magát, könnyed, olvasmányos szövegnek indul. Pedig ott áll az elején a mondat: "Ez egy igaz történet. (...) Amit önök eddig olvastak, az az elmúlt két évtizedben katonai titoknak számított." De egészen más dolog a hetvenes évek New Age mozgalmain, az Atkins-diétába, a bézs színű ruhákba és a csoportszexbe vetett hiten vihorászni, mint ami a könyv második felében következik.
A könyvben megírt Első Föld Zászlóalj létezett, de nem is ez az igazán megdöbbentő, hanem az, hogy az olyan, látszólag ártalmatlan hülyeségnek tartott dolgok, hogy noiserockkal meg acid technoval támadjunk az ellenségre, az Guantanamóban vagy Abu Ghraib-ban mihez is vezetett.
"Jim az 1970-es évek végén, sebesülten visszatérve Vietnámból a feltörekvő kaliforniai Humán Potenciál mozgalomban keresett magának vigaszt. Eszméit magával vitta hadseregben, ahol megtalálta a hangot a legfelsőbb vezetéssel, amely nem tette ugyan magáévá a New Age mozgalmat, ugyanakkor mivel Vietnam után nem tudta, mitévő legyen, lényegében elfogadta azt. A rá következő évtizedekben azonban a hadsereg visszanyerte erejét, és úgy értékelte, hogy a Jim kézikönyvében szereplő ötletek egy részét az emberek gyógyítása helyett a megtörésükre lehet felhasználni. Ezeket az ötleteket vetették be később a terrorizmus elleni háború során is."Jon Ronson könyvének egy nagy előnye, hogy nem ítélkezik a sok-sok, könyvében megszóltatott futóbolond felett. Effektíve olyan sok idióta szólal meg a könyv lapjain, hogy külön kis jegyzetfüzetben kellett vezetnem, hogy ki kicsoda, melyik a szemmel hörcsögöt verő, ki a Ragacsos Hab feltalálója, és ki hipnotizőr agytréner, mert Ronson könyve legalább annyira szövevényes mint az általa feltárni kívánt összeesküvés-elméletek, időben és térben folyamatosan csapong, és a kihagyással is sokszor él, néha csak az ütősebb csattanó érdekében (csak a United 93-as epizód után meséli el, hogy az al-Kaida brit kémének hitte őt is a hörcsögverő), néha pedig a tényfeltárás előrehaladtával lesznek fontosak korábban lényegtelennek hitt részletek, így újra meg újra próbálja megérteni a beszerzett információkat. Noha a Kecskebűvölők alapos és meggyőző munka, engem mégis leginkább undorral vegyes ámulatba ejtett.
"Hétköznapi kétkedők számára nem könnyű megemészteni a gondolatot, hogy vezetőink és ellenségeink vezetői néha azt gondolják, hogy nem árt, ha a világ dolgait mind a szokásos, mind a természetfeletti dimenziókban menedzselik."Ronson teljes képet ad arról, hogy a hadseregben miféle nem halálos fegyverekkel igyekeznek megtörni az embereket, kezdve a Metallica Enter Sandman című dalával, vagy Barney a lila dinoszaurusz I Love You című bugyutaságával (amely után jogdíjat követelt a dal szerzője), hogyan vetették be az LSD-t és a heroint a vallatások során, dehogy szemmel vernének kecskéket (hörcsögöket), vagy hogy látnokok jósolták volna meg a londoni terrortámadást (Ronson könyve 2004-es, és az utolsó fejezet tulajdonképpen csak mellékesen említi ezt a víziót), arról nem sikerült meggyőznie, és ezt mindenképpen pozitívnak értékelem. Ronson kellően beleássa magát az általa vizsgálni kívánt területre, így interjúalanyai is hiteles kérdezőnek fogadják el, és én is tiszteletben tartom, az általa felvázolt világképet, ha nem is fogadom el azt.
"Nevetséges, amit mond - felelte. Igaza volt. Legalább annyira nevetségesnek hangzott, mint az, amikor megkérdeztem Michael Echanis barátait, hogy tudnak-e valamit arról, hogy Michael részt vett "élő állatok távoli befolyásolásában". Ám ez a történet ezt a szerepet osztotta rám."A Kecskebűvölők tavaly Velencében mutatkozott be a George Clooney, Jeff Bridges és Ewan McGregor főszereplésével, amit fent már a "szórakoztató baromság" címkével jelöltem. Egyébként ugyanerre a fesztiválra érkezett Steven Soderbergh is Informátor! című filmjével, ami szintén valós eseményt dolgozott fel egy idióta szemszögéből elmesélve: az Egyesült Államok történetének legnagyobb kartell-botrányát, és akkor még egy filmet megemlítek, ez pedig a Coen-fivérek Égető bizonyíték című filmje, amelynek zárójelenetét sok helyütt hivatkozzák, úgyhogy most is elsütjük. Fogalmunk sincs, hogy mi történik körülöttünk - a Kecskebűvölők ehhez a tételmondathoz annyit tesz hozzá, hogy ez az amerikai katonai felsővezetésre is igaz.
