Amosz Oz új nagyregénye egyszerre dolgozza fel az arab-zsidó és a keresztény-zsidó konfliktus gyökereit, és mindeközben egészen új, merész kontextusba helyezi az árulás fogalmát is. Az irodalmi Nobel-díj esélyeseként emlegetett szerző művében, amely 2015-ben elnyerte a német Nemzetközi Irodalmi Díjat, felbukkan a zsidó állam létrejöttével kapcsolatos összes lehetséges nézőpont és érv, de az izraeli író nem foglal állást egyik mellett sem, viszont sokrétűen és komplexen tárja elénk a vallási, kulturális és politikai problémákat, felvetve azt a lehetőséget is, hogy talán elkerülhető lett volna a háború.
Amosz Oz: Júdás
Fordította: Rajki András, Európa Könyvkiadó, 2016, 387 oldal, 3690 HUF
A Júdás főszereplője egy fiatal egyetemista fiú, Smuel, aki kutatásai során Jézus alakját vizsgálja zsidó szemszögből. Élete azonban zátonyra futni látszik: édesapja egy per elvesztése miatt nem tudja tovább finanszírozni tanulmányait, menyasszonya pedig úgy dönt, hogy inkább hozzámegy előző barátjához, egy unalmas hidrológushoz, mivel Smuelt túlságosan gyerekesnek tartja. A fiú egy hirdetés nyomán Jeruzsálem egyik elhagyatott zugában köt ki, ahol megismerkedik egy mozgáskorlátozott öregúrral, Gersom Walddal, illetve annak gyönyörű menyével, az özvegy Atália Abrabanellel. És bár eredetileg azért érkezik a gyásztól és titkoktól csendes házba, hogy magányra ítélje magát, idővel kötődni kezd a távolságtartónak és elérhetetlennek tűnő lakókhoz, akik lassan az új családjává válnak.
A regény központi témája és motívuma az árulás, amely egyben az összes szálat összekötő elem is. Talán ez a magyarázat arra, hogy miért Júdás lett a könyv címe, és miért kellett főszereplőnek egy látszólag érdektelen, éretlen karaktert megtenni, akinek még nincsenek szilárd, jól megalapozott elképzelései a világról. Smuel fiatal, önállótlan és befolyásolható személyiség, viszont okos, érdeklődő és nyitott. Általa jut el a regény a Júdás-tematikához, amelynek segítségével Izrael és a zsidók közelmúltjának helyzetét Amosz Oz jóval tágabb kontextusban, a gyökerekig visszanyúlva tudja tárgyalni. „Azt mondom, Smuel, hogy miközben az arab-zsidó konfliktus csak egy múló, rövidke epizód a történelemben, tehát ötven, száz – vagy na jó – kétszáz év múlva már senki nem fog emlékezni rá, a keresztény-zsidó ellentét ennél sokkal mélyebben gyökerezik, és sokkal nagyobb homály veszi körül.”
A fiatal fiút elsősorban Jézus alakjának zsidó interpretációja érdekli, és az író létező tanulmányok (M. Goldstein: Jesus in the Jewish Tradition, Avigdor Sinan: Zsidók mesélnek Jézusról, S. Z. Zeitlin: A keresztény Jézus, a zsidó királya) mentén vizsgálja a teológiai kérdést: valóban Isten fia volt-e Jézus, vagy csak egy volt a sok önjelölt próféta között. Ennek ellenére nem ő, hanem sokkal inkább Júdás alakja válik központivá, aki az évszázadok során nemcsak az árulás, hanem a zsidóság bűnének, Isten keresztre feszítésének szimbólumává is vált. Amosz Oz ezt a figurát és ezt az ősbűnt „rehabilitálja” regényében: Smuel a vizsgálódásai során arra jut, hogy Júdásnak nem lehetett szüksége a harminc ezüstpénzre, ahogy nem volt szükség arra sem, hogy csókjával felfedje Jézus kilétét. Az elbeszélő Júdást az első keresztényként aposztrofálja, aki Jézus egyetlen híveként bizonyos volt abban, hogy Isten nem hagyja egyetlen fiát a kereszten meghalni, és aki a tragédia után rögtön öngyilkos lett. „Ha Júdás nincs, Jézus csak az egyike maradt volna annak a sok-sok tucat méltán elfeledett vándorprédikátornak és kóklernek, akik annak idején rótták Galilea poros útjait.”
Júdás karakterének átdolgozásával párhuzamosan az árulás fogalma is új kontextusba kerül. A regény szerint általában az válik árulóvá egy társadalomban, aki föl meri vállalni a gondolatait, aki nem fél, és akinek van bátorsága változtatni. Ebből a szempontból a könyv minden szereplője egy kicsit áruló. Smuel Asch elárulja a családját, amikor önállóvá válik és megkezdi tőlük független, felnőtt életét. Gersom Wald áruló, mert saját fia válik eszméinek áldozatává. Saltiel Abrabanelt saját népe tartotta árulónak, amiért az arabokkal való konfliktusmentes, közös életről álmodott.
Amosz Oz olyan regényt írt, amely hagyja a különböző álláspontokat párhuzamosan kibontakozni és egymás mellett állni, anélkül, hogy állást foglalna valamelyik vélemény mellett. Minden karaktere a múlt feldolgozásának egy lehetséges nézőpontját testesíti meg, ám az igazságosztást már az olvasóra bízza. A Júdás eléri befogadójában, hogy ne leegyszerűsítve, hanem sok oldalról megközelítve, komplexen lássa a helyi konfliktusok megoldásában rejlő nehézségeket. A könyvnek emiatt elég hangsúlyos az elméleti síkja: cselekménye leginkább egy térben, az Abrabanel-házban játszódik, és kevés a konkrét történés is, inkább a dialógusok dominálnak. Ennek ellenére mégsem nehézkes olvasmány, az író szerelmi szállal színesítette a történelmi, politikai, teológiai síkon mozgó történetet. A Júdás emellett fejlődésregény is, amelyben Smuel Ash nem csak felnőtté, hanem férfivá is válik.
