Molnár Ferenc: Andor
Ulpius-ház, 2008, 658 oldal, 3999 Ft (A-)
Gellért Oszkár anno annyira jó recenziót írt a regényről, hogy első lépésben minden érdeklődőt a Nyugat neten archivált szövegéhez irányítanék. Az Andorról szóló korai híradás bizonyos szempontból nem nevezhető időtállónak, hiszen elsősorban az akkori olvasói-értelmezői kontextus véleményét tükrözi, ám az különös, hogy a regény politikai vagy ideológiai olvasata inkább az újkor vívmánya: Gellért számára a történet során megképződő szubjektum és környezetének bemutatása felülírta a zsidó idegenségtapasztalat és az ehhez kapcsolódó beilleszkedési, viselkedési minták leírásának kényszerét (hozzáteszem, egy kijelentése, miszerint a regény egy "bátor cselekedet", ilyen szempontból elgondolkodtató). Egy a címszereplőt csakis identitása alapján meghatározott figuraként kiaknázó olvasat sajnálatos módon elterelheti a figyelmet a többi érdekességről, mindamellett könnyen beleeshet a jóleső frázispuffogtatás csapdájába, pedig az Andor ennél sokkal több.
Magyarul: Andor bukása nem a századelős Budapest normarendszerébe beilleszkedni képtelen zsidóság allegóriája, illetve nem csak ez. A regény fátyolos-szomorkás hangján egy nagyratörő, de minduntalan elbukó fiatalember baljós vergődését meséli el. A történetben tulajdonképpen „semmi nem történik”, de nem relatíve „üres”, girbegörbe szó- és mondatszörnyetegekkel telített oldalakat kapunk. Igaz az Andor próbára teszi az olvasót. Ennek oka, hogy a szüleit elvesztő, tőlük hatalmas vagyont öröklő fiatalember minduntalan annyira – nincs rá jobb szó – hülye megoldásokkal orvosolja a felmerülő problémákat, hogy az olvasónak sikítani támad kedve. Andor bizonytalan, lusta, határozottsága zérus, és ahelyett, hogy kihasználná fiatalságának gyorsan múló lehetőségeit, a körülötte fellibbenő hölgyeket módszeresen leamortizálja, hogy aztán ennek következtében maga is belekóstoljon a „mérgek litániájába”, ahogy tette azt – az élményét versben is megörökítő Kosztolányi.
Andor képtelen életmódot választani, és ha van valami, ami a regényt elolvasva utólag ennek szimbolizációs aktusaként hat, az a nőkkel való kalandozás, azaz maguk a nőtípusok. Ella, a volt menyasszony, a szegénylányból kikupálódott nagyvilági nő Andor örök szerelme (bármennyire is akarja nem ezt gondolni), Olga pedig a potenciális perdita, a sápadt szépség, aki egyrészt túlmisztifikálja érzéseit, másrészt egy feleség szerepébe éli bele magát, nem csoda, hogy Andor idővel veszni hagyja. A harmadik nő a Csirke nevű revütáncosnő enyhe kurvoid beütésekkel, aki viszont túl egyszerű préda. A történet végén egy negyedik meghatározó nő is feltűnik, de az ő kiléte maradjon meglepetés. Andor egyébként egyedül maradt milliomosként könnyen hajlik az olyan aberrációk felé mint pia és kártya, és szívesen kolbászol a szegénynegyedekben, de a regény ezen, ma már kliséjellegű elemei mellett hatalmas telitalálat az utolsó részben bevezetett kommunista-szocialista szál, a kort elég keményen meghatározó hatalmi elemek megjelenítése.
Molnár szövege zseniális, az egyszerűség kedvéért azt mondanám: költői, ráadásul meglátszik rajta szerzőjének drámaírói ihletettsége is. A jelenetek plasztikusak, a maga nemében meghökkentő bájjal és derűvel rendelkeznek, a szavaknak íze és zamata van, pedig egyébként a történet olyan sima és egyenes, mint egy kubai választási győzelem. Budapest úgy rajzolódik ki az Andorban, mint egy térképen, és bár a regény nem tekinthető a szó szoros értelmében „városregénynek”, Budapest egyes helyei komoly szerepet játszanak a történetben. Nehéz megítélni, hogy Molnár regénye hol helyezkedik el az irodalom különböző regisztereihez képest, de az biztos, hogy nagyságrendekkel jobb, mint az Ulpius Anno sorozat Zsolt Béla-regényei, amelyek egy igaz, hasonlóan szerencsétlen főhőssel, de kuszább és unalmasabb történettel próbáltak operálni.
A „magyar Oblomovnak” is nevezett regény remek olvasmány, egyetlen apró hibája a kissé elnyújtott „vergődés”, habár kétségtelenül ez szolgál ahhoz, hogy az utolsó etapban (az Andor utolsó 200 oldalán) kissé felgyorsult narratíva aztán kiemelhesse Andor tartózkodással kevert indulatos magatartásában a rendszert, reflektáljon a züllés evolúciójára.
