Anoni Mara: Bűn vagy bűnhődés - Vallomás egy traumáról és a terápiáról
Noran Libro Kiadó, 2013, 256 oldal, 2990 HUF
Egyszerre nézünk bele a szerző életébe – és a sajátunkba. Ez adja a Bűn vagy bűnhődés erejét. A könyv alcíme Vallomás egy traumáról és a terápiáról, s ahogy az olvasó halad előre a negyvenkét éves nő megrázó történetében, óhatatlanul saját magának is vallomást tesz. „Olvasás közben néha úgy éreztem, ez valami képtelen álom, mert az nem lehet, hogy vele is szakasztott ugyanez, ugyanígy..." Egy ismerősöm írta ezt, miután a kötet végére ért.
Persze nem mindenkivel történt ugyanaz, mint az Anoni Mara szerzői álnevet választó, kétgyermekes családanyával. Ő hatéves korában lett szexuális abúzus áldozata, de a közte és az unokatestvére között éveken át tartó viszony titokban maradt a külvilág előtt. A bomba három évtizeddel később robbant: bár az anya az ötéves lányát vitte szakemberhez, a pszichológusnő végül Marának javasolt terápiát. A terápia négy és fél évig tartott.
S miközben – Anoni Marával együtt – mi is szembenézünk azzal, hogyan döntött romba egy életet a gyermekkori abúzus, és hogyan bukkant fel újra és újra depresszió, szorongás, halálfélelem és hipochondria formájában, óhatatlanul arra gondolunk: igen, ilyesmit én is éreztem már... Ahogy a pszichológus és Mara egymás mellé rakják az emlékekből és álmokból álló kirakós játék darabkáit, s lassan összeáll a kép, mintha mi is megtanulnánk értelmezni a saját múltunkat. Benne családi elhallgatással, anyához fűződő, fojtogatóan szoros viszonnyal, látszatboldogsággal.
Egyszerű, őszinte és sodró szöveg a Bűn vagy bűnhődés. Mozaikonként tesz elénk egy életet, és ahogy elkészül a pszichoterápia mozaikja, kiderül az is, a legsúlyosabb traumából is van kiút. Még ha fájdalmas és hosszú is. S ez talán a könyv fő erénye: egyszerre megráz, és erőt ad. „Remélem, hogy sokaknak – mert tudom, sokan vagyunk – segíthettem egy kicsit ezzel a vallomással. Szerettem volna megmutatni, hogyan rombol le egy gyermekkori trauma egy életet, és hogyan határozza meg az utána bekövetkező történéseket. Az újjáépítést csak akkor lehet megkezdeni, ha felmértük a károkat, és a rombolással szembe tudtunk nézni. Talán azt is megmutattam – és mintha kezdenék komolyan hinni benne –, hogy van kiút, és van jövő."
Izgalmas betekintést nyújt a történet a pszichológusok zárt világába is, amely korántsem olyan, mint a gyors megoldásokat felvonultató, Terápia című tévésorozat. Rengeteg kitartás és akaraterő a páciens részéről, végtelen empátia és szakértelem a terapeuta oldaláról, ezek az alapkövek. Egyedülállóvá teszi a Bűn vagy bűnhődést a pszichológus, Győrfi Anna utószava, amely arra világít rá, miként élte meg ugyanazt a négy és fél évet a terapeuta. „Mara éppen velem egyidős, ha a gyermekkorának traumatikus eseményei nem is, számos más élménye, tapasztalata hasonló a sajátoméhoz. (...) Amikor rá figyelek, az ő életéről gondolkodom, a magam viszonyát is tisztáznom kell az élet sok fontos vonatkozásához. Az, ahogy őt értem, nem lehet független attól, ahogy magamat megértem."
Végül Anoni Mara is megértette magát. Noha először bűnösként tekintett magára („Az abúzus által egy életre összeköti magát az ember a lelkiismeret-furdalással, a szennyel, a selejtesség érzésével, és olyan szoros szálak fűzik az elkövetőhöz, hogy ebből sosem szabadul. Már nem is gondolunk rá, honnan jön az érzés, de bűnösök leszünk örökre, és nincs feloldozás."), a feloldozást mégis megkapta. Megküzdött érte. Ezt a küzdelmet tárja most elénk – a feloldozás nekünk is jól jöhet.
Szerző:Pócs Balázs
