A
Szabó Tibor Benjámin: 47 Démonok idejeNoran, 2009, 264 oldal, 2500 Ft
Szabó Tibor olvasása közben néha fintorogtam, vagy elmosolyodtam, mert a történet meg-megbicsaklik, néha stilisztikailag kifogásolható, vagy éppen gyanús logikai bukfenc van benne.
A cím borzasztó, elképzelni sem tudom, hogyan vasalta át a kiadóján. Ráadásul az egész könyv csúnya, és kifejezetten igénytelenül néz ki. Ha valaki ezt olvasná a villamoson velem szemben, valószínűleg lenézném. Pedig a 47 nem csak jó könyv, hanem igényes szépirodalom is - bár folyamatosan kacérkodik, témájában, sodrásában, akcióiban is a ponyvával. A kész mű viszont inkább a Pendragon-legendára, mint a Da Vinci kódra hasonlít. Főhősünk, Ádám éppen Hollandiában találkozik fiatal szerelmével, amikor felhívja gyerekkori barátja. Összefüggéstelenül beszél de ki lehet hámozni a szavaiból, hogy fél: egy titkos szervezetről és közös tanáruk haláláról van szó. Egy titkos fájlokat tartalmazó e-mailt küldött korábban Ádámnak. Sajnos a dokumentumok elvesznek. Ádám hamarosan hazautazik Magyarországra, ahol kiderül, hogy Olivért elrabolták. Hamarosan menthetetlenül belebogozódik az összeesküvésbe, aminek nemcsak a halott Demeter, az eltűnt iskolatárs, hanem saját nővére, és szerelmének édesapja is részese.
Ez leírva annyira, de annyira sablonos, hogy jómagam is ásítoztam, amíg vázlatoltam a történetet. Szabó Tibor prózájának viszont több olyan erőssége is van, aminek a hatásai alól nem tudjuk kivonni magunkat. Az egyik a nagyon jó ötlet.
Bár egy B-kategóriás film zsánereire épül, maga a bonyodalom egészen egyedi: antropológusok, bölcsészek, közgazdászok kis csoportja úgy próbálja meg átvenni a világuralmat, hogy a mítoszok morfémáit sugallják a nézőknek a médián keresztül. Az emberek vakon engedelmeskednek az évszázadok óta beléjük kódolt véres, fennkölt, tragikus késztetéseknek. Megelevenednek a szemünk előtt a jól ismert, ebben a formában mégis egészen különös és elborzasztó események, és lassan, a főszereplővel együtt rá kell jönnünk arra, hogy ez több nagyszabású médiahekknél.
Túl sok a kiszámíthatatlan mellékhajtás, döbben rá a regény elején félreállított Demeter. Egy raklapnyi dzseki eladásáért nem éri meg feltámasztani Nessos sztoriját. Ezért a két tudós a végsőkig próbálja eltitkolni a Zavargás fedőnevű programot- ami a halálos áldozatok számát a lehető legmagasabbra tornázná.
A regény hősei, hiába élnek egy abszurd és groteszk akciófilmben, közénk tartozó, huszadik század végi, huszonegyedik század eleji magyarok. Itt Ádám a főhős: a békési fiú, aki vasárnapi húslevesre viszi haza a barátnőjét. A kisfröccsök az árnyas lugasban persze nem gátolhatják meg a neki predesztinált sorsot. Szabó Tibor viszont annyira erőteljes atmoszférát teremt, hogy bevallom őszintén, néhány száz kilométerre közös szülőföldünktől iszonyú honvágy fogott el.
A regény végére olyan feszessé, és erőssé válik a szöveg, hogy szinte lehetetlen letenni a könyvet. Befejezésekor pedig,- noha az író gondosan ügyelt arra, hogy minden darabka a helyére kerüljön,- azonnali újraolvasást kíván. Sajnálom, hogy a történet kezdete nem ilyen nyilvánvalóan, gyomorba öklözően remek, hiszen akkor nem lenne ember, aki a könyvbe belelapozna, majd visszatenné a polcra.
