B+
Pintér Máté, Pintér Bence: A szivarhajó utolsó útjaAgave Könyvek, 240 oldal, 2012. 2533 HUF.
ELSŐ MONDAT: „Johann Löwe fáradtan írta le nevének utolsó betűjét az előtte fekvő papirosra, amit aztán kétrét hajtva földön fekvő táskájába csúsztatott.”
Egy sosem létezett Európába kalauzol a kizárólag névrokonságban álló Pintér-fiúk regénye, amely műfaját tekintve ifjúsági kaland, valóságtartalmát tekintve pedig erősen alternatív. 40 évvel a győztes szabadságharc után Kossuth Lajos unokája, Csaba vállalja magára, ha nem is a világ, de a Dunai Konföderáció és a Szövetségi Gyűlés résztvevőinek megmentését. Útját belgrádi bűnbandák húsbárdot csillogtató nehézfiúi és szerb szeparatisták szegélyezik. Na meg a nők. Hiába törekszik az ellenség a jól működő egység lerombolására, és hiába köti el egy feketeköpenyes férfi a szövetség legtitkosabb fegyverét, a hadi szivarhajót, a háttérben a szőke, a fekete és a vörös keverik a kártyákat, és kötik gúzsba a férfiszíveket. Az események pont ideális tempóban pörögnek ahhoz, hogy olvasás közben végig az járjon a fejünkben, melyik snájdig ifjú színész harsoghatná a vásznon, hogy „a nevem Csaba. Kossuth Csaba.” A szivarhajó első és egyben utolsó útjánál pedig még a pátoszos aláfestő zenét is hallani véljük majd a távolból. Biztos kézzel összerakott ponyva ez, gondosan illusztrált világgal. Csak néha remeg meg az írókéz az elsőkötetes izgalomban, és sokszor fel sem tűnik, hogy két szerző írását olvassuk. A Verne Gyulán felnőtt kalandorok bátran a következő generáció kezébe adhatják a könyvet, amely ha történelmi tanulmányok elkezdésére nem is sarkall, de remekül betölti a kortárs magyar ifjúsági olvasmányok piacán tátongó rést.
A cikk megjelent a Könyves Magazin 5. számában.
