Szegő János (szerk.): Szép versek 2013
Magvető, 2013, 288 oldal, 2400 HUF
A
Szép verseket nem olvas az ember, hanem lapozgat, írta egyszer Parti Nagy Lajos. A hagyomány idén is folytatódott, annak dacára, hogy egyes felmérések szerint évről évre csökken a versolvasók száma. No persze, ezen filozofálhatunk napestig, ezért az írás következő részében egyetlen sort sem veszünk el a 2013-as Szép versek alkotóinak méltatásától. A Magvető Kiadó 1964-ben indította a sorozatot, mely máig igazi csemege a versolvasóknak.
Lapozgathatjuk, a kötetnek és nekünk is hasznunkra válik. A szokásos névmutatóból ki lehet keresni, aki a szívünkhöz közel áll, a húszasoktól a hetvenesekig itt van mindenki, a kortárs irodalom ismerőjének, vagy az azzal ismerkedőnek az ízlése szerint.
Amikor először kinyitom, gyorsétkezdében ülve, a véletlen Tandorit dobja (Lesz-e utolsó írásom), és megakad a szemem ezen a soron: „A folyó szárazon be van deszkázva”. Egy darabig nem tudok tovább olvasni. – Kit vigyek magammal a vízpartra, Erdős Virágot, Jónás Tamást? Krusovszkyt? Most már egyértelmű, hogy mindet. Grecsóval szólva, „elfér mellettem” mindenki, a táskámban, a kezemben, egymás mellett. Úgy is mondhatnám, a Szép versek a résztvevés antológiája, ez is Parti Nagy, aki ezt a fotókra értette. Az idei Szép versekben nincs fényképfelvétel a szerzőkről. Hiszen annyi helyről ismerhetjük őket, felolvasásról, írótáborból, estekről. Már nem kell „a fényképeknél kezdeni az ismerkedést”, az arcok a sorokból jönnek elő, bizonyítván, „hogy éltünk, nem hiába” (Pál Dániel Levente). Ez a tabló szövegszerű, létjogosultságát senki nem vonhatja kétségbe. Ajánlom azoknak, akiknek a kortárs még Nagy László vagy Pilinszky, nem fognak csalódni.
Benne van a kor, „csak néznek és te nézed” (Bertók László). Borbély Szilárd, kihagyhatatlan, „a Napba szárnyal” (Szent György a sárkányhoz). Csobánka Zsuzsa („az új évszakban te lehetsz a szél” – Óda), Deres Kornélia: „Kockákban összerakott játékházban” (Garázsmenet.) Ez az egész egy játék, a szavakkal és a létformákkal, ezért vérkomoly. Erdős Virág na most akkorja belelép a szívedbe, Fehér Renátó Random-országa, mint Garaczi László (Közeledik aztán eltűnik), „csak a formája és a zenéje marad”. Az anyanyelv kilencvennyolc felé (!) osztódik, most egyszerre ennyi szerző tart rá igényt és önt belé formát.
A kor nem görcsölt be a problémán, még mindig Parti Naggyal szólva. A kor kiontotta vérét, a költők a verseket. Egytől egyig jelesek, sokfelé olvashatunk tőlük, nem telik el nap nélkülük, „zötykölődő teherautó ponyvája alatt” (Krusovszky), „tulajdonképp megvan, jó ez az egész, jó” (Kukorelly), „abból baj nem lehet” (Lackfi). A kor megoldotta, az irodalom kivette a részét és köszöni, a körülményeihez képest, igazán jól van.
Pici hiányérzet persze lesz a végére, Nyerges Gábor Ádám, Miklya Anna, hol vagytok. Jövőre, veletek is, ugyanitt, a Magvetőnél, minimum (!) kettőszáz-nyolcvanöt oldalon.
Szerző: Kornis Virág
