Omair Ahmad: A mesemondó meséje, fordította: Duró Gábor
Libri, 2013, 166 oldal, 3825 HUF
B+
Inter arma silent Musae. Omair Ahmad rövid kis könyve az (el)hallgatás, az (élőszóban való) elbeszélés és elbeszélhetőség, valamint a szépség dicséretének tematikája köré szerveződik.
Az indiai származású, 1974-ben született Omair Ahmadot nem nagyon ismerheti a magyar közönség, hiszen eddig magyar fordításban csak A mesemondó meséje jelent meg tőle. Szaúd-Arábiában, Indiában és az USA-ban végezte tanulmányait. Jelenleg újságíróként, riporterként tevékenykedik, valamint korábban volt politikai tanácsadó és elemző is. Eddig külföldön nyomtatásban megjelent művei: Encounters, The Storyteller’s Tale és Jimmy the Terrorist (utóbbi felkerült a 2009-es Man Asian Literary Prize listájára és megnyerte a 2010-es Vodafone Crossword Book Award-ot).
A történet a 18. századi Indiában játszódik, amikor egy afgán hadúr feldúlja és kifosztja Delhit. Egy névtelen mesemondó menekül el a városból és keres - fizikai és szellemi - menedéket egy havélíben, vagyis udvarházban. Különös párbaj kezdődik el közte és a ház gyönyörű és titokzatos úrnője, a bégam között. A szállásért ugyanis mesével fizet. Első este két „testvér”,Taka és Wara, egy fiú és egy farkas történetét meséli el. Erre a történetre a bégam szintén két testvér, Arés és Barab történetével felel. A következő nap a mesemondó átalakítja a bégam történetét, beleszövi Takát, Barab erőszakra szomjazó másik énjét. Erre is válaszol a bégam, két asszony személyének és nézőpontjának a bevonásával átértelmezi a két fivér történetét.
Valahol már hallottuk ezek a történetek. A katasztrófa elől vidékre menekülő és egymást mesékkel szórakoztató férfiak és nők kerettörténete emlékeztet a Dekameron alapszituációjára. A túlélésért már a világirodalom talán legnagyobb mesélője, Seherezádé is mesélt 1001 történetet a kegyetlen Sahrijár királynak. Valamint például a bosszúálló, büszkeségében megsértett asszony története is ismerős lehet a Bibliából (József és Potifárné).
Hiába ismerősek azonban ezek a történetek, mégsem válnak unalmassá, és - ahogy ezt az író is egy vele készített interjúban elmondta - vannak olyan dolgok, amikről csak a meséken keresztül tudunk beszélni. Így tesznek a történet szereplői is, a mesélők, akik saját érzelmeiket, gondolataikat, világukat közvetítik történeteikkel. Mesélnek szerelemről, testvéri szeretetről, hűségről, barátságról, féltékenységről, gyötrődésekről, árulásról, áldozathozatalról, útkeresésről, elengedésről, az élet törékenységéről, a kultúra termékeinek elvesztése és a civilizáció eredményeinek lerombolása felett érzett fájdalomról. A mesemondó és a bégam világa ütközik egymással és kezd furcsa játékba történeteiken keresztül. A szavak és a fantázia teremtő erejéről is szól ez a mű, hiszen ezek segítségével a bégam és a mesemondó („egy jelentéktelen mágus minden gőgjével”) egy különös, egymással párhuzamosan futó történetekből álló labirintust építenek fel.
A könyv az esztétizmus szellemét tükrözi, azt az életfilozófiát, mely az esztétikai-művészeti értéket minden más értékfajta fölé rendeli. Az egész könyvet áthatják ennek a szépségkultusznak a jegyei: a férfi „számára nem volt más oka annak, hogy mesemondó legyen, csak a szépség szeretete és a szenvedély, hogy ezt a szépséget másokkal is megossza.” Ez azonban nem mindig könnyű, megfelelő közönség nélkül a mesemondó száját csak összevissza kavarodva hagyják el a szavak. „A pusztításról akart beszélni, mert lerombolt városának látványa benne is elpusztított valamit. Szüksége volt arra, hogy szót váltson valakivel, akit mindez megrendítene, aki tudná, mi a szépség, aki átérezné azt a fájdalmat, melyet az elpusztított szépség, egy romba döntött ház látványa vált ki, aki tudná, hogy a biztonság már nem több egy puszta szónál.” Vándorlásai után a csodaszép bégam személyében lel értő közönségre, aki fogékony a zene, az irodalom és a természet szépségeire.
A mű gördülékeny - bár nem túl egyedi - stílusa és terjedelme miatt könnyed olvasmány a kikapcsolódásra és minőségi irodalomra vágyó olvasó számára. Ugyanakkor a kerettörténet és az azon belüli mesék, bár komolyabb témákat is érintenek, mégsem elég súlyosak. Így a történetek „csak töredékei egy lehetséges megvalósulásnak”, én szívesen merészkedtem volna beljebb ebbe a különös labirintusba.
Szerző: sossi
