Olvassátok Zólyomi "Zaba" Balázs recenzióját!

A

Agatha Christie: Nem zörög a haraszt

Fordította: Prekop Gabirella

Európa Könyvkiadó, 2009. 260 oldal, 2200 Forint

 

Mit lehet még elmondani az örökös bestseller lista harmadik helyezettjéről, akit csak a Biblia és Shakespeare előz meg? A Nem zörög a haraszt vagy a korábbi kiadásban A láthatatlan kéz címen futó regénye a 66 közül a 32. a sorban, és nem látszik rajta semmiféle fásultság, unalom, vagy a gyakorlatban megszerzett rutinnal összevágott felületesség. Ráadásul ez a kötet bevallottan egyike azon regényeinek, amivel sok idő után is maximálisan elégedett volt. Minden műve egyedi, és mindegyiknek úgy ül neki az ember, hogy „na akkor most csakazértis kitalálom, ki a gyilkos”. És bár jómagam legalább 30 könyvén vagyok túl, nem dicsekedhetek csak egy-két helyes megfejtéssel. Nem lesz már belőlem Sherlock Holmes.

Az új fordítás jó. Élvezhető, mert nincsenek benne zavaró, az ábrázolt korba nem illő kifejezések, bár ugye kérdés, pontosan melyik korról is beszélünk. Agatha Christie ötvenhat éven át folyamatosan írt, így szereplői az art decotól a beat-korszakig, sőt a punkig bárhová "születhettek" volna, és mégis, az az érzésünk, mintha az idő többnyire megállt volna úgy a második háború előtt. Egy-két fura szóösszetételtől és zavaró múltidőtől eltekintve a kiadás hibátlan, ha mindenképp hibát akarnék keresni, akkor a könyv túl keskeny voltát jegyezném meg - egy és két kézzel tartva is nehezen olvasható.

A Nem zörög a haraszt a világháború alatt, 1942-ben íródott, amikor Christie és férje Max Mallowan, régész az év felét a török-szír határ közeli ásatásokon töltötte. Ki tudja, tán az angol vidék kényelme utáni vágy is benne volt a regény alapötletében, bár egy másik könyvéből, az Így éltünk Mezopotámiában címűből kiderül, hogy Agatha Christie nem csak jól tűrte, de szerette és élvezte is az ásatási munkát és a vele járó kellemetlenségeket.

A Nem zörög a haraszt nyomozója elvileg Jane Marple , de ő csak a 195. oldalon jelenik meg, így a főszereplő sokkal inkább a mesélő, Jerry Burton, egy repülőbalesetet szenvedett pilóta, akit az orvosa, testvérével együtt egy nyugodt vidéki helyre küld, ahol soha nem történik semmi. Persze hamar kiderül, hogy ez egyáltalán nincs így.

A kisváros élete felbolydul, az egyik prominens lakos öngyilkos lesz, mindenki gyanús: az álomszép, de kappanhangú babysitter; a kisgyerekként kezelt, fura viselkedésű lány, az orvos feminsta nővére, az ügyvéd volt titkárnője, de egy erősen nőies úr is. A Scotland Yard szakértője szerint a tettes csakis egy gátlásos nő lehet, így még a lelkész kotnyeles felesége - aki a gyilkost sajnálja a legjobban - is gyanúba keveredik.

Alapvetően ellene vagyok a könyvek újrafordításának, de ebben az esetben kellemesen csalódtam. Szívből ajánlom ezt a kiadást mindenkinek, akár kezdő, akár gyakorló krimiolvasó, mert ez az egyik kötelező Agatha Christie-regény.