A-
Ferdinand von Schirach: Bűnös?
Partvonal Kiadó, 2010, Budapest
Tizenegy meglepő bűnügyi eset – csalogat beljebb a borító. Debütáló szerző, jogi praxis, igaz történetek és katartikus élmény – sikoltja utánunk a fülszöveg. Kívánhat-e többet büntetlenül az ártatlan krimirajongó?
Ferdinand von Schirach beérkezett német védőügyvéd, náci nagypapával és jezsuita neveltetéssel. A megfelelő szavak öltönyös embere, aki esküdtbíróságok előtt vizsgázott rendre jelesre valóság és fikció viszonyából. Két évvel ezelőtt bátor tettre szánta el magát. A tárgyalótermek bizalmi légkörét cserélte fel az irodalom gyanús világával. Válogatott ügyeit bemutató könyve hazájában szinte azonnal bestseller lett. A Partvonal Kiadó dokumentum-krimi sorozatában megjelent kötet, a Bűnös? nem mindennapi izgalmakat kínál.
Megúszhatjuk, ha feldarabolunk egy politikust? Hány hulla fér egy japán teáscsészébe? Miért öldös valaki birkákat pontosan tizennyolc késszúrással, majd vájja ki a szemüket? Hol kell meglőni egy görögöt, hogy finné változzon? Miért korog a kezdő kannibál szíve? Legyőzheti-e modern korunk Szent Györgye a házisárkányt? És végül az utolsó kérdés: kiszabadulhat-e Schirach könyvéből a túszul ejtett olvasói kíváncsiság?
A bestseller művek Stockholm-szindrómája szerint a cselekménnyel gúzsba kötött kíváncsiság hajlamos megbocsátani az egyéb helyeken előforduló pongyolaságoknak. Ez persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy az öltönyökhöz szokott von Schirach átlátszó pongyolában szökkenne a hökkent olvasóközönség elé – ilyesmi bizarr divatbemutatóról természetesen szó sincs. A képtelenebbnél képtelenebb történetek mellé higgadt, megfontolt mesélői hang járul, jó értelemben vett tömörséggel és távolságtartással párosulva (bőbeszédű, bennfentes jogi csűrés-csavarásnak például nyoma sincs). Ez a tömörség hivatott gáncsot vetni a figyelem lankadásának. Az olvasó egyik első, sajnálatos élménye minden bizonnyal az lesz majd az olvasás során, hogy milyen hamar vége is az egésznek (alig 160 oldal, szellősen szedve).
Az esettanulmányokat az elkövetett bűnök utáni feloldozás lehetősége bilincseli össze. Pontosabban sok helyen nem is a feloldozásra, megbocsátásra játszik rá a szöveg, inkább a bűnös mozgatórugóinak megértését helyezi középpontba. Schirach tétele: a bűn megbocsáthatatlan, a bűnös megérthető. E látszólagos paradoxonból pedig katarzis fakad. No nem mindig. Olykor.
Elek Roland
