C+
Szécsi Noémi: Utolsó kentaurUlpius-ház Kiadó, budapest, 2009, 2999 HUF.
Nagyon szerettem volna szeretni Szécsi Noémi legújabb, Utolsó kentaur című könyvét, de nem tudtam, pedig próbáltam, mert A kommunista Monte Christo és a Finnugor vámpír is jó volt,az is Budapesten játszódott, de anarchista bringások helyett vámpírokkal volt tele . A szeretetem jeléül például rendre nem adtam fel az olvasást, hátha egyszer csak meglepetést okoz a regény és beindul. Sajnos ez nem történt meg, maradt egy közepes Budapest-regény, ami végig hitegeti az olvasóját, hogy egy pörgős, alászállós történetből megismerjük Magyarország és Budapest elmúlt két, izgalmakban, tahóságban és agresszióban gazdag évét.
Az Utolsó kentaurnak van egy párja: Nagy Gergő Angst című regénye, amiben ráismerni a városra, az utcákra és a hangulatára. Szécsi Noémi fogta Budapest élő szövetét, kiterítette, hogy ráírja a véres, inas felületre a vagány biciklibanda történetét, akik graffitiznek, meg anarchisták, meg zsidók, meg jobbosok, meg tüntetnek, meg minden olyan dolgot csinálnak, amivel ütköztetni lehet a politikailag korrekt beszédet, amilyen nincs is, csak a politikában, mert az utcán senki nem beszél így.
Történetünk az őszödi beszéd körüli zavargásoknál veszi fel a fonalat a jobbos felvonulásokkal, randalírozásokkal és melegfelvonulásokkal, amikre az iszonyúan naiv biciklis futárok rácsodálkoznak, a szülők meg benne élnek. Budapesten biciklis futárnak igazán menő lenni, majmolják őket rendesen, de a regényben ebből semmi nem jön vissza.
Bevallom, én a neveknél csalódtam: Bakunyin, Kropotkin, Mahno és Emma Goldman, így nevezi magát a biciklis csapat, ami gyerekesen nevetséges, ezért jobb nem adni neveket a könyvben. Persze most legalább a wikipédia alapján mindegyik nevet összeolvashatnánk az elbeszélt alakokkal, és lehet, találnánk egyezéseket meg különbségeket, de ezt nem fogom megtenni.
Az Utolsó kentaur mindenki számára szolgál egy jelentős, a későbbiekben nem elfelejthető tapasztalattal: benne kell lenni a témában, vagy legalább a lehetőleg megtalálni a nyelvet, amivel hitelesen megteremthető a világ, amiben a szereplők mozognak. A média és az internet teljesen átalakították tudásunkat a körülöttünk zajló világról, ráadásul Szécsi fókuszában az élőben közvetített utcai zavargások Budapestje áll, és még így sokkal szenvtelenebbül és érdektelenebbül van megírva, mint egy Népszava-riport. Nem azt kellett volna megírni, amit láttunk, hallottunk, vagy ha igen, akkor sokkal jobban, mivel ebben élünk mai napig, ha csak a Gödörnél történt Gárda-incidenst vesszük.
