A Rontás Könyve

.konyvesblog. | 2013. január 25. |


Giovanni Del Ponte

Ventus Libro Kiadó, 300 oldal, 2380 HUF

Van valami különleges bája az olasz szerzők ifjúsági regényeinek. Valami nehezen megmagyarázható, mégis egyértelműen érezhető. Mintha nem gyerekeknek mesélnének, hanem kis felnőtteknek, nem nézik hülyének a kölyköt, sőt furcsán-őszintén, mégis a kisebbek által is befogadható módon mesélnek az Élet valóságáról, jóról és rosszról egyaránt, mindezt a maguk olaszosan könnyed nyugalmával. Ezt a nevelő-szórakoztató vonalat vártam ettől a könyvtől is, ám Giovanni Del Ponte sajnos messze elmaradt ettől.

Láthatatlanok című sorozatának kezdő kötete, A Rontás Könyve olyan mai kiskamaszokról szól, akik különleges képességeik, és szintén ezzel bíró felmenőik miatt a Jó és a Rossz közötti harc színterén találják magukat. A témaválasztás végül is izgalmas, a már-már mágikus képességek beleszövése a történetbe megfelel az aktuális trendeknek, mégis édeskevés mindez, ha a karakterek sekélyesek, az író által kitalált világ pedig nincs az olvasók számára rendesen ábrázolva.

Napjainkban él köztünk – illetve a távoli Amerikában – három olyan 12 éves, akik bár papírforma szerint átlagosak (a pufók és az okostojás kisfiú, kiegészülve a fifikás árva kislánnyal), mégis különlegessé válnak mentális képességeik – pszichokinetika, telepátia, az időutazás képessége… – által. Egy hatvan évvel ezelőtti viszály közepébe csöppennek, melynek résztvevői az ő rokonaik voltak, s úgy tűnik, hogy a Gonosz, aki akkor tevékenykedett, most visszatér, hogy immár valóban átvegye a hatalmat a világ felett.

Nem lenne szerintem ezzel a könyvvel az égvilágon semmi baj, ha nem akart volna Olaszország egyik legnépszerűbb ifjúsági írója mindenáron amerikai könyvet írni. Az ugyanis világosan látszik, hogy Del Ponte úr írói eszköztára könnyűszerrel kiterjed arra is, hogy idomuljon szereplői nemzetiségéhez, az ottani irodalom és kamaszképességek stílusához. Ennek megfelelően a történet tele van sablonokkal, amikkel sokszor maga a szerző sem tud mit kezdeni.

A két nagyobb részre tagolt könyv (Bevezetés és Közjáték) első traktusa ímmel-ámmal bemutatja a szereplőket, jobbára a mai gyerekekre fókuszálva, ami igazán csak azért baj, mert egyrészt ők sincsenek tökéletesen kidolgozva, másrészt a 60 évvel ezelőtti Láthatatlanok kulcsfigurái az eseményeknek. Az ugyanis nem jellemrajz, hogy Doug pufók, sokat eszik, lusta, és félárva, megmaradt szülője pedig sokat dolgozik. (Később rájövünk, hogy nem tud úszni, de ez lényegtelen is, mert a kritikus pillanatban megtanulja azt is két perc alatt.) Nagyjából ilyen vehemenciával tárjuk fel a teljes szereplőgárda tulajdonságait, és mielőtt azt hinné valaki, hogy ez bőven elég egy gyereknek, óva inteném.

A gyerekek sem idióták, érzik egy történetben, hogy kivel lehet azonosulni, ráadásul az általam eddig olvasott olasz szerzők nagy előnye pont az volt, hogy ezt felismerték, és alkalmazták is.

A második részre koncentrálódik a cselekmény, amiről viszont nem kapunk túl sok előzetes információt, így joggal nem értjük, hogy mit miért tesznek a szereplők. Itt üres bábok vannak, akik A-ból B-be haladnak, előre megírt forgatókönyv alapján, ám mi valójában csak a helyszínek változását érzékeljük, a mögöttes motivációkat aligha.

Nem tudunk meg szinte semmit. Kik, illetve mik is valójában a Láthatatlanok? Hogy lettek azzá? Milyen céllal?
Hogyan öröklődnek a mentális képességek? Hogyan vált a főgonosz egyáltalán gonosszá, és a világuralmon túl mit akar kezdeni az erejével?

Számos kérdés, melyre egyre szomjaztam a választ olvasás közben, annak ellenére, hogy két apróbb, mégis számomra kardinális problémán is rágódtam ezzel párhuzamban. Az egyik szemantikai kötözködés. A Bevezetés című rész alatt, bár tudtam, hogy 60 évvel ezelőtti eseményeket követünk, nem tudtam elképzelni magamban a régi bandát. Elméletileg ugyebár nagyjából 72-73 évesnek kell lenniük a könyv szerinti jelenben, leírásuk – bár tartalmazott ősz hajszálakat – félrevezető módon aktív ötvenes korosztálynak ábrázolta őket. (Volt, akit konkrétan küllemre is.) Megzavart, sőt erősen kizökkentett, hogy az életkorokon való agyalást nem tudtam feloldani magamban a hiányos ábrázolás és a pontatlan szóhasználat miatt. Ráadásul, igen huszárosan, a Közjáték című résztől már intenzíven megkezdődött az öregezés, ami meg azért zavart, mert minden átmenet nélkül következett be. A másik problémám pedig a túlzó, irreális cselekedeteket nehezményezi: a kommunikáció totális hiányát unokaöcs és nagybátyja között, a mentális képességek fenntartások nélküli, azonnali elfogadását, vagy épp a már említett úszás tudás villámtempójú kifejlődését.

Sokkal, de sokkal több van ebben a könyvben, mint amit kapott a kivitelezés során, és itt most nem az eszméletlenül hangulatos borítójára gondolok. Egy lebutított verziót kaptunk valamiből, amiből pedig akár nagyszerű dolgok is születhettek volna. Nem értem, hogy Giovanni Del Ponte miért gondolta, hogy ennél többet nem tudna leerőltetni se az ifjúság, se a szüleik torkán. És az nem mentség, hogy A Rontás Könyve egy sorozat első könyve.

Mert ami egynek épp jó volt, biztos nem fog kelleni rendszeresítve.

                                                                                                                                          Szerző: Gretty

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!