„A kurvák maradtak, ahogy a közéletben is” – Olvass bele Bödőcs Tibor első regényébe!

„A kurvák maradtak, ahogy a közéletben is” – Olvass bele Bödőcs Tibor első regényébe!

.konyvesblog. | 2019. szeptember 17. |

Fotó: Valuska Gábor

Addig se iszik című kötetével Bödőcs Tibor hónapokig vezette az eladási listákat, nem mellesleg pedig 2018-ban elnyerte a Libri irodalmi közönségdíját is. A stand-up-os tavaly decemberben a facebook-oldalán tudatta, hogy „eszébe jutott egy könyv”, amit megírna, és ezért egy időre szüneteltette a turnézást is.

Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

Helikon Kiadó, 2019, 200 oldal, 3499 HUF

 

Augusztus közepén aztán mi is megírtuk, hogy az irodalmi paródiák után ezúttal egy regény írt Bödőcs, a Meg se kínáltak című kötet pedig október elején fog megjelenni. A kiadó elöljáróban annyit írta a kötetről, hogy

A Meg se kínáltak nem csupán Magyar Oszkár, a képzőművésznek indult szobafestő és mázoló fantasztikus stand up showja, hanem egyben súlyos látlelet is Magyarország elmúlt évtizedeiről.

Szálinger Balázs pedig azt írta, hogy

Bödőcs Tibor első regénye a magyar vidék iránt érzett rajongás, aggódás és szeretet műve.

Bödőcs Tibor: Nem voltam olvasó, de A Pál utcai fiúkon sírtam

Fotó: Valuska Gábor Az irodalmi paródiáknak komoly hagyományai vannak hazánkban, ehhez a hagyományhoz teszi most hozzá a saját értelmezéseit Bödőcs Tibor. A búcsúszentlászlói standupos stílusparódiákon keresztül lép párbeszédbe az írói nyelvekkel Addig se iszik című kötetében. A Sorstalanság egy futballakadémián, Krasznahorkai a százholdas pagonyban. Bödőcsöt irodalmi ugrópontokról, maszkokról és ledöntött szobrokról kérdeztük.

Olvassatok el most egy részt a Meg se kínáltak című kötetből:


Keresztül-kasul festettem én már, ha jól számolom, három rendszert, minimum. A kilencvenes években szinte végig a létrán voltam, vitt a flow, csak akkor még nem így mondtuk. Borult a rendszer, először a szocialista. Nyolcvankilenckilencvenben megugrott a szenteltvíz-fogyasztás, locsolták buzgón a téeszelnök- meg párttitkár-gyerekekre, -unokákra, akkor ugyanis megint a Marx-szakállú Jóisten jött az Isten-szakállú Marx helyett, de legfőképp a Disznófejű Nagyúr, a pénz, a zsozsó, annak a flow-ja.

Én a téeszben is dolgoztam, majd elmesélem, azután egy vállalkozóhoz kerültem, a Kálmánhoz, aki a belemet kihajtotta, nem volt hétvégém, nem volt szakszervezetem. A téeszben nem ilyen volt a tempó. Ott nem gondolkodtunk sztrájkon, mert az volt az alapjárat, de a kilencvenes évek elején mindenki elkezdett kaparni a pénz után, mint a kutya, amelyik elfelejtette, hova ásta el a csontot. Akkor hirtelen mindenki egy cápa BMW-ben akart meghalni negyvenévesen, szívrohamban. Úgy tűnt, a Kálmánnak sikerül is.

