B+
Goce Smilevski: Freud húga, regény, fordította: Czinege-Panzova Annamária,Libri 2012, 346 oldal, 3490 Ft
Goce Smilevski macedón író 1975-ben született Szkopjében, tanulmányait a prágai Károly Egyetemen, a budapesti Közép-Európai Egyetemen és a szkopjei Ss. Cyril&Methodius Egyetemen végezte. Több regény és színdarab után az ismertséget számára a 2010-ben az Európai Unió Irodalmi Díjával jutalmazott Freud húga hozta meg. Díjnyertes regényét azóta több mint harminc nyelvre fordították le.
A regény többfajta megközelítését adja a cserbenhagyásnak. Központi témájaként cserbenhagyja Freud négy leánytestvérét (és így szól tulajdonképpen a Freud húga Freud húgairól), amikor a történelmi tényeket makacsul tagadva magukra hagyja őket a nácik által megszállt Ausztriában, míg ő maga „kizárólag a tudós társadalom aggodalmának és könyörgésének” engedve Londonba utazik.
Cserbenhagyja őket az utazásra való készülődés közben írt lista készítésekor, amikor is a bizonyos lista közeli rokonain túl a saját orvosának, annak feleségének és kutyájának nevével zárul, húgainak azonban nem talál rajta helyet.
Cserbenhagyja őket az utazásra való csomagolás közben, amikor végig kell nézniük, hogy a lomtalanításra szánt holmik között Freud nem ismeri fel a saját húgaitól kapott ajándékokat.
Cserbenhagyja húgai közül Adolfine-t, amikor esze ágában sincs akkoriban „forradalminak” nevezhető terápiájával kezelni, és közönyösen szemléli, ahogy az önként bevonul a bécsi Fészek Elmegyógyintézetbe.
A cserbenhagyás a család más tagjai közötti viszonyra is jellemző: a kiválóan ábrázolt anya-lánya kapcsolatban Adolfine és édesanyja között, melyet mindig megmérgez az „arany Siggi” (Sigmund) iránt érzett kivételező, elvakult szeretet, és a fekete bárány Adolfine irányában tett folyamatos, céltalan, maró kritika. Érdekes szál a történetben Klara Klimt és Adolfine baráti kapcsolata, néhány ponton azt érezzük, hogy nem két beteg személy különleges kapcsolatáról, hanem egy meghasadt lélek küzdelmeiről van szó.
A cserbenhagyási láncolat a regényben a végtől tart a kezdetig, fordított idősíkban vagyunk, amikor a végzettől, a sistergő zuhanyrózsákból áradó kesernyés íztől pereg le visszafelé Adolfine és testvérei története addig, amíg újra visszatérünk a halálhoz.
A regény megerősíti azt a szubjektív érzetet, ami az embert elfogja egy Sigmund Freud-fotó láttán: a pökhendi, arrogáns orvos, az erkölcsök felett álló tudós képét mutatja egy zseniálisan ábrázolt családi kapcsolatrendszerben, a korra jellemző nyomasztó és embertelen történelmi háttér előtt, ugyanakkor érdekes kultúrtörténeti szálakat beleszőve. A vitatott személyiségű és munkásságú Freud megítélését nem könnyíti meg ez a valós és kitalált elemeket tartalmazó regény, és bár igazából nem is ez a dolga, de elolvasása után megállapíthatjuk: a király még mindig meztelen.
Szerző: Kajó Cecília
