A és B-
Buborékhámozó 10. képregényes szaklapNero Blanco Comix 8. képregényantológia
Nero Blanco Comix, 2010, 500,- Ft
Bayer Antal kiadó/főszerkesztő a Buborékhámozó képregényes szaklap tizedik számának beköszöntőjében így ír: „…a Nero Blanco Comix, a képregény-antológia, eléggé sajátos módon kevésbé népszerű, mint a képregényes szaklap. Ennek az okait elemezni kevés itt a hely, de a következtetés egy ideje logikusnak tűnik: az egy néha több, mint a kettő. De nem csak kényszerű döntés a két lap összevonása: valójában a kezdetektől … egy olyan lapban gondolkodtam, amelyben egyaránt vannak képregények és azokról szóló cikkek.”
Az utolsó számokat lapozgatjuk, mindkét kiadványból. Személy szerint az egyiket sajnálom, a másikat nem.
A Buborékhámozó úgy jó, ahogy van. Hiánypótló voltáról már írtunk, az egyetlen folyamatosan működő képregényes szaklap, minimális hibával (néhány szerző érezhetően és természetesen elfogult – vagy saját témájával vagy magával a képregénnyel kapcsolatban), annál több erénnyel: nem középiskolás fokon (képregény)olvasásra nevel, népszerűsít, szórakoztat.
A Nero Blanco Comix fekete-fehér képregényantológia fő erénye, hogy megmutat(ott) alkotókat, tehetséges képregényírókat, rajzolókat. Mégis, a jelen, utolsó szám kiválóan példázza, miért nehéz szeretni, miért lehet népszerűtlen.
A kötet címadója, Nero Blanco itt már csak a címlapon jelenik meg. NB (mint figura) egy erősen Largo Winch-re hajazó aranyifjú, aki Magyarországon kalandozott volna, ha az eddigi hét számban kibontakozik valami a kalandjaiból. Hogy ez eddig nem történt meg, az az alkalmi megjelenéseknek, a többszöri rajzoló- és íróváltásnak és az ebből eredő „ernyedtségnek” köszönhető – egyszerűen nem nőtte ki magát, mire kezünkbe került az újabb szám, már elszürkült és elporladt az előző, pár oldalas megjelenés. A címlapon egyáltalán nem megérdemelt nyaralását tölti, hogy azért benne legyen a lapban.
Jelen kötet tíz stripet, két félfiktív történelmi képnovellát, egy „ifjúsági” és egy önéletrajzi történetet tartalmaz. A történetek, stripek nemcsak témáikban, narrációjukban, szövegeikben, hanem képileg is teljesen eltérőek. Lehet, hogy az antológia nem "válogatás", hanem "gyűjtemény", de minimális tematikai vagy stiláris háló kellene, hogy ne azt kérdezzem pár oldalanként: Ez meg hogy kerül ide?
Az első stripben ezt olvassuk: „De gyönyörűen el tudom púzni Mozart bármelyik zongoraversenyét.” (Nyert, ez Marabu egyik dodója mondja.) A tizennegyedik oldalon így kezdődik egy történet: „Németújvári Gróf Batthyány Lajos, főrend, Ikervár ura, a Miklós-huszárok volt hadnagya 27 évesen, 1834. december 4-én Pozsonyban vette nőül távoli rokonát, a 18. életévét éppen hogy betöltött Zichy Antóniát. Az ifjú pár hosszú nászútra indult Nyugat-Európába, Párizsba elkísérte őket Antónia fiatal húga, Karolina is.”
Magában minden képregény megállja a helyét – egyik se gyengébb vagy erősebb a másiknál. Csemege is akad: átkötő/kiegészítő (ciklus-darab) pároldalas az Alfabéta-díjas Stroboscopa és a Bábel verme között. Bayer Antal kiemelten elismert szerkesztő évtizedek óta, mégis olyan vegyes és kontrasztos a kép, hogy felmerül a gyanú, ennél a kiadványnál csak a kiadás kényszere hordta a nyomdába az anyagokat. Hamarosan meglátjuk, hogy a Papírmozi (4) néven megjelenő régi-új kiadvány tovább tud-e lépni.
A két kiadvány tartalomjegyzéke itt olvasható.
UPDATE:
