Zoitica nevű olvasónkat már régóta idegesíti a Scolar Kiadó design sorozata, most megírta nekünk, hogy miért.
Kétszeresen szív az, aki albumokat vásárol a Scolar kiadó design sorozatából - figyelem, most nem a valóban önálló, tisztességesen lefordított és hozzáadott értéket tartalmazó darabokról lesz szó (pl. Amikor az óriáskígyó lenyeli az elefántot...), hanem kifejezetten az
albumokról.
Az ügyes kiadó gyakorlatilag azt a jogot veszi meg a külföldi kiadó(k)tól, hogy rátehesse a logóját a borítóra és a címoldalra, és aztán változatlan utánnyomásban közölje a cuccot. Nézzük például az egyik legfrissebb darabot, az 1000 újabb grafikai ötletet. Kiadta az
amerikai Rockport Publishers 2009 októberében. A magyar "kiadással" a Scolar annyit tett, hogy a borítón magyarra cserélt tizenegy szót (egyébként a tipográfia hajszálra ugyanaz, mint az angol kiadásén), lefordította a kolofonoldalt, magyarra cserélte a címoldalt, a
tartalomjegyzéket és a fél oldalnyi bevezetőt.
A vicces az, hogy az első fejezetcím (Bevezető) még magyarul van, de a többi nyolc csak a tartalomjegyzékben szerepel magyarul - a kiadó még azt a kb. 60 perces munkát is megspórolta, amit tizenhat szónak a magyarra fordítása és a tördelt anyagban való kicserélése jelenthet. Azt sem lehet mondani, hogy ugyan az albumrész változatlan, de a
járulékos elemek/fejezetek mind le lettek fordítva: az alkotók indexe is angolul maradt, és az a három bekezdésnyi szöveg is, ami a könyv kurátorairól, a Grant Design Collaborative-ról szól. Arról is persze lehetne vitatkozni, hogy mennyire mutat jól, hogy az album egyetlen képaláírása sincs lefordítva egy elvileg magyar kiadásban.
Fejezetcím
Ugyan a kolofonoldalon van figyelmeztetés, hogy "A könyv angol nyelvű oldalakat is tartalmaz", ami azért fölöttébb szórakoztató, mert a 320-ból össze-vissza hat a magyar nyelvű oldal. Mindezt pedig 6995 forintért. Utánanéztem, a Bookdepository-n az eredeti angol kiadás még a megszaladt árfolyam mellett is 1500 forinttal olcsóbb. Szóval, aki ilyen albumot akar vásárolni, az nézzen utána nemzetközi könyváruházakban, mert ha nem rögtön a megjelenés napján akarja megvenni (azaz kivárja, míg engedményt adnak rá) olcsóbban kapja meg, mint a magyar "kiadást", és még a Scolarra sem kell várnia.
Angol nyelvű képaláírások
A magyar változat szerintem azért átverés, mert a kiadó csak ötödmunkát végez a fordítással. Nem azt állítom, hogy a célcsoport, amelynek a könyv készül, ne tudna annyit angolul, hogy rájöjjön, a képalákban New Zealand az Új-Zéland, de ha már egy kiadó azzal veri a mellét, hogy fordít, akkor fejezze is be. Tippem szerint itt annyi történik, hogy a Scolar megkapja a tördelt változatot, egy-két napi munkával magyarosítja a könyv elejét a látszat kedvéért, aztán máris mehet a PDF Kínába nyomtatásra (amúgy illene a kolofonban
szerepeltetni, hogy melyik nyomdáról van szó). Nagyon olcsó lehet az a kínai nyomda, hogy szállítási költségekkel együtt megéri ott gyártatni. Az egész műveletnek mindössze annyi az előnye a vásárló szempontjából, hogy készpénzért (szerintem jó drágán) is megveheti a könyvet egy magyarországi boltban. Na bumm. Szívás 1: a magyar
változat drágább; szívás 2: később jelenik meg, és nem tartalmaz hozzáadott értéket az angolhoz képest.
Szerintetek hány százalékot nyer ezen a szinte 7000 forintos kiskereskedelmi áron a kiadó, minimális befektetett erőforrással? Nem azt állítom, hogy ez az album nem jó (sőt!, és a korábbiak is hasznosak), de a koncepció-válogatás-tervezés (vagyis a lényeg) minden
érdeme a Rockportot és a Grant Design Collaborative-ot illeti. Aki tehát a maga kis pénzével a művészeti könyvkiadás mellett szavaz, vegye meg az eredeti kiadást, ne az ilyen félklónokat, a kedves kiadó meg ne higgye azt, hogy az "angol nyelvű oldalakat is tartalmaz"-hablattyal mindenkit ostoba hülyének nézhet.
