A Kossuth Kiadó a tavaly megjelent Játszd újra, Diane után most kiadta Diane Keaton legújabb könyvét, amely az Elég volt a bújócskából! címet kapta. Woody Allen legnagyobb múzsájának második könyve épp olyan jópofa, mint maga a szerző.
Az első, angol nyelvterületen rögtön bestsellerré váló kötetet a színésznő az életének szentelte, azonban a hagyományos sztármemoárok helyett egy sokkal lazább szerkezetű és színesebb könyv vált belőle. A most megjelent kötet akár folytatása is lehetne az előzőnek, azonban ezúttal az életrajzi történetek háttérbe szorultak. A szaftos visszaemlékezések helyett Keaton a szépséget állította a mű középpontjába. Minden történetet a szépség és a stílus szálára fűzi fel, az összes fejezet origója ehhez kapcsolódik, és ezen az úton elindulva bontakozódik ki. Habár Diane Keaton elsősorban színésznőként ismert, a szépség és a divat világában tett kalandozásai révén az érintett témákban első osztályú bennfentesnek számít. Mindenki Annie Hall-ja korántsem mond el mindent magáról. Szabad stílusban írt kötete elsősorban önigazolás, mintsem regény.
Diane Keaton: Elég volt a bújócskából!
Fordította: Medgyesy Zsófia, Kossuth Kiadó, 2014, 248 oldal, 29990 HUF
Az Elég volt a bújócskából! fejezeteiből megtudhatjuk, hogy a csinosság számára nem természetes jelenség, külseje általában bizonytalanságot okoz neki. Például a haja, amelyből az idő múlásával egyre kevesebb és kevesebb lesz, különösen kedvelt és alapos elemzésre szánt témája, egy sor másik testrésze mellett.
Természetesen megkerülhetetlenek a könyvben a szakmai sikerek és kudarcok is, de a nagy kollégák és barátok csak másodhegedűsek a bölcs gondolatok és a kedves elbeszélések mellett. A pályatársakról szinte alig tudunk meg valamit: Keaton gyakorta együtt vacsorázik Jack Nicholsonnal, Al Pacino iránt plátói szerelemet táplált egy életen át, Woody Allen pedig, „aki kijelölte számomra ezt a jövőt”, negyvenöt év után is az egyik legfontosabb ember az életében. Ami nem kerülheti el az olvasó figyelmét, az elsősorban a szabadságvágy, amely Diane Keaton egész lényét átjárja. Egy forgatási szünetben könnyedén, hirtelen felindulásból vonatra száll, hogy New Yorkban egy fél napot Woody Allennel tölthessen, nem zavartatja magát, ha rajongói fotózni szeretnék, csupán arra kéri őket, akkor már ők is szerepeljenek a képen. Otthonában körülrajongott férfikollégáinak képével van borítva a fal, az utcán szeret néha mezítláb és hátrafelé sétálni, és rajong az éjszakáért.
Igazi kincsnek számítanak Keaton öregedésről írt sorai. Az öregkor aranyat ér, mondja számtalan történetet felsorolva, amelyet átélt, vagy ismerőseitől kölcsönzött. Saját öregedéséről azt írja, elborzad tükörbenézéskor, mivel szerinte a teste „tokkal-vonóval” szétesőben van, sőt kifejezetten „mállik", de azt egy szóval sem mondja, hogy az öregedés meghatározná mindennapjait, szerinte túllihegett témakör. Az életkori változások csak akkor izgatják, amikor csinos és fiatal lánya leomló hajzuhatagát látja, vagy ha szóba kerül a nyugdíjas lét.
A könyv tele van elgondolkodtató írásokkal, kezdve a nagy példakép, Diana Vreeland előtti tisztelgéssel, a filozófiai kiruccanásnak is felérő vásárlással a Victoria’s Secret fehérneműi között, vagy netán azzal a nappal, amikor a színésznő mezítláb látogatta meg fiát a középiskolában, aki cipők nélkül rémesen szégyellte társai előtt világhíres édesanyját. Ha ez a könyv valamit elárul Keatonról, az kétségkívül az, hogy egy rendkívüli stílusérzékkel és szellemességgel megáldott nő, aki anélkül tud fiatal maradni, hogy kínossá válna.
Szerző: Mészáros Márton
