Az 1937-ben Honolulun született Lois Lowry a kortárs amerikai gyermek- és ifjúsági irodalom egyik legismertebb és legelismertebb szerzője. Kétszer is elnyerte az 1922-ben alapított rangos Newbery Medalt, az Amerikai Gyermekkönyvtárosok Szövetségének díját a Számláld meg a csillagokat, valamint Az emlékek őre című köteteivel. Az 1977-ben megjelent, önéletrajzi ihletettségű Nyáron történt Lowry első regénye.
Lois Lowry: Nyáron történt
Fordította: Ilyés Emese, Animus Kiadó, 2016, 157 oldal, 1980 HUF
A tizenhárom éves Meg mindenben az ellentéte nővérének, a türelmes, nyugodt, megfontolt Mollynak, az iskola népszerű jócsajának, akinek kegyeiért a legmenőbb srácok versengenek, és akinek vágyaiban az anyjuk saját fiatalkori önmagára ismer. A kapkodó, türelmetlen és rendetlen Meg állandóan a gyönyörű és közkedvelt testvéréhez hasonlítja magát, és rendre levonja ugyanazt a konzekvenciát: a nővére mindenben lepipálja őt. Mindenben, a fényképezést leszámítva, amiben Meg kivételes tehetségnek bizonyul. Ez a tevékenység lesz a mentsvára, amikor a helyét keresi az új, vidéki otthonukban, ahová az apjuk egyéves alkotói szabadsága idejére költöznek, ez segít neki összebarátkozni a hetvenéves, kedélyes és tapasztalt Will Banks-szel, akitől a házat bérlik, emiatt válik részesévé a szomszédban élő fiatal házaspár mindennapjainak, és ez tereli majd el a gondolatait, amikor ráébred arra, hogy Mollyval valami nagyon nincs rendben.
Molly ugyanis beteg lesz. Kezdetben csak az orra vérzik, az azonban olyan gyakorisággal és erősséggel, hogy az egész februárt otthon tölti miatta. Húsvétkor már vérátömlesztést kap. A kórházban töltött napok egyre szaporodnak, Molly és a szülők viselkedése pedig drasztikusan megváltozik. Megnek hosszú hónapokig fogalma sincs arról, hogy mi történik a testvérével, mígnem egy nyár eleji estén az apja és az anyja rászánják magukat, hogy elmondják neki az igazságot.
Lois Lowry regényének erőssége és gyenge pontja paradox módon ugyanabban a tényezőben, az egyes szám első személyű, korlátozott elbeszélőben rejlik. A Nyáron történt eseményeit a fiatalabb testvér, Meg narrálja, az övé az egyetlen explicit nézőpont, amin keresztül a szülők, különösen az anya perspektívája is fel-felvillan. Az itt szerepeltetett narrációs technika azért működik relatíve sokáig kifogástalanul, mert Meg valóban úgy viselkedik és gondolkodik, mint egy kiskamasz: civakodik és verseng a nővérével, akit különbnek lát saját magánál, bizonytalan a saját értékeit és képességeit tekintve, érdeklődő, kíváncsi, de még sok tekintetben tapasztalatlan, gyermekien naiv. Utóbbi tulajdonságai leginkább Molly betegségének elhatalmasodásakor érezhetőek. Meg nem csak azért nem tud semmit a testvére állapotáról, mert a szülei a végsőkig halogatják a felvilágosítását; ennél is lényegesebb szempont, hogy – éppen tapasztalatlansága miatt – nem érti a Molly betegségére utaló jeleket. Észleli őket, érzi, hogy valami megváltozott, a dekódolásra mégis képtelen. Furcsállja, hogy a szülei csak őt akarják befizetni a nyári táborba, ahová Mollyval évek óta együtt járnak. Megütközik azon, hogy a szülei körülugrálják Mollyt, aki kifordult önmagából: a korábbi kedves, türelmes lányból egy elviselhetetlen hisztérika lett, akire hirtelen mintha nem vonatkoznának a szabályok. Nem tudja, miért hullik Molly haja. Megijed, amikor az éjszaka közepén kórházba kell vinni a nővérét az elállíthatatlannak tűnő orrvérzése és a lábán megjelenő sötétvörös kiütések miatt, de nem von le következtetéseket. Mire a szülők szembesítik Meget a helyzet súlyosságával, addigra már mindenki más, az olvasót is beleértve, tudja az igazságot: Molly rákos.
Ettől a ponttól, a valóság megismerésétől kezd problémássá válni az elbeszélői hang. Az első sokkhatást követően Meg stilizáltan, méteres távolságot tartva filozofál a nővére állapotáról és hamarosan bekövetkező haláláról, mindennek a tetejébe pedig tökéletes retorikával kommunikálja a gondolatait. A korlátozott narrátor pozíciója is innentől érződik egy kissé terhesnek, hiszen nem tudja láttatni az olvasóval a többiek gondolatait, érzéseit, így más szereplők, például a szülők nézőpontja is csak közvetve, elsősorban párbeszéd útján jelenhet meg. Nagy kár, hogy az a fajta kendőzetlen, mély beszélgetés, amelyet Meg az apjával lefolytatott, nem ismétlődhetett meg az anyjával is – noha az elkendőzés, a hallgatás, a tagadás is lehet informatív.
Mindezeken túl vitathatatlan, hogy a Nyáron történt szívbemarkolóan őszintén, bátran és líraian mesél a kamaszoknak elmúlásról, önismeretről és a veszteségek feldolgozásáról – Lowry, aki szintén fiatalon veszítette el a testvérét, maximális hitelességgel képes egy ilyen nehezen felfogható tragédiáról beszélni. Ennél többet nem is várhatunk.
Szerző: Moller Barbara
