Aki nem született kalandornak

florescu | 2010. január 18. |

Molnár Ferenc: Andor

Ulpius-ház, 2008, 658 oldal, 3999 Ft (A-)

 

Gellért Oszkár anno annyira jó recenziót írt a regényről, hogy első lépésben minden érdeklődőt a Nyugat neten archivált szövegéhez irányítanék. Az Andorról szóló korai híradás bizonyos szempontból nem nevezhető időtállónak, hiszen elsősorban az akkori olvasói-értelmezői kontextus véleményét tükrözi, ám az különös, hogy a regény politikai vagy ideológiai olvasata inkább az újkor vívmánya: Gellért számára a történet során megképződő szubjektum és környezetének bemutatása felülírta a zsidó idegenségtapasztalat és az ehhez kapcsolódó beilleszkedési, viselkedési minták leírásának kényszerét (hozzáteszem, egy kijelentése, miszerint a regény egy "bátor cselekedet", ilyen szempontból elgondolkodtató). Egy a címszereplőt csakis identitása alapján meghatározott figuraként kiaknázó olvasat sajnálatos módon elterelheti a figyelmet a többi érdekességről, mindamellett könnyen beleeshet a jóleső frázispuffogtatás csapdájába, pedig az Andor ennél sokkal több.

Magyarul: Andor bukása nem a századelős Budapest normarendszerébe beilleszkedni képtelen zsidóság allegóriája, illetve nem csak ez. A regény fátyolos-szomorkás hangján egy nagyratörő, de minduntalan elbukó fiatalember baljós vergődését meséli el. A történetben tulajdonképpen „semmi nem történik”, de nem relatíve „üres”, girbegörbe szó- és mondatszörnyetegekkel telített oldalakat kapunk. Igaz az Andor próbára teszi az olvasót. Ennek oka, hogy a szüleit elvesztő, tőlük hatalmas vagyont öröklő fiatalember minduntalan annyira – nincs rá jobb szó – hülye megoldásokkal orvosolja a felmerülő problémákat, hogy az olvasónak sikítani támad kedve. Andor bizonytalan, lusta, határozottsága zérus, és ahelyett, hogy kihasználná fiatalságának gyorsan múló lehetőségeit, a körülötte fellibbenő hölgyeket módszeresen leamortizálja, hogy aztán ennek következtében maga is belekóstoljon a „mérgek litániájába”, ahogy tette azt – az élményét versben is megörökítő Kosztolányi.

Andor képtelen életmódot választani, és ha van valami, ami a regényt elolvasva utólag ennek szimbolizációs aktusaként hat, az a nőkkel való kalandozás, azaz maguk a nőtípusok. Ella, a volt menyasszony, a szegénylányból kikupálódott nagyvilági nő Andor örök szerelme (bármennyire is akarja nem ezt gondolni), Olga pedig a potenciális perdita, a sápadt szépség, aki egyrészt túlmisztifikálja érzéseit, másrészt egy feleség szerepébe éli bele magát, nem csoda, hogy Andor idővel veszni hagyja. A harmadik nő a Csirke nevű revütáncosnő enyhe kurvoid beütésekkel, aki viszont túl egyszerű préda. A történet végén egy negyedik meghatározó nő is feltűnik, de az ő kiléte maradjon meglepetés. Andor egyébként egyedül maradt milliomosként könnyen hajlik az olyan aberrációk felé mint pia és kártya, és szívesen kolbászol a szegénynegyedekben, de a regény ezen, ma már kliséjellegű elemei mellett hatalmas telitalálat az utolsó részben bevezetett kommunista-szocialista szál, a kort elég keményen meghatározó hatalmi elemek megjelenítése. 

Molnár szövege zseniális, az egyszerűség kedvéért azt mondanám: költői, ráadásul meglátszik rajta szerzőjének drámaírói ihletettsége is. A jelenetek plasztikusak, a maga nemében meghökkentő bájjal és derűvel rendelkeznek, a szavaknak íze és zamata van, pedig egyébként a történet olyan sima és egyenes, mint egy kubai választási győzelem. Budapest úgy rajzolódik ki az Andorban, mint egy térképen, és bár a regény nem tekinthető a szó szoros értelmében „városregénynek”, Budapest egyes helyei komoly szerepet játszanak a történetben. Nehéz megítélni, hogy Molnár regénye hol helyezkedik el az irodalom különböző regisztereihez képest, de az biztos, hogy nagyságrendekkel jobb, mint az Ulpius Anno sorozat Zsolt Béla-regényei, amelyek egy igaz, hasonlóan szerencsétlen főhőssel, de kuszább és unalmasabb történettel próbáltak operálni.

A „magyar Oblomovnak” is nevezett regény remek olvasmány, egyetlen apró hibája a kissé elnyújtott „vergődés”, habár kétségtelenül ez szolgál ahhoz, hogy az utolsó etapban (az Andor utolsó 200 oldalán) kissé felgyorsult narratíva aztán kiemelhesse Andor tartózkodással kevert indulatos magatartásában a rendszert, reflektáljon a züllés evolúciójára.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.