C
Mörk Leonóra: Az utolérhetetlen Mr. Yorke
Jaffa Kiadó, 2009, 208 oldal, 2490 Ft.
Sok hűhó semmiért, foglalhatnám össze röviden a könyvet, meg követhetném a történet elbeszélőjének azt az egyébként szimpatikus mániáját, hogy nem feledkezik meg egykori bölcsészlány énjéről, és lépten-nyomon idéz a klasszikus angol irodalomból. De tényleg. Narrátorunk harmincas éveiben járó, nemzetközi női magazinnál dolgozó újságírónő, tizenéves kislányát egyedül nevelő anyuka. Megnézi egy Charlotte Brontë-regény adaptációját a televízióban, és jóformán belezúg a főhőst alakító, egyébként – mint kiderül – nem túl széles körben ismert színészbe, na jó, csak lenyűgözi az alakítása, a kisugárzása, böngészget egy kicsit a neten, még magyar rajongói oldalt is talál, sőt, a szóban forgó színész hamarosan Magyarországra érkezik, de jó, mi sem könnyebb, mint interjút készíteni vele.
Hősnőnk teszi a dolgát, felveszi a kapcsolatot a megfelelő intézményekkel, és vár. Körülbelül másfél évig, ezalatt el-elhúzgálják az orra előtt a mézesmadzagot, de a lényeg változatlan: képtelen a vágyott személy közelébe jutni. A részleteket hagyjuk, legalább olyan fárasztó olvasni, amennyire átélni, tényleg nem irigylem szegényt, a helyében régen kerestem volna egy másik interjúalanyt, de nem, a hölgy nem adja fel. Erről két dolog ugrott be. Egy, néha legalább olyan nyomasztó és frusztráló lehet újságírónak lenni, mint hideg hívásokat bonyolítani, kettő, minek ezt az ügyet valósággal pszichés torzulássá dagasztani (a végén már a pszichológusával is sűrűn konzultál ez ügyben), és főleg könyvet írni belőle. Nem azért mondom, a szöveggel magával semmi baj, épkézláb magyar nyelven van megírva, nem hemzsegnek bántó stilisztikai hibáktól a mondatok, humora is van a szerzőnek (pl. a Shirley címet „sírhelynek” olvasó barátnő), nem akar többnek tűnni annál, amennyi, de attól ez még női magazinba illő cikk könyv méretűvé duzzasztva, és kész; a stílusának ezerszer több köze van a publicisztikához, mint a szép-, vagy itt inkább a szórakoztató irodalomhoz. Igazi szereplői sincsenek a könyvnek: a főhős magányos harcosnak tűnik, aki árnyalakkal küzd; néha-néha rászólnak a barátai, hogy hagyja már, semmi értelme. Nekik van igazuk.
Viszont megtudjuk, hogy díszes fogadások és luxushotelek ide vagy oda, a nagy presztízsű magazinok szerzőjének élete sem fenékig tejfel, úgyhogy lelkes elsőéves kommunikáció szakos hallgatók elrettentésére kiválóan alkalmas a könyv. Különben meg a szöveg paratextusaiból könnyedén rájöhet az olvasó, ki volt a regénybeli Mr. Yorke modellje. Végeztem egy kis nyomozást, nézegettem a fotókat, nem mondom, hogy rossz pasi, meg ízlések és pofonok, de akkor is… bocs, ennyi fáradságot (meg stresszt) nem ér meg.
