2008 óta sok könyvet írtak a pénzügyi kapitalizmus kárairól. Ha véletlenszerűen választanánk ebből a termésből, akkor jó eséllyel megtudnánk, hogy igen szigorú szabályozásra van szükség, sőt, sok pénzügyi terméket igazából be is kellene tiltani, hiszen másképp nem lehet kordában tartani a bankárokat, akik kártékonyság és erkölcstelenség szempontjából valahol Szauron és Darth Vader között helyezkednek el - a szerző tolerancia-szintjétől függően.
Ebben a bőséges mezőnyben jelent üdítő kivételt Robert Shillernek, a Yale professzorának könyve, a Finance and the Good Society. Shiller optimista véleményére különösen azért érdemes odafigyelni, mert évtizedek óta ő a hatékony piacokat feltételező „hagyományos pénzügy" egyik legfontosabb kritikusa. A hatékony piacok feltételezése szerint a pénzügyi eszközök – például részvények – ára mindig az eszközök valódi értékét (például a vállalat jövedelemtermelő-képességét) tükrözik. Ezt a nézetet kritizálta Tőzsdemámor (Irrational Exurberance) című, eredetileg 2000-ben megjelent világhírű könyvben is. Érvelése szerint az emberi viselkedéssel kapcsolatos eredmények megmagyarázzák, hogy miért nem működnek hatékonyan a piacok, például miért alakulnak ki rendszeresen tőzsdei buborékok. Olyan, a klasszikus elméletben nem szereplő kulturális és pszichológiai tényezőket használ fel a magyarázata során, mint a média szerepe, az új gazdasági korszakok beköszöntéséről szóló meggyőződés vagy a csorda-szellem. Ezzel a munkásságával nem csak a „viselkedési pénzügy" nevű kutatási irányt alapozta meg, de idejekorán felhívta a figyelmet a dot-com és ingatlanpiaci buborékokra is – bár nem sokan hallgattak rá. George Akerloffal közös Animal spirits című könyvük tovább szélesítette ezt a nézőpontot, azt vizsgálva, hogy milyen szerepet játszanak a pszichológiai tényezők a gazdaság egészének működésében.
A Finance and the Good Society fő üzenete annak a régi, de a válság kapcsán sokszor elfelejtett nézetnek a határozott és világos kifejtése, hogy a jól működő pénzügyi piacok létfontosságúak a gazdaság, sőt a társadalom jó működéséhez. A pénzügyi eszközök segítenek abban, hogy kezeljük pénzügyi kockázatunkat, megtakarítsunk, vagy éppen hitelt vegyünk fel. A jól működő pénzügyi szektorban a szabályozás és a verseny biztosítja, hogy ezekhez a szolgáltatásokhoz megfelelő áron és minőségben jussunk hozzá.
A könyv két részben fejti ki ezt. Az első részben leírja, hogy milyen szerepet játszanak az egyes szereplők a pénzügyi piacok működésében; ráadásul itt a bankárok és a biztosítók mellett olyan pikánsabb foglalkozások hasznáról és a válságban játszott szerepéről is olvashatunk, mint a befektetési bankárok, lobbisták és könyvelők. A második részben pedig olyan kérdésekről van szó egy-egy fejezetben, mint például a spekuláció, az egyenlőtlenség és a rossz ösztönzők.
A szerző alapállása meghatározza a kívánatos változásokról szóló véleményét is. Leginkább karakteres javaslatai a pénzügyi piacok kiterjesztését tűzik ki célul, szemben más szerzők véleményével, akik inkább betiltanának a válságban „leszerepelt" CDO-kat, CDS-eket és társaikat. Shiller ezeket az innovációkat alapvetően hasznos, legfeljebb rosszul szabályozott eszközöknek tekinti. „Ironikus módon, jobb pénzügyi eszközökre és nem a pénzügyi tevékenység csökkentésére van szükségünk ahhoz, hogy csökkenjen a jövőben a pénzügyi válságok valószínűsége" – írja az könyv előszavában. Az államnak támogatni kell a pénzügyi innovációt, és segítenie kell új piacok létrejöttét. A pénzügyi eszközökhöz való informált hozzáférés demokratikusabbá is teszi a társadalmat: „az emberek valóban a modern pénzügyi kapitalizmus résztvevőiként tekinthetnek magukra, és nem cinikus pénzügyi szektor agresszív és önző tevékenységségének áldozataiként".
De milyen új pénzügyi eszközökre van szükség? Úgy látja például, hogy az ingatlanpiaci buborék kisebbre fújódott volna, ha működik az ingatlanárakhoz kötött értékpapírok és azok határidős piaca, mert így könnyebben lehetett volna az árak csökkenésére fogadni. Ennek a piacnak a kialakítására egyébként korábban maga a szerző is nagy erőfeszítéseket tett, többek között az ő nevéhez fűződik az első ingatlanár-index kidolgozása. Az államadósság finanszírozását olyan kötvények segíthetnék, amelyek kifizetése a GDP növekedési ütemétől függ, mert így válságos időszakokban nem nőne meg a kamatteher, így a válságok nem borítanák fel a költségvetést. A pályaválasztással kapcsolatos kockázatot pedig a különféle foglalkozások átlagbérétől függő értékpapírok csökkenthetnék. Az új piacok létrehozása mellett a létező piacokon is reformokra van szükség Shiller szerint: például demokratikusabbá és áttekinthetőbbé kell tenni a vállalatok részvényesi ellenőrzését, fel kell lépni a pénzügyi buborékok kialakulása ellen vagy új nonprofit társasági formákat kell létrehozni.
Alapvető optimizmusa mellett Shiller nem tagadja le a pénzügyi rendszer problémáit, és számos fontos reform-javaslatot is megfogalmaz. Ezzel együtt sok olvasó erősen túlzónak találhatja a könyvből áradó jóindulatú optimizmust, hiszen ha benne is van a legtöbb eszközben a világot jobbá tevő potenciál, közel sem biztos, hogy ez valóban realizálódik. Törvényszerűen nagyon erős az ösztönzés a szabályokat kijátszó pénzügyi innovációk létrehozására, amelyek jelentősen növelhetik a pénzügyi rendszer instabilitását. Másik oldalról a könyv nagy érdeme az egységes narratíva, amely fontos ellenpontja a számtalan átgondolt és kevésbé átgondolt kritikának. Az új pénzügyi piacok megteremtése pedig fontos része lehet a pénzügyek reformjának. Nem is olyan régen talán senki nem gondolta volna, hogy működőképes lehet például mikrohitelre épülő modell, amely már több millió nagyon szegény embernek segített vállalkozásaik beindításában és kockázataik kezelésében.
Szerző: Muraközy Balázs
Robert J. Shiller: Finance and the Good Society, Princeton, 2012
A cikk megjelent a Könyves Magazin 5. számában.