Olyan volt a fejük ezeknek a vállalkozóknak a sok megrendeléstől, mint egy londoni körforgalom. Én még láttam Mercedes-jel alakú fülbevalót is annak idején, meg sok ropogós, hamisított olasz bőrkabátot, meg dollárjeles pecsétgyűrűket. Ez az a korszak, amikor a szivarokat letüdőzve szívták el, mert azt hitték, úgy kell, és közben krákogtak, mint a rossz kapálógép. A Kálmán is egy kakasvérpiros kockaladából ült át egy Manhattan-szürke bálnamercibe. Építkezéseket vezényelt, kárpótlási jegyet árult, még pitbullt is tenyésztett, gondolhatod. Micsoda karrierek voltak akkor! Ahogy a kopoltyús Zaporozsec után egyszer csak ott volt alattuk a Ford kupé. Általános volt a keszonbetegség, mert az még ki sem alakult, hogy mire költsék a pénzt. Jöttek az elképzelhetetlen színű ruhák meg azok az új autók, amikben annyi lóerő dübörgött, hogy hetente meghalt valamelyik barom a zalai kanyarokban. Jöttek a diplomatatáska nagyságú első mobilok, a nyaralások olyan helyeken, amiket ki se tudtak mondani. Nem volt rá több száz évünk, hogy ez kialakuljon, hogy gyökeret verjen a pedigré. A királyok, hercegek, grófok, Keszthelyen a Festeticsek, azok nem kapartak, úgy élvezték az életet, hogy azt mi el se tudjuk képzelni: a vadászat, a könyvtár, a kaja meg a különböző szerelmi oktaéderek édességét. Egy kis tudóskodás, egy kis irodalom, ez volt a programjuk az igazi uraknak, meg tanulmányutak olykor, és közben lornyetten át nézték a magyar ugart, mint valami holdbéli tájat, ahol csak akkor kell megállni, ha kiesik a hintó kereke, de a kilencvenes évek újgazdagjai nem ilyenek voltak. 

Konditerem, szolárium, kutyakozmetika: ilyesmiket kellett hirtelen festenünk a vadkapitalizmus hajnalán. Én nem jártam soha konditerembe, még csak az hiányzott volna az egész napos létrázás után. Műszak végén druzsbázni akartam, lazítani, beszélgetni, udvarolni a csaposlányoknak, nem beszarni a súlyzók alatt. 

Az egerszegi kuplerájba is új színek kellettek a rendszerváltáskor, és teljes nyílászárócsere, új bútorok, de a kurvák maradtak, ahogy a közéletben is. Tudod, Gyöngyi, olyan ez a mi demokráciánk, mint amikor lecserélik a poharakat göszszeresre, de továbbra is borsodit csapolnak belé. 

Volt ám kavarodás ott az elején. Egyszer a volt egerszegi tanácselnöknél kellett S. O. S. kifesteni a gyerek szobáját, mert benácult a szemük fénye. Le kellett kenni a horogkereszteket, amiket a falra rajzolt a hülyegyerek. Régi kommunista család voltak. A gyerek nagyapja is ott állt a szája sarkában egy soha el nem hamvadó cigivel, amit még Lenin gyújtott meg, és ott siránkoztak, hogy mi lesz itt, mi lett ebből a gyerekből? Mi, hát amit megérdemeltetek, mert nehogy azt higgyétek, hogy a Sztálin Jóskátok vagy a csókos szájú Brezsnyevetek egy fikarcnyit is különb volt, mint az a bukott osztrák festő a bajuszkájával. Szóval reggel még az SS-feliratokat festettük át, délután már a vörös csillag helyét tüntettük el a megyeházáról. És akkor páran itt elkezdtek nekem zsidózni a kocsmában is, hogy így a zsidók, meg úgy a zsidók. Jól van, gondoltam, mondják csak, erősödik a demokrácia tüdeje. Ez a szabadság, nem? 

És kilencvenben mennyi, de mennyi pártirodát átfestettünk! Itt festőre mindig szükség lesz, mert mindig jönnek az új színek, mert minden korszaknak megvan a színe. Most nagyon megy a magenta például, meg a narancs, de mikor a trafikok fosbarnáját meglátom, hát az olyan nekem, mintha kést forgatnának a szívemben. Majd megunják ezeket is, és akkor jövök megint én az ecsetjeimmel.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.